Sajnálom

934 118 14
                                    

Vladimir pov.
Óvatosan felültem és tovább fogtam a kezét.
Mit csinálsz idelent? — jeleltem a kezébe.
Téged kerestelek. — jelelte és megkerülve a kanapét leült mellém.
Minden rendben? Ne haragudj, de nagyon lüktet a fejem... — jeleltem, mire kikapta a kezét és indulatosan jelelni kezdett.
Miattam lüktet! Meg is halhattál volna! Ez mind az én hibám volt! — jelelte és, lehet, hogy csak a fejfájás miatt, de mintha könnyek csillogtak volna a szemében. A hátára tettem a kezem és nyugtatgatni próbáltam.
Ne félj, Mrs. Ross szerint nincs semmi bajom. Pár nap és már trambulinozhatok is. – jeleltem a határa. A teste bármej pontján képes érezni a jelbeszédet, de ha az ajkamra teszem a kezét vagy az ajkamat teszem a homlokára akkor beszélhetek is. Ezt is tettem. A két kezembe vettem a fejét és lejjebb húztam, hogy elérjem a homlokát.
— Ne félj! Nem haragszik rád senki és én sem hibáztatlak. Mi több, ne haragudj, hogy nem voltam őszinte, de nem akartam, hogy az én bajaimmal foglalkozz. — suttogtam érthetően artikulálva a homlokára. Erre megfogta a csuklómat és egy pillanatra az én homlokomhoz érintette a sajátját. Most először éreztem igazán, hogy konkrétan engem néz. A szemeimet bámulta. Valamit mondani próbált.
– Shah... Shajnhálom... — mondta mire megfagytam. Először hallottam a hangját. Nem tudtam, hogy tud beszélni. A boldogság átjárta a testemet és szorosan megöleltem őt.
— Beszélsz! Beszélsz! — ujjongtam, kicsit bele is szédültem. Ekkor csörömpölést hallottam és mikor odanéztem Mrs. Ross állt ott, döbbenten.
– Meg...Megszólalt? — kérdezte hebegve.
— Igen, bocsánatot kért. — mondtam megdöbbenve. Ekkor azonban a fejem egyre nehezebb lett és éreztem, hogy mindjárt elájulok. Igor mintha érezte volna, hogy nem vagyok jól és átkarolva a derekamat visszafektetett a kanapéra. Mrs. Ross azonnal felettem termett és egy kis lámpával a szemembe világított.
— Kövesd a fényt! — utasított. Nem nagyon ment. Meg se bírtam mozdulni és a hagok is egyre tompábbak voltak. Biztos túlerőltettem magamat.

A te szemeden át (Befejezett)Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang