A te szemeden át (Befejezett)

A levél

Igor pov.
Napok teltek el, amióta utoljára láttam őt, a saját temetésén, de próbálok nem arra gondolni, ahogy ott feküdt a rózsákkal kibélelt ágyon, hanem arra mikor szétváltunk. Arra a bíztató mosolyára, amit felém küldött, amikor elvittek a műtétre felkészíteni.
— Kicsim! — jött be anya. Nem fordultam felé. Fáradt voltam és nem akartam beszélni vele. Azt hittem életem legszebb napja lesz, hogy olyanná válók, mint a többi ember, erre ez volt az a nap amikor elveszítettem életem szerelmét.
– Kicsim, nem maradhatsz az ágyadban örökké.
– De igen. Ő már nincs odakint...Én sem akarok.
— Várj! — szaladt el és jött vissza pár perc múlva. Egy borítékot szorongatott a kezében. – Ezt neked írta. – nyújtotta át. Elvettem és forgattam a kezeim között. Valóban, ez az ő írása. Az olvasásom szerencsére gyorsan visszatért. Anya kiment, én pedig kibontottam és olvasni kezdtem.

Drága, Igor

Ha ezt olvasod, az azt jelenti, hogy nem tudtam betartani az ígéretem és nem tartottam ki. Annyira sajnálom! Szerettem volna ha elbúcsúzhatunk egymástól, de a sors nem így akarta. Had mondjam el mekkora örömöt hoztál az életembe. Téged ismerni és meg hallani a hangodat olyan volt, mint amikor találsz egy ládát és addig amíg ki nem nyitod nem tudod mit találsz benne, én kincset találtam. Arra akarlak kérni, hogyha elmentem, ne zárd vissza a ládát, hanem hagyd, hogy ragyogjon a kincsed. Utazz, élj, szeress! Én már pihenek, jól vagyok, de nem foglak tudni átölelni. Keress valakit, aki szeret téged és akit te is szeretsz. Valakit, aki nem én vagyok. Nem kérnek tőled ilyesmit ha nem tudnam, hogy képes vagy rá. Egy év múlva az első évfordulómon gyere ki a síromhoz és meséld el mi történt veled. Mindent hallani fogok és azt szeretném, hogy boldog légy.

Teljes szívemből szeretlek!

Vladimir

A szemeim elhomályosodtak a könnyektől és magamhoz szorítottam a papírdarabot. Hogy legyek nélküled boldog? Hogyan? Miattad tettem mindent! Csak érted! De te mégis itthagytál egyedül!
– Ha szerettél, miert hagytál itt így? – kérdeztem szipogva.