A te szemeden át (Befejezett)

Az igazat akarom

Vladimir pov.
Mindent átbeszéltem Mrs. Rossal. Bevallottam neki a kapcsolatomat Igorral és a betegségem helyzetét is. Újra akart alkalmazni, de visszautasítottam. Ezt már nem a pénzért csinálom. Igor végre rendesen eszik és lejött a szobából. Mrs. Ross...Vagyis Margaret szerint ez már most hatalmas haladás. Szegény nő, minden nap bocsánatot ker, azert mert arcon ütött, hiába mondom neki, hogy nem haragszom.
– Elmondod végre, hogy miért mentél el? – kérdezte az ölembe hajtva a fejét. Sokkal nyugodtabban alszik, mivel hogy én is mellette alszok. Olyan aranyos, ha alszik és halkan horkol. Ideje volna tényleg elmondanom a teljes igazságot. Ha megutál érte, had tegye.
– Igor...Az igazság fájhat. Az a helyzet, hogy én...Meg fogok halni. — böktem ki. A szemei kipattantak és felült. Felállva hátrált el tőlem és majdnem felesett a kavésasztalban. Utána kaptam, de elrántotta a kezét.
– Ez egy rossz vicc, ugye? Mondd, hogy ez itt csak egy rossz vicc! – jelelte kétségbeesetten. Megfogtam a kezét és jeleltem.
– Bár az lenne, Igor. Tüdőrákos vagyok. Túl későn vették észre és a családomért nem csináltam a kemót.
— Várj! Ezért ziháltál egyik éjszaka olyan furcsán? — kérdezte. Volt egy rohamom nemrég és pont mellette voltam.
– Igen, rohamom volt és akkor is mikor véletlenül történt a balesetem. Köhögesi roham. — magyaráztam. Elengedte a kezem és arrébb sétált a fejét fogva. Szerintem épp összetört, mivel lerogyott a földre és zokogni kezdett. Oda akartam menni hozzá, de amikor megfogtam a vállát ellökött.
– Meh el! — kiáltotta. Újra megfogtam a vállát, de ellökte. Margaret berohant a szobába. Ő is megpróbálta, de őt is ellökte. A nő mellém lépett és kikisért a konyhába.
– Hagyjuk egy kicsit.
– Sajnálom, el kellett mondanom neki az igazat.
– Semmi baj, talán jobb, hogy tudja. Azonban aggódok, ha te elmész, mi lesz vele?
– Kitartok, amíg újra lát és hall. Ha beszélhetek hozzá, úgy ahogy most önhöz, akkor elbúcsúzhatok. És elmondhatom neki, hogy szeretem.