A te szemeden át (Befejezett)

Elfogadás

Vladimir pov.
Margaret bement a kórházba, én pedig egyedül maradtam Igorral. Azóta nem szólt hozzám. Csak ül és néz maga elé. Lefőztem a kávét és épp beletettem a fahéjt, amikor valaki átölelt hátulról. Igor furta a nyakamba a fejét. Letettem a kiskanalat és megfordultam az ölelésében.
– Minden rendben? – jeleltem. Látszott, hogy mindjárt elbőgi magát és megrázta a fejét.
— Nhem aharom, hoty helmeny. — mondta nehezen. Nem értettem őt,  a könnyei elkezdtek folyni az arcán.
– Nem értettem. — jeleltem.
– Nem akarom, hogy elmenj! Te vagy a legszebb dolog, ami eddig valaha történt velem! Te vagy a szerelmem! — jelelte síras közben. Átöleltem őt, majd óvatosan megcsókoltam. Kicsit nyálas és könnyes volt, de kicsit sem zavart. Utána az arcomra simított a a kezét és összeérintette a homlokunkat. Majd elhátrált és jelelt:
– Vladimir. Megengeded, hogy lefeküdjek veled? — kérdezte, mire fülig pirultam. Ez most vajon honnan jöhetett neki?
— Tessék?
– Én...Nagyon szeretlek és ezt szeretném kimutatni neked. Ezért...Megengeded hogy lefeküdnék veled? — kérdezte újra. Feszült volt és éreztem a tenyerem alatt, hogy kalapál a szíve. Ez váratlanul ért, de tudom, hogy ezt bókolásnak szánta. Kuncogva az arcára tettem a kezemet és nyomtam egy csókot az ajkára. Az arcához hajoltam és oda tátogtam.
— Ne siettess semmit. Hidd el, hogy én is szeretném, de ezt nem lehet betervezni. Majd egyszercsak megtörténik. – nyomtam egy puszit az arcára. Elmosolyodott és megölelt, amit mosolyogva viszonoztam. Az ölelése az én menedékem.
– Szeretlek. – jelelte. Mosolyogva néztem őt és megfogtam a kezét. Ekkor azonban úgy éreztem, hogy a levegő bennakadt a tüdőmben és nem tudok lélegezni. A testem lángolni kezdett és összeestem. Igor aggódva kapkodott utánam és mikor megtalált a földön már úrrá lett rajtam az izomgörcs. Aztán minden elsötétült és megint a kórházban tértem magamhoz. Dr. Tesser, az orvosom és Margaret ott álltak előttem miközben valaki kint folyton csapkodta az ajtót.
– Igor van kint. Nagyon kiborult, behívjam? – kérdezte Margaret. Azonban megráztam a fejem. Nem akarom, hogy érezze mennyire fáj. A testem kezdi feladni. Az adrenalin se használ már. Hamarosan itt kell hagynom őt.