A te szemeden át (Befejezett)

Látni akarlak

Igor pov.
Kétségbeesetten csapkodtam az ajtót, hogy beengedjenek végre. Amikor összeesett nagyon megijedtem. Ha rohama volt, akkor nagy veszélyben lehet. Aztán végre kinyílt az ajtó és kilépett rajta az anyám.
– Engedj be! Tudni akarom, hogy jól van e!
– Pihennie kell egy kicsit! Most hagyd őt békén!
— Nem, ott akarok lenni mellette, és fogni a kezét! — jeleltem és megpróbáltam befurakodni mellette, de anya edzett nő volt, így könnyen eltolt egy székig és leültetett.
– Igor! Vladimir nagyon fáradt! Most aludnia kell, tudom, hogy nagyon aggódsz érte, de amíg alszik, addig mi lenne ha mi elmennénk egy vizsgálatra? — kérdezte. Vladimir azt mondta, hogy a következő időpontra mindenképp menjek el. Talán örülne neki.

Vladimir pov
Ernyedten feküdtem a kórházi ágyban, az alkaromból kilógott az infúzió, amibe Dr. Tesser beadta az adrenalint.
— Miért nem akartad látni a kedvesedet? — kérdezte miközben rám pillantott, majd vissza a papírra, amit nézett.
— Fáradt vagyok. — feleltem. Örültem neki ha a szememet nyitva tudtam tartani.
– Vladimir, tudom, hogy ez az egész nagyon nehéz neked. Emlékszem, mikor közölted a szüleiddel, hogy nem csinálsz kemót. Volt ott minden. Harag, szomorúság, de végülis elfogadták. Ahogy hallom már Igor is tud az állapotodról.
— Mire akar kilyukadni? — kérdeztem félve. Dr. Tesser kiválló orvos.
– Vladimir, szerintem egyedül te nem állsz még készen arra, hogy elmész majd. Pontosabban arra, hogy itthagyod az embert, akit szeretsz. – nézett rám komolyan.
— Szüksége van rám. Sok ember nem értené meg, hogy milyen csodálatos ember, mert nem értik őt. – motyogtam.
— Te pedig szerencsésnek érzed magad, hogy érted őt. Dr. Ross épp szemvizsgálatra vitte őt, hogy megnézzék, alkalmas e a lézeres műtetre. – mosolyodott el, amitől én is halvány mosolyra húztam a számat.
— Istenem add, hogy alkalmas legyen! – pillantottam fel a plafonra, és vetettem egy keresztet is.
— Igor egészséges fiú, nem lesz baja. Ismertem az apját. — mondta Dr. Tesser miközben állított az infúzión, hogy jobban csepegjen.
— Tényleg? — kíváncsian emeltem rá a tekintetemet. Ettől kicsit éberebnek éreztem magamat pár percre.
— Kitartó ember volt és nagyon szerette a családját. Amikor Igorról kiderült az Usher—szindróma próbált segíteni, de aztán jött az a baleset. Dr. Ross nagyon jó anya, de nagyon aggódós. Te bizonyára már a családjuk része vagy.
— Couch...Azt hiszem...Couch! — köhögni kezdtem, de ez most hamar elmúlt. Dr. Tesser elmosolyodott, majd kiment a kórteremből azzal a mondattal, hogy később visszajön. Észre se vettem, hogy elaludtam, mert amikor újra kinyitottam a szemem Igor és Margaret mellettem voltak. Igor is aludt. Hozzáteszem nagyon édesen, mert a feje a lábamon pihent és a kezemet fogta amitől gyengéden elmosolyodtam. Nem mertem megsimogatni a másik kezemmel, nehogy felébredjen így csak gyönyörködtem benne.
– Kicsit megnyugodott. Aggódott érted és kiderült, hogy jövő héten már műthetik is. — mondta Margaret, így felé fordítottam a fejemet és bólintottam egyet.