|Háborgó Szerelem|

Első

" Talán szerelmünk kárhozatra ítélt, de egyetlen percet sem bántam meg, amit az ördöggel töltöttem."

Cambridge-ben, régi és eldugott helyen található bokszterem egyetlen férfi öltözőjébe belépve már tudtam, hogy megálljt kell parancsolnom, de a testem és a szívem gondolkodott helyettem. Remegő ujjakkal simítottam végig, a párától nyirkos csempén, miközben beléptem az oroszlán barlangjába. Az öltözőben forró pára azt jelentette, hogy valaki a zuhany alatt állt. Két oldalt található szekrénysor egyik ajtaja tárva nyitva volt. Nagyon nyeltem, hiszen tudtam, hogy már nem fordulhatok vissza. Ti is érzitek a pulzusomat, ami hirtelen felszökik? Érzitek, hogy a szívem heves dobogásának képtelen vagyok parancsolni? Akaratlanul, a szívem suttogására hallgatva léptem közelebb a szekrényhez, majd ujjaim közé vettem a pólót, ami kilógott rajta. A férfi öltözőben nem csak én voltam, ezért minden pillantásom a párával körülvett zuhany felé irányult. A fekete pólót az orromhoz érintettem, majd mélyen beszívtam az illatát. - Old Spice, vanília és cigaretta - oldalra pillantásom közben szembe találtam magam az ördöggel, ezért a pólót a hátam mögé rejtettem. Daxton Blake olyan pillantással ajándékozott meg, amivel mindig is szokott. Vizes haja teljesen a homlokába tapadt, de jeges kék szemét nem takarta el. A vízcseppek egymás után peregtek le a sápadt arcán, a pajzsra emlékeztető arcélén és a kemény állán. Daxton Blake nem csak gyönyörű volt, de egy erődítmény, egy ledönthetetlen fal. Legalábbis mindig ez jut eszembe, amikor megpillantom a férfit, aki elérhetetlensége mögé rejti a valódi énjét. - Ez nem a te szekrényed! - idétlen hazugsággal próbáltam palástolni a kellemetlen szituációt, de mindketten nagyon jól tudtuk, hogy az ő szekrénye előtt álltam, és az ő pólóját szagoltam. - Öhm, - nevettem zavartan. Ő csak szótlanul, illetve mozdulatlanul nézett. Lehetetlenség kiolvasni jeges tekintetéből, hogy mire, vagy kire gondol. Ő az álcázás mestere, egy kibaszottul elérhetetlen férfi. Pillantása jéggé fagyaszt, a testéből áradó hő pedig megolvaszt. Egy ember tudja, hogy mi jár a fejében, az pedig ő maga. - Inkább vissza adom - a pólót hirtelen préseltem a vizes mellkasához, de neki a szeme se rebbent. Biztos mindenki el tudja képzelni a vadat, aki mozdulatlanul, levegővétel nélkül áll és a megfelelő pillanatkor ráveti magát áldozatára. Nézzetek rá Daxton Blake-re! Most ő volt a vad, én pedig az áldozat. Lassan lepillantott a pólóra, tetovált ujjaival megfogta, majd kirántotta a kezemből. Most biztos nem kedvelitek őt! Figyeljétek meg csak jobban: nézzétek, hogy sápadt arcáról elpárolog a víz, hogy félmeztelen, tetovált testén megjelenik a libabőr, és ahogy mellkasa szaporábban emelkedik. A mellkasa és a nyaka piros volt a forró víz érintése miatt.

- Bajba szeretnél kerülni, kislány? - a szekrényt megtámasztotta alkarjával, de akkora hévvel tette, hogy megbillent, ezért fülemre helyeztem a kezem, hogy a hangzavar közben ne kiabáljam el magam. Most biztos azt gondoljátok, hogy ez volt az első találkozásunk. Az a találkozás, ami megváltoztatta az egész életünket. Azt kell mondanom, hogy tévedtek! Nem itt találkoztam először az ördöggel. De minden alkalommal itt szerelmeskedtünk. - Édesem, mit szeretnél a pólómmal csinálni? - lehúzta a sajátomat, majd megfogta a sajátját és felöltöztetett. Hosszú pólójában állva engedtem, hogy felemeljen, majd keskeny dereka köré fontam a lábam, és arcára simítottam a két kezemet.

- Ez a pasim pólója! Néha megtehetem, hogy ellopom az öltözőszekrényéből, nem igaz? - támasztottam homlokomat az övének. Daxton apró mosolyra húzta ajkát, a kezével meglazította a törölközőt, majd a padlóra dobta.

- Az a baj, hogy túl sok mindent engedek meg neked - és végig néztem, ahogy beharapja az alsó ajkát. - Egyszer te leszel a vesztem. Ebben biztos vagyok.

És itt álljunk meg egy kicsit! Biztos kíváncsiak vagytok a szaftos részletekre, de előtte inkább elmesélem, hogy kezdődött a történetünk, ami miatt itt kötöttünk ki: