Az élet legszebb éveit az egyetem ajándékozza. De mi történik akkor, ha képbe kerül az ördög és betemeti magát a szívedbe?
Daxton Blake maga az ördög. Aki csak ismeri, tudja, hogy bölcsebb döntés távolságot tartani tőle. Mert Daxton olyan, mint egy...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Az árnyékot adó fa alatt állt és engem nézett. Az ördög tekintetétől hevesebben vert a szívem, és csak elpirulva tudtam inni a reggeli kávémat. Ti is látjátok a fekete hajú férfit, aki cigaretta szívás közben engem néz? Látjátok a tengerkék tekintetét és a sűrű, elbűvölő szempilláit? Nézzétek a pajzsra emlékeztető, rideg és félelmetes arcát! Hát nem gyönyörű, ahogy a visszafogott borostája selyemként öleli körbe azt az ívelt és szimmetrikus arcát? Ettől eltekintve minden második pillantásommal őt ajándékoztam meg. Normál körülmények között haragudnom kéne rá, viszont a tekintete miatt teljesen más dolgok kavarognak bennem. Úgy érzem, hogy egy történetet rejt a sokat mondó pillantása. Úgy érzem, hogy a hangja minden jelenlévő porcikámra hatással van. A szabad levegőn voltam, de pillantásától mégis úgy éreztem, hogy egy ketrecben vagyok. Még soha senki nem váltott ki belőlem eféle érzéseket. A harag és az érdeklődés határán voltam. - Néz már máshova... - a forró kávéba suttogva oldalra pillantottam, de ezzel csak azt értem el, hogy felkeltettem Peyton figyelmét. Homlokát ráncolva rám nézett, aztán a tölgyfa alatt ácsorgó, fekete hajú srácra. Egy valamit jól jegyezzetek meg! Ha egyszer megpillantjátok, akkor nem tudjátok levenni róla a szemeteket. Azért, mert a kék szeme elrabol, a mosolya elbűvöl, a jóképűsége pedig határtalan.
- Miért vagy zavarban? - lökte meg a vállamat. Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy ne nézzek a srác felé. Végül rájöttem arra, hogy nem csak a testemet, de a figyelmemet is vonzotta, ezért lopva felé pillantottam. - Már értem! - bólogatott Peyton. - Egy ideje téged néz - kacsintott.
- Szerintem nem engem - kortyoltam bele a kávéba. - Semmi érdekes nincs rajtam!
- Tudod... - közelebb hajolt, ezért zavartan a szemébe néztem. - Bármit megtennék azért, hogy a pasim olyan szemekkel nézzen rám, mint ő rád - suttogta vigyorogva. - Pusztán a tekintetével birtokol. Úgy néz, mintha az ő tulajdona lennél - hátat fordított Dexton tekintetének. - És hozzá kell tennem azt is, hogy brutálisan jó csávó - súgta elkerekedett szemekkel. - Ha nem csapsz rá, akkor más fog - a közelben nevetgélő lányok felé nézett. - Az egyik kinézte magának! - rántotta meg a vállát. Az említett szőke hajú lány és Daxton között kapkodtam a tekintetem. Daxton összehúzott szemekkel fújta ki a cigi füstjét, miközben az egyik lány megindult felé. Úgy döntöttem, hogy nem veszek róla tudomást, de valamiért mégis izgultam. - A hiéna már le is csapott az áldozatára! - Peyton mosolyogva bólogatni kezdett, ezért összehúzott szemekkel figyeltem Daxton-t, aki az előtte nevetgélő lány helyett, engem nézett. Erőltettem magamra egy mosolyt, majd biccentettem neki. Úgy képzeljétek el, mint aki sunyiban mosolyog, de szikla szilárd látszatot kelt. Látjátok, ahogy ujjai közé veszi a cigit és kifújja a füstöt? És azt is látjátok, ahogy rám néz? Úgy néz, mintha az övé lennék.
És ez bosszantó! - Megyek az előadásra - pillantottam az órámra.
- Én még megvárom a barátomat - mosolygott Peyton.
