Tizenhatodik

6K 326 13
                                    

A következő ökölcsapásra való felkészülésem és az edzésem, hétfő hajnalban kezdetét vette

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

A következő ökölcsapásra való felkészülésem és az edzésem, hétfő hajnalban kezdetét vette. Tudtam, hogy Billy és a többiek már hajnal négy órakor jeges vizet öntenek a fejemre, ezért fél órával előtte én már ébren voltam. Viszonylag csend honolt, illetve hangokat sem hallottam. A hajnal nyugodt és gyanúsan csendes volt. Említettem, hogy nincs lakhelyem, ezért az edzőteremben, egy matracon hajtom álomra a fejem? Ciki vagy nem ciki, de nem tudom megengedni magamnak a saját lakást. Leginkább azért, mert nincs költségem rá. Életem első nyerő meccséből bejött pénzösszeg arra volt jó, hogy ruhákat vegyek magamnak. De éreztem, hogy ez idővel változni fog.

A szemöldökömet ráncoltam, hiszen négy óra után sem történt semmi. Egyből arra gondoltam, hogy elfelejtettek, ezért felálltam, majd kiléptem a raktárnak hívott szobámból. Az edzőteremben sötét volt. Enyhe fényt, az utcákról beszűrődő lámpák adták. A betört üvegeken keresztül süvített az enyhe szél, ezért hátborzongató volt a reggel. A kezemet széttártam, miután megbizonyosodtam arról, hogy egyedül vagyok. - Faszomat azt! - megfordultam, majd a raktár felé igyekeztem, de abban a pillanatban váratlan dolog történt. Biztos mindenki látott olyan filmes jelenetet, amikor a főszereplő mögé lép valaki, és átfogja a torkát egy kötéllel: az áldozat próbál szabadulni, igyekszik minél hamarabb kilépni a kötél szorító fogságából. Pontosan ez történt velem is! Támadóm arcát nem láttam, hiszen fekete maszk volt rajta. Egész testemet elkapta a hányinger és a levegővétel miatt létrejött pánik. Éreztem, hogy kötél túl erősen csavarodik a nyakamra, hogy kezével vészjóslóan csak húzza és húzza. - Kurva anyádat! - próbáltam szabadulni, ezért hátra löktem a fejem. Támadómat lefejeltem, aki a váratlan ütés miatt hátra lépkedett. Zsongott a fejem, a levegőt nehezen kaptam, de éreztem: ez kibaszottul nem játék. - Ki a faszom vagy?! - üvöltöttem, amikor kezével egy kést húzott elő. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Azt tudtam, hogy meg kell védenem magam. Bólintottam, majd kezemet ökölbe szorítottam. Az élet számos területén adódnak olyan pillanatok, amikor ki kell állnunk magunkért. Mindegy, hogy mi történik, a fontos az, hogy győztesként emeljük fel a fejünket. A kihívások, és akár a csapdák is tartogathatnak váratlan meglepetéseket. Én sem gondolkodtam, amikor próbáltam megvédeni magam. Hátra és oldalra hajolva tértem ki a kés vágása elől, majd hátra lépkedtem. Éreztem, hogy kezdek begőzölni, ezért a sarokban található ugrálókötél felé futottam. - Ezt tekerem a nyakad köré, köcsög! - már gyerekkoromban is utáltam ugrálókötelezni. Viszont most hálát adtam az istennek, hogy volt a közelemben egy. Egy bizonyos részt a kézfejem köré tekertem, majd próbáltam a férfi háta mögé lépni. Ne kérdezzétek, honnan tudom! Igazából nem tudtam, de magasabb és viszonylag testes volt, ezért gondoltam arra, hogy nem egy nő.

- Ez egy okos döntés, Daxton - hangja ismeretlen volt, viszont lábam a földbe gyökerezett, amikor meghallottam a nevemet. Most biztos arra számítotok, megkérdezem tőle, hogy honnan ismer. Ez volt a tervem, viszont nem volt rá időm, hiszen a következő pillanatban, acélbetétes bakancsával gyomron rúgott. Az erőkifejtés miatt hátra zuhantam, a fejemet pedig egy vascsőbe ütöttem. Mérhetetlen fájdalom az egész koponyámat uralta. Mintha a csontjaim elváltak volna egymástól. A fájdalom az egész állkapcsom területére kiterjedt, ezért esélytelen volt védekeznem, amikor derekamra ült, majd nyakamhoz szorította a kést. - Élni akarsz, vagy meghalni? - sziszegte dühösen. Úgy éreztem, hogy bármelyik percben elájulhatok, viszont arra gondoltam, hogy nem adhatom fel. Ha feladom, akkor soha nem nyerhetek. Tudtam, hogy az erőm kezd elhagyni, de oldalra pillantottam. Oldalt volt egy súlygolyó. Azt nem tudom, hogy került oda, viszont ezzel megvédhetem magam. Ujjaim a padlón voltak, és a fekete golyó felé haladtak. Támadóm nézte, hogy mit csinálok, ezért a következő pillanatban így szólt: - Jó döntés! Ha azzal fejbe ütsz, akkor meg is halok - összehúztam a szemem, majd megragadtam a maszkot és lehúztam az arcáról.

|Háborgó Szerelem|Where stories live. Discover now