Az élet legszebb éveit az egyetem ajándékozza. De mi történik akkor, ha képbe kerül az ördög és betemeti magát a szívedbe?
Daxton Blake maga az ördög. Aki csak ismeri, tudja, hogy bölcsebb döntés távolságot tartani tőle. Mert Daxton olyan, mint egy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Péntek.
A hét utolsó munkanapját jelenti. Még szerencse, hogy egy héten kétszer kell takarítanom, hiszen így jut idő az egyetemre és a tanulásra, ami a jelenben számomra mindennél fontosabb. Rájöttem arra, hogy csak az idő tudja gyógyítani a sebeket és esélyt adni egy új kezdetre. A munka és az egyetem valóban lefoglalt és minden kósza gondolatomat elrabolta. Nem agyaltam a múlt sérelmeim, nem gondoltam arra, hogy fáj. A fájdalom is mulandó, de egy apró része talán örökké megmarad az emberben. És még én sem tudom, hogy álljak a változáshoz. Nem tudom befogadni a jövőt, és elengedni a múltat. Én csak gyógyulni tudok, bízni abban, hogy Daxton Blake emléke napról-napra kevésbé fog fájni. Mert fáj. Még mindig ugyan olyan érzés, amikor rá gondolok: gyomromban görcs keletkezik, szívem és pulzusom szaporább lesz. Ez a fájdalom. A kín, amit maga mögött hagyott. Mégis úgy érzem, hogy képes vagyok tovább lépni és a jövőre koncentrálni. És, hogy sikerrel fogok járni?
Jó kérdés. De abban biztos vagyok, hogy a millió érzés, az ezer gondolat egyszer köddé válik, eltávolodik, és utána nem fogja nyomni a szívemet. Talán ez fog történni. Talán jön valaki, aki átveszi a kihűlt helyét. Valaki táplálni fogja azt, amire Daxton rátaposott. Mert rájöttem arra, hogy az életben minden változik és semmi sem végleges. Mert mindig jön valami új, valami váratlan.
Valami váratlan...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Móresre akartam tanítani, azt akartam, hogy a kezem alatt cselekedjen. Nem akartam neki rosszat, de garantáltan nem fogja elfelejteni az estét. A hónapok alatt sok személy talált meg. Sokan az edzőterem iránt érdeklődtek, és mindenki ugyan azt akarta: megvenni, hogy utána pénzt csináljanak belőle. Valaki butikot, valaki luxus éttermet akart épiteni belőle. A helyből, amit a saját kezemmel teremtettem. Elhiszitek, hogy ez nekem mekkora fájdalom? Olyan, mintha széttörnének valamit, ami részben te vagy. Dühös voltam. Mérges. Elhatároztam, hogy nem hagyom magam. Soha nem hagytam, nem engedtem meg, hogy az élősködők lehúzzanak. Ezután sem fogom hagyni.
Mindent elterveztem. Oda megyek. Elegánsba vágok magam. Tudjátok, csak azért, hogy a tudtára adjam azt, hogy gazdag vagyok. Azt akartam, hogy mérjen fel, és számoljon: drága luxus karóra, arany lánc és selyem ing. Mindezek után tudni fogja, hogy komoly ember vagyok. Egy olyan ember, aki okosan gondolkozik és logikusan cselekszik. Úgy akartam oda menni, hogy első pillantásból megtudja, hogy velem nem jár sikerrel.
