Az élet legszebb éveit az egyetem ajándékozza. De mi történik akkor, ha képbe kerül az ördög és betemeti magát a szívedbe?
Daxton Blake maga az ördög. Aki csak ismeri, tudja, hogy bölcsebb döntés távolságot tartani tőle. Mert Daxton olyan, mint egy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Meglepett, hogy bejöttél az egyetemre! Lassan kezdek kételkedni a lázadó korszakban - remegő lábakkal foglaltam helyett, füzetemet és rózsaszín tollamat a barna pad szélére csúsztattam. Oldalt táskámat a bokám mellé helyeztem, miközben Daxton követte minden mozdulatomat. A fekete hajú férfi, kényelmesen hátradőlt, jeges tekintetével előre pillantott, majd azzal a lendülettel elnevette magát. Ti is láttátok azt a tekintetet? Mintha két elem küzdene a lelkében: a gonosz, és az angyal. Vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy az ördög és az angyal? A jeges, tengerkék tekintete makulátlanságról és sebezhetőségről árulkodott. Sok dolgot megtanultam vele kapcsolatban, viszont bevésődött az, hogy Daxton Blake-t nem lehet megtörni. Nem lehet, mert kemény mint a szikla és saját törvényei szerint éli az átlagostól eltérő napjait. A dühös, adrenalin bombától túltengő férfi nyomát sem láttam. Helyette ült mellettem egy kék szemű, fekete hajú férfi, aki próbált jó kisfiúnak látszani. Nem is tudom, hogy ezen nevessek, vagy inkább csak öleljem magamhoz. Lopva figyeltem minden férfias mozdulatát. Néztem, hogy tetovált kezével a tarkójához nyúl, megfigyeltem, hogy lejjebb csúszik a széken, majd fejét oldalra biccentve felém pillant. A kipirult arcomat leplezni sem tudtam. Ezen természetesen jót szórakozott. Ilyenkor tudom, hogy mi ketten tökéletesen jó párost alkotunk. Még akkor is, ha ő az ördög, én pedig az angyal.
- Szórakoztat a zavartságod - rövid, mégis lényegre törő szavai után, enyhén felé fordultam, majd mélyen a szemébe néztem. Elraktároztam sűrű szempillái vonalát és elvesztem a világoskék szempár csillogásában. Olyan volt, mintha egyetlen pillantása minden porcikámat vonzotta volna. Vagy pontosan ezt tette. Lassan közeledett, játszott és szórakozott a zavartságomon.
- A közeledben nehéz kiegyensúlyozottnak lenni - összehúzott szemekkel lapoztam fel a füzetet, olvasást színleltem, de a betűk és a szavak helyett Daxton illatára koncentráltam: cigaretta és Old Spice. A két illat, amit ha megérzel., visszavonhatatlanul a rabjává válsz. - De ez csak azért van, mert nehéz megfejteni téged - magyaráztam, de ő csak megtámasztotta karját a padom szélén, majd ujjával enyhén megérintette az egyik hajtincsemet. Apró érintés, hatalmas borzongás. Tekintetével a karomat figyelte. Nézte, hogy a bizsergés végigmegy az egész testemen és uralja minden porcikámat.
- Ha tudtam volna, hogy ezt váltom ki belőled, akkor rég megcsókoltalak volna - megrészegülve figyeltem rózsaszín ajkát. Figyeltem a puha vonalát és magával ragadott, amikor fogával megérintette a bőrét.
- Sokszor adott volt a lehetőség és te nem éltél vele - szorítottam ujjaim közé a füzet szélét. - Ezért már lemondtam róla - emeltem fel a fejem és halkan elnevettem magam. - Nem mintha a te csókodra vágynék - hazudtam, hogy átverjem. Daxton egy darabig figyelt, szemét szúrósan összehúzta, arcán pedig átsuhant valami. Tudtam, hogy ezzel felhúztam az agyát, de úgy éreztem, hogy most nálam van az irányítás. - De rajtam kívül van sok lány, akik a te csókodra vágynak! - vállam felett hátra pillantottam és nem lepődtem meg azon, hogy a fél terem Daxton hátát stíröli. Vállat rántva hozzátettem: - Nyugodtan választhatsz valaki mást a helyemre - mélyen a szemébe pillantottam, ezért lesütöttem a szemem, amikor szó nélkül bólintott.
