Az élet legszebb éveit az egyetem ajándékozza. De mi történik akkor, ha képbe kerül az ördög és betemeti magát a szívedbe?
Daxton Blake maga az ördög. Aki csak ismeri, tudja, hogy bölcsebb döntés távolságot tartani tőle. Mert Daxton olyan, mint egy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az utolsó emlékem az volt, hogy eszméletemet vesztve lehunyom a szemem. Ami utána történt az teljes képszakadás volt. Viszont volt egy álmom, amiről nem tudtam eldönteni, hogy valóság, vagy csak valóságos volt: leégett, kietlen erdő helyén sétáltam. Mindent hótakaróként borított a tűz maradványa és a szag, ami mindent gomolyfelhőként körbevett. A füst szertefoszlott, a szél szemem előtt kavarta fel a hamut. A hamu szinte porfelhőként vonult a szemem előtt, ezért meglepődtem, amikor megpillantottam egy férfit, aki előttem állt. A felkavart hamu miatt csak teste vonalát láttam. Az illető izmos volt, viszont alkarját fekete korom takarta, mintha ő maga is lángolt volna. Akkor szakadt félbe minden, amikor korommal borított kezét felém nyújtotta, majd egy kórházi szobában találtam magam. Képtelen voltam azonnal kinyitni a szemem, ezért erőtlenül honyorogva vettem szemügyre a fertőtlenítő szagtól büzlő, fehér szobát. A szobában csak egy kicsi szék és egy régi kanapé volt. A kanapén az anyukám aludt, ezért könnyes szemmel mosolyra húztam az ajkam. Próbáltam az emlékeim között kutatni és rájönni arra, mi történt. A fészerben tűz ütött ki. Nem csak bent voltam, de a szalma szálak közé borultam, majd elájultam. Millió megválaszolatlan kérdés terjengett bennem, ezért zavartan oldalra pillantottam, viszont megijedtem, amikor valaki ült az ágyam mellett található széken. A srác...ismeretlen volt. Ha hiszitek, ha nem. Egy idegen srác ült, és rezzenéstelen arccal(mintha kötelező lett volna), engem nézett. - Te meg ki vagy? - a hangom mély és karcos volt, ezért kicsit felültem, majd a fejemet csóváltam. - Mit keresel a szobámban? - a szemüveges srác kicsit elöre hajolt, majd fejével egyenesen felém biccentett.
- A pasid kiosztott nekem egy feladatot - kipirult arccal nyelt egyet, és mielőtt kijavítottam volna, hogy nekem nincs barátom, ő folytatta. - Azt mondta, hogy ha nem vigyázok rád, akkor megkeres, felnyom a falra és beveri a fejemet - suttogta, közben megállás nélkül pattogott a lába.- Aztán hozzátette, hogy ha egy percre is magadra merlek hagyni, akkor felkoncol - vigyorgott feszülten.
- Hát igen...ez Daxtonra vall! Nem szokása finomkodni, én már megszoktam - ráncoltam a szemöldökömet, majd amikor rájöttem, hogy itt valami nem stimmel, előre hajoltam. - De ő hol van? - suttogtam magam elé.
- Hát őőő...- pillantott oldalra, közben anya ébredezni kezdett.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
