Az élet legszebb éveit az egyetem ajándékozza. De mi történik akkor, ha képbe kerül az ördög és betemeti magát a szívedbe?
Daxton Blake maga az ördög. Aki csak ismeri, tudja, hogy bölcsebb döntés távolságot tartani tőle. Mert Daxton olyan, mint egy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sötét, hangos, zsúfolt és fülledt.
Ezzel a négy szóval tudnám jellemezni a tóparti buli helyszínét. Alapjáraton még soha nem voltam egyetemes bulin, ezért Peyton és a pasija mellett megszeppenve sétáltam. Egyébként a pasiját, Troy-nak hívják. Azt hiszem, hogy még nem említettem. Szinte az egész egyetem a buli helyszínén tartózkodott. Minden megtett lépés közben vagy meglöktek, vagy elsétáltak előttem. Az éjszaka már sötét volt, a közelben található fenyves erdő kísérteties és hátborzongató volt. A fenyőfák hatalmas ágai mögött már megjelent a hold, ami képet festett a sötét, folyamatosan hullámokban lévő tóra. Egyébként a tó fölött egy híd volt. Oda kaptam a fejem, hiszen már a buli elején rengeteg lány és fiú is ugrált a tóba. Messziről úgy láttam, hogy az egyik lány nem viselt melltartót, ezért zavartan a fülem mögé tűrtem a tincseket. Hangosan szólt a zene, az év legfrissebb slágere, ezért néha dúdoltam, de összességében meg voltam szeppenve. - Milyen jó már! - Peyton felemelte a kezében található műanyag poharat, majd ugrott egyet. - Szorítsatok helyet a tűz körül! - rengeteg autó parkolt a közelben. Ha pontosabban kéne fogalmaznom akkor azt mondanám, hogy az autókkal körbe állták a hatalmas tüzrakást. Nem láttam még ehhez fogható bulit! Tipikusan olyan volt, amilyen csak külföldi filmekben, illetve sorozatokban lát az ember. Fényt a ház, illetve az autók fényszórói adtak. Ezen kívül sötét volt, bár nem bántam. Miután Peyton magamra hagyott, azonnal egyedül éreztem magam, ezért egy helyben állva figyeltem, hogy a tűz körül ülve körjátékot kezdenek játszani. Biztos mindenki látott már olyan kártyajátékot, amit a játékosok, a szájukkal adják át egymásnak. És azt hiszem a lényege az, hogy a kártya ne essen le, de általában egyszer mindig leszokott esni. A vékony farmerdzseki zsebébe rejtettem a kezem, majd úgy döntöttem, hogy bemegyek a házba. - Te nem jössz, Claire? - Peyton, a többiek szeme látta üvöltött felém, ezért a tekintetek előtt csak a ház felé mutattam. - Utána gyere vissza, szivi! - kiabált felém.
- Rendben - válaszoltam, de természetesen olyan halk voltam, hogy a zene tompítása és a kiabálások miatt senki nem hallotta. Furcsa, hogy a sorozatokban látott egyetemes buli, hirtelen valóságossá vált a számomra. Nem gondoltam volna, hogy ilyen érzés egy olyan buli helyszínén lenni, ami nem csak tóparti, de jár hozzá egy modern faház is. - Nagyon jó lett a buli! Azt hiszem, hogy kitettetek magatokért - megdicsértem a két testvérpárt, akik velünk szoktak egy előadásra járni. Ők gyorsan megköszönték, majd poharakkal a kezükben, kiléptek a ház elé. Ott maradtam a nappaliban, ezért gyorsan feltérképeztem a helyet. Látni lehetett, hogy nem gyakran használják a házat, hiszen minden bútor fehér lepedővel le volt takarva. Egyedül a konyha volt használatban, ezért beléptem, mjd töltöttem magamnak egy pohár vizet.
- Ó! Kicsi Claire - a vizet félre nyelve megfordultam a tengelyem körül, majd szembe találtam magam a sráccal, akit Daxton a padokra lökött az előadáson. Furcsa borzongás futott végig a testemen, ezért hátrálni kezdtem. - Szinte biztos voltam abban, hogy te nem jössz el - ujjával felém bökött, majd belekortyolt a pohárba. - De jó téged itt látni - időközben megtámasztotta magát a pult szélén, ezért viszonylag közel került hozzám.
