Tizenharmadik

5.8K 374 25
                                    

A tegnap történtek rányomták bélyegét az egész napomra, ezért alig tudtam figyelni az előadásra

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

A tegnap történtek rányomták bélyegét az egész napomra, ezért alig tudtam figyelni az előadásra. A mellettem található szék üres volt, ezért biztos rájöttettek arra, hogy Daxton nem jött be az egyetemre. Nem tudom, hogy nektek mi a véleményetek róla, de azt hiszem, hogy félre ismertem őt. A szívem mélyén reménykedtem, hogy az oroszlán barlangjában ebújt egy ember, akit szeretni lehet. Aztán tegnap jöttem rá arra, hogy Daxton Blake milyen ember valójában. Bármit megtettem volna, hogy visszamehessek az időbe. Meg nem történtté tenném a dolgokat, és akkor mindent máshogy csinálnék. Kétszer is meg gondoltam volna, hogy mit akarok. De jelen pillanatban nem csak rá, hanem magamra is haragudtam. Naiv voltam, mikor azt hittem, hogy nem rossz ember. Buta voltam, mikor azt hittem, hogy látogatásom megváltoztat benne dolgokat. És óriási pofonként ért a viselkedése és az ajánlata. Olyan volt, mint egy jeges zuhany. Abban a pillanatban nem csak megfulladtam, de imádkoztam, hogy inkább süllyedjek el. Nem akartam ott lenni, hiszen fájt a felismerés, hogy félre ismertem őt. Azt hittem, hogy a rideg külső mögött ott van egy ember, aki csak szeretetre vágyik. De rájöttem arra, hogy hatalmasat tévedtem. Befejeztem! Nem fogok többé azon gondolkodni, hogy mi van köztünk. Nem fogok többé azon agyalni, hogy mit lát bennem.

Késő este a tükör előtt álltam és az arcomat tisztítottam. A saját tükörképemre nézve azt láttam, hogy nem vagyok boldog. Állt ott egy lány, akinek minden reményét elvették. A hideg vattakorong kicsit észhez térített, de ettől függetlenül magam alatt voltam. Hiányzott, de gyűlöltem. Akartam őt, de a közelségében meghaltam. Nem tudtam, hogy mi helyes, vagy helytelen. A sors valami ok miatt a lábam elé hozta ezt a férfit. És egyszerűen nem tudom, hogy mi volt az oka. - Claire! Meddig leszel még bent? - Peyton hangja zökkentett ki, ezért szorosabban magamra húztam a törölközőmet. Annyira elbambultam, hogy közben észre sem vettem azt, hogy eltelt az idő. Lerántottam magamról a törölközőmet, megfordultam, de ekkor két erős kar fonódott közém. Fogva tartotta a meztelen testem, teljesen magához húzott. A testéből áradó hő megolvasztott, szinte perzselte a bőrömet. Hangos sikítás tört fel a torkomból, és akkor kaptam fel a fejem, amikor Peyton belökte az ajtót. - Mi történt?! - hirtelen a padlón ülve találtam magam. Meztelen voltam, a törölköző pedig a padlón volt. Egy kézzel takartam a mellemet, miközben a törölköző után nyúltam.

- Én csak... - szemöldökömet ráncolva vettem tudomásul, hogy egyedül vagyok. Mi történt az előbb? Csak képzeltem az egészet... - Mindegy! Kész vagyok - magamra tekertem az anyagot, majd az ajtó felé igyekeztem. A tükörbe pillantva még én is megijedtem, hiszen az arcom fehér volt, a testem pedig remegett. Tudtam, hogy az egészet csak képzeltem, de akkor is valóságos volt.

- Minden rendben veled? - suttogta alig hallhatóan. Bólintással próbáltam biztatni magam, hogy minden a legnagyobb rendben, de nem jártam sikerrel. Még mindig zaklatott voltam, ezért hátra túrtam a hajamat.

- Persze - suttogtam. - Minden rendben! Azt hiszem, hogy láttam egy pókot. Nagyon figyelj, hova lépsz! - amikor elsétáltam mellette, ő hirtelen észbe kapott és utánam szólt.

|Háborgó Szerelem|Where stories live. Discover now