Kibaszottúl elfáradtam. Az elmúlt évek alatt rájöttem arra, hogy nem nekem való az irodában alvás. Az óra csak este nyolcat ütött, a szemeim mégis leragadtak. Fizikailag nem éreztem jól magam. Az ágyamra és a szobámra vágytam, de be kellett fejeznem a papírmunkát. A mahagóni asztal fölött görnyedtem. Kezemmel a halántékomat támasztottam, a papírhalmok között az üres kávés csésze magányosan nézett vissza rám. Az ősznek köszönhetően kint már jócskán sötét volt, ezért összehúzott szemekkel megfordultam a székkel. Szinte elvesztem az utcai lámpa kísérteties fényében. Pontosan ilyennek láttam a lelkemet: sötétnek és szomorúnak. Magamnak sem mertem bevallani, de hiányzott az, aki egykor voltam. - A pokolba ezzel az egésszel! - a papírhalmok között vettem észre, hogy egy fontos dokumentum nem volt meg. Hátra gurultam, kinyitottam a létező összes fiókot, de nem találtam. - A kurva életbe! - az asztal szélére ütöttem, hiszen szükségem volt arra a papírra. Az a dokumentum a hónap kiadásait összesítette. A táblázatból csak egy létező példány volt, ezért meg kellett találnom. Felálltam, körbe jártam az egész irodát, de a zöld mappát sehol nem találtam. - Meg kell lennie - idegesen kerestem a kulcsokat, hiszen esélyt adtam arra, hogy talán haza keveredett.
Haza kellett mennem!
- Sokat játszottál vele? Tudod, hogy nemsokára aludnia kell - szorosan fogtam a felmosó rudat, hiszen rájöttem arra, hogy iszonyatosan elcsúsztam a munkával. Az óra este nyolcat ütött, ami azt jelentette, hogy a babának lassan fürdő vizet kell csinálni, de én még nem voltam otthon. A házban takarítottam, igyekeztem minden munkát gyorsan elvégezni, de az élet más utat szánt nekem. Adelyn miatt csak délután tudtam munkába kezdeni, ezért a fél napomat otthon töltöttem. Tudtam, hogy mit kell csinálnom, hiszen a ház tulajdonosa hagyott nekem egy levelet: "Fent az emeleten padlót kellene fényezni. A szükséges tisztítószereket megtalálja a földszinten található mosókonyhában."
Egésznap padlót fényeztem, ami nem tűnt könnyű feladatnak. Nem gondoltam volna, hogy a fényezés után mosni is kell, ezért fáradtan támaszkodtam a falnak. - Anya? - fújtam ki magam. - Nem nekem való ez a munka - suttogtam csalódottan. Anya nevetett, a háttérben pedig Adelyn sírt. A szívem fájt, hiszen nem lehettem ott vele, hogy megnyugtassam. - Miért sír a baba? - túrtam hátra a hullámos hajszálakat.
YOU ARE READING
|Háborgó Szerelem|
RomanceAz élet legszebb éveit az egyetem ajándékozza. De mi történik akkor, ha képbe kerül az ördög és betemeti magát a szívedbe? Daxton Blake maga az ördög. Aki csak ismeri, tudja, hogy bölcsebb döntés távolságot tartani tőle. Mert Daxton olyan, mint egy...