Két tűz között. - Pető Bruno ff./Befejezett

10.Rész

<Natascha szemszöge>

2 hét telt el,mióta elmentünk Kevinékkel a közös házunkba.A suliba holnapután megyek azaz Hétfőn.
Izgulook.
14:23 van éppen rajzolgatok,mikor meghallom a csengőt.
Leszaladtam a lépcsőn,majd kinyitottam.

Az ajtóban Bruno és Laci állt.

-Öhm,sziasztok.Hát ti? - nem nagyon mertem Brunora nézni,csak a Lacit figyeltem.Egyébként a koncertjükön beszéltem Lacival pár szót.

-Halii Natii. - mondta Laci. - Kevin hívott át minket,azt mondta,hogy buli kesz este.

-Először is nem vagyok Nati,másodszor pedig én nem is tudok semmilyen bulirol!Na mindegy gyertek be. - invitáltam be őket.

Leültünk a kanapéra és a csendet megszakítottam.

-Felmegyek lehívom Kevint meg a Manuelt,addig várjatok meg. - mosolyogtam rájuk.

Manu szobájában:

-Hallod Manuuu.A Laci meg a Bruno itt vannak szóval nem ártana lejönni.Majd hívd le a Kevint is,mert most nincs kedvem annyit járkálni. - parancsoltam úgymond a Fiura.

-Jojoo. - valaszolt.

Ismét a lépcsőnél voltam és letotyogtam rajta.

-Mindjárt jönnek.Kértek valamit inni? - kerdeztem kedvesen,hamar en is tudok kedves lenni.

-Igen,légyszi.Colát. - mondta Bruno.

-Nekem is. - értett vele egyet Laci.

-Okes. - besétaltam a konyhába és öntöttem nekik Colát,majd kivittem nekik.

-Köszi - mondták egyszerre.

-Nah halihoooo. - kiabált bátyám.

-Cső - köszönt Manuel,Bruno és Laci.

-Hát jooo,akkor én felmegyek felhívom Dorinát. - néztem rá Lacira meg Brunora . - Ha nem talalkoznánk akkor sziasztok. - erre bólintottak.

Felmentem a szobámba leültem tovább rajzolni,közben felhívtam Dorinát.

-Na szia. - köszöntünk bele.

-Mit csinálsz? - kérdezte Dorina.

-Épp rajzolok,nemrég jöttek Brunoék szóval minden joo.

-Ahhj hallod,már annyir de annyira hiányzol.

-Nekem iiis.De várj,szombat van?Úgy volt,hogy minden szombaton átjössz,nem?

-De,de tanulnom kell,meg anyu nem enged.

-Add ide anyud.

-Biztos jo ötlet lenne? - kérdezte Dorina

-Nyugi,engem szeret anyud. - nevettem fel és Dorina odaadta az anyukáját.

-Sziaa. - köszöntem anyukájának.

-Szia Natascha.Milyen ott lenni? - kérdezte nagy mosollyal az arcán.

-Hát nagyon jó de nagyon hiányzik a Dorina.Nem jöhetne át?Persze csak akkor ha nem baj. - néztem a kamerába boci szemekkel.

-Ahjj te lány.- mondta nekem anyukája. - De mehet.Vasárnapra pedig itthon legyen!

-Köszönööm. - mondtam,majd Dorinával még beszélgettünk egy kicsit.

Később lementem a konyhába és láttam,hogy a fiúk beszélgetnek,ezért odamentem hozzájuk.

-Miről szól a csevegés? - ültem el Laci mellé.

-Holnap csinálunk egy kis házi bulit,meghívjuk a haverokat meg te is meghívhatod Dorinát.

-Jajooo.

-Ki az a Dorina? - kérdezte Manu.

-A legjobb barátnőm. - mosolyogtam.

Beszélgettünk,hülyéskedtünk még a fiúkkal,aztán Brunoval elkezdtünk szemezni.

-Natascha beszélhetünk? - kérdezte félve Bruno.

-Persze.Gyere.

-Szóval.. - mentünk ki a teraszra.

-Igen? - néztem rá.Tudom,hogy azt mondjátok,hogy;"Úristen milyen lazán kezelem a dolgokat.„
De nem!Nagyon féltem,hogy talán azt fogja mondani,hogy;"Sajnálom de hiba volt a koncert estéje.„
Uuhhh,nyugi Natascha.

-Szóval...

-Folytatom-

—————————-
Ah srácoook.
Köszönöm,hogy ennyien nézitek és vote-oljázok a storymat.
Nagyon sajnálom,hogy csak ennyi részt rakok ki és,hogy pont az érdekes résznél fejezem be.
Tudom,már mondtam,de megpróbálok aktívabb lenni!!
Puszii🫀