Egy 17 èves lánynak egy koncert miatt az egèsz èlete megváltozik,a lányt fogja érni szomorúság,szenvedèly,boldogság ès szerelem!
Ha tetszik olvass bele!🥰
-Nem tudom.Nem hiszem,hogy ma hazajön.Ott alszik Lillánál. - fifázott tovább.
-Szimpatikus a lány meg minden de nem akarom,hogy Kevin ott legyen mindennap.
-Nem lesz itt mindennap,nyugi Nati.
-Mindegy felmegyek.Szia. - mentem fel a szobámba.
Elmentem fürödni,mert már fáradt voltam.
Bementem a fürdőszobába és elfedni kezdtem magamra a meleg vizet. Olyan jó érzés volt,ahogy éreztem,hogy a vízcseppek folynak le rólam.
Mikor végeztem felvettem a pizsamám,fogat mostam és bementem a szobámba. Befeküdtem az ágyamba,úgy gondoltam,hogy majd este megcsinálom a házim.
Elkezdtem nézni egy filmet. A "korlátok nélkül-t" Már sokszor láttam de akárhányszor megtudnám nézni.
Néztem a filmet,közben ettem egy kis chipset. Kedvenc édességem.
A film 21:48-kor lett vége. Lementem,megnéztem,hogy Manu alszik-e már.
-Sziaaa. - köszöntem neki,mikor láttam,hogy még lent van.
-Mizu? - nézett fel a telefonjából.
-Semmiii.Néztem filmet,most lett vége.
-Azjoo.
-Jaja.
-Eljössz holnap a koncertemre? - kérdezte Manuel.
-Nem vagyok a fanod. - nyújtottam ki a nyelvem.
-Közbe meg mindennap a zenéi meg hallgatod.
-Nem igaz!
-Na jössz vagy nem? - kérdezte a végleges választ várva.
-Megyek,megyek. - sóhajtottam.
22:28,a szobàban: ——————————-
Épp a házukat csinálom,és tanulok a holnapi dolgozatra,mikor csak annyit érzek,hogy elkezdek félni.Lezsibbadt az arcom.Émelygek.
Tudtam,hogy mi fog következni. Pánik roham.
Odanyúltam a telefonomhoz,hogy gyorsan hívjam fel Kevint. Mindig ő segített át az ilyen eseteken. Hívtam 2x de nem vette fel.
-Kevin,vedd fel. - elkezdtem gyorsabban venni a levegőt.
<Kevin szemszöge>
Lillával a szobában filmezünk. A telefonomat már hallottam,hogy csörögni 2x,de a konyhában van.
Mikor harmadjára is megszólalt a telefon akkor kimentem a konyhába és láttam,hogy Natascha hívott. Még nem alszik?
Vissza hívtam.
-Igen Natascha? - szóltam bele és csak gyors levegővételeket hallottam. - Natascha,minden oké?
-Kevin,légyszi gyere haza.Azt hiszem újra előjött. - mondta nagy nehezen.
-A pánikroham? - kérdeztem aggódva. - 5 perc és ott vagyok,bírsz ki.Ne nyomj ki.Maradj a hívásban.Jo?
Kimentem Lillához és gyorsan elmondtam neki,hogy elkell menjek.
-Lilla.Gyorsan elkell menjek.Majd holnap találkozunk. - majd kiszakadtam a kocsihoz és beültem.
<Natascha szemszöge>
-Kevin,hol jársz? - kérdeztem,két levegővétel között.
-Mindjárt ott vagyok. 1 perc. - mikor kimondta hallottam,hogy a kocsinak a motorja leáll. Fél perc múlva már Kevin jött be a szobámba.
-Itt vagyok,nyugi. - ölelt át. - Gyere,ki megyünk a teraszra. Kivitt a teraszra és leültetett a hintaszékre.
-Nyugi.Fújd ki a levegőt lassan.Be és ki. - utasított. Próbáltam úgy venni a levegőt,de nem nagyon ment. Elkezdtem sírni.
-Ne,ne sírj.Ne sírj.Itt vagyok.Vedd szép egyenletesen a levegőt. - még nyugtatott 5 percig,aztán kezdtem megnyugodni.
-Gyere,menjünk. - Bementünk a szobába és befektetett az ágyba.
-Kevin,ide fekszel? - kérdeztem tőle könnyes szemekkel,ő csak bólintott és befeküdt mellém. Elvette az éjjeli szekrényről a távirányítót és bekapcsolt valami filmet.
Már nem emlékszem,hogy melyik volt,meg elaludtam.De egy 5 percig néztem én is.
Reggel 6:05 —————————
-Nati,kelj fel.Suli. - ébresztgetett Kevin,mire kinyitottam a szemem és felültem az ágyon. - Jobban vagy?
-Igen. - válaszoltam,majd felálltam és kiválasztottam a ruhám mára. Bementem a fürdőbe,fogat,arcot mostam,aztán felöltöztem;
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A hajam csak simán kivasaltam. A sminkem pedig csak egy szempillaspirál volt.
Lementem a konyhába,ahol Manuel és Kevin volt. Ittam egy reggeli kávét,hozzá ettem egy almàt és elindultam suliba.
A kapuban ott várt Milán és Réka.
-Hali,többiek? - kérdeztem a fiút és a lányt.
-Nem tudjuk.Lehet már bent vannak de mi megvártunk téged. - mosolyogtak.
-Köszönööm. - öleltem meg őket.
-Na és miújság? - kérdeztem a srácoktól.
-Juj,képzeld.Az egyik fiú,ide jár.Úgy hívják Bruno. - Mi?Kajak mindenkinek őt kell kifogni? - Lehivott találkozni tegnap és smároltunk.
-Furcsa,hogy nem vitt ágyba. - néztem magam elé érdekes nézéssel.
-Ezt,hogy érted? - vonta fel a szemöldökét.
-Jaa,sehogy.Menjünk be.
Bementünk az osztályunkba. Leültem a helyemre. Padtársam,Kitti nem volt ott. Kiara meg már bent volt.
—————————— Hali,ez most nem lett olyan hosszu De remelem megteszi. Legyszi írjatok le a véleményeteket. Puszi❤️
