Két tűz között. - Pető Bruno ff./Befejezett

24.Rész

-Sziasztok! - köszöntünk Brunoval.

-Cső. - köszönt Manu meg Kevin.

-Miujság? - nézett kérdőn Kevin.

-Seemmi különös. - húztam el a semmi szót.

-Mi kéne? - kérdezte bátyám.

-Valamit mondani szeretnék. - ültem le mellé.

-Mondd.

-Én meg Bruno..hát.Én meg Bruno..együtt vagyunk. - néztem rá fél szemmel.

-Uh,de ez most nem megjátszott? - kérdezte Kevin.Láttam rajta,hogy meglepődött.Második barátom.De ő úgy tudja,hogy az első,mert ugye nem mondtam el neki,hogy Petivel is együtt voltam.

-Nem,ez most nem. - nevettem fel.De abba is hagytam,mikor megláttam Vinit kijönni a konyhából. - Oh..sz-szia Vini.

-Hello. - nézett bambán.Szegényt megsajnáltam.Valamelyiknak még engem csókolgatott,ma meg már Brunoval együtt vagyunk.

-Szóval? - néztem kérdőn már-már fekete hajú bátyámra.

-Szóval. - köhintett egyet. - Nem tudom mit óévet mondanom.Ő az első barátod,úgyhogy nem tudok mit szólni hozzá.Nem mondom,hogy nem örülök de mégiscsak,Bruno az egyik haverom.Meg ő 20 éves,te meg 17.Mégis van valami különbség köztetek,nem?

-De ez csak..csak 3 év. - értetlenkedtem. -

-Várj.Ti most együtt vagytok? - mutatott rám és Brunora Vini.

-Igen. - válaszolt flegmán Bruno.

Erre Vini csak egy szemforgatással jutalmazta.Mikor rám nézett,akkor undorodva rázta meg a fejét.

-Amúgy én ott ragadtam le,hogy Kevin miért azt mondta,hogy ő az első barátod.Petivel is együtt voltál,nem? - értetlenkedett Manuel.Azt hittem itt helyben megfolytom.
Legszivesebben már ástak volna neki a sírját.

-Mivan? - szórította ökölbe a kezét a bátyám.Megijedtem,ezért felálltam mellőle. -Natascha,Mivan veled mostanában?Egy igazi kurva lettél. - emelte fel hangját.

-Mi...Mivan? - könyezett be a szemem.

-Süket is vagy?

-Szopás süketít. - köhögte Vini.

-Bruno,majd később vagy valamikor talàlkozunk.Felmegyek egy kicsit.Szia. - majd megöleltük egymást.

-Szia. - ölelt vissza,majd elváltak az útjaink.

-Menj fel a szobádba.Jobban teszed. - nézett undorodva Kevin is.

-Majd eldöntöm,jó? - halkult el a hangom a végére.Egyébként Manuel előtt többször is veszekedtünk Kevinnel.De ennyire nem,és még Vini is itt van.

-Telefonodat is el vehetem. - mutatott az emelet felé.

-Leszarom. - forgattam a szemem.Felállt,odajött hozzàm és szinte kitépte a kezemből a telefonom.

-Menj fel.

Nem akartam jobban veszekedni vele,ezért felmentem.Lefeküdtem az ágyamba ès elkezdtem olvasni egy könyvet.

Szeretek könyveket olvasni.Vagy a Wattpaden kitalált storykat olvasni.
Azért szeretek olvasni,mert a könyvben boldog vagyok.Beleélem magam.

Az életem nem valami fényes.
Semmi boldogság nincs benne.

Szeretek olvasni,mert kizárom azt,ami köröztek folyik.

Bealudtam olvasás közben.

"-Gyere,Nati. - szólt hozzám Kevin.Ő körülbelül 8 lehetett én meg 4.

-Megyek.Hintázzunk. - könyörögtem.

-Gyere. - mosolygott.

Elmentünk a hintához és beleültem.

-Meg löksz,légyszi? - kérdeztem.

Bólintott és meglökött.
Játszottunk,majd elindultunk haza.

-Szerinted otthon lesz már Milly? - kérdeztem szomorúan Kevint.

Milly,a mi kis Mini Yorkshire kutyánk,aki egy állatorvosnál van,mert átment a lábán egy biciklis.

-Nem tudom.De ha mégsem,akkor megígérem,hogy semmi baja nem lesz! - ígérkezett.

Akkor még nem tudtam,hogy Milly többé már nem lesz velünk.

Hazaértünk,és anyát megláttuk könyezett szemmel.

-Anya,mi a baj? - futottam oda hozzá.

-Kicsim.Sajnálom,de Milly már nincs velünk. - amint meghallottam elkezdtem sírni.
És Kevin odajött hozzám megölelni.
Láttam rajta,hogy ő is könnyezik.

-Megígérted,hogy nem lesz semmi baja. - zokogtam."

Felkeltem.
Bekönnyeztem,abból sírás lett.
Erre az egésze nem is emlékszem.
Kevin lehet emlékszik?
Kicsik voltunk.
Lehet csak álmodtam.Nem is igaz.

Mondogattam magamban,de titkon tudtam,hogy igaz.Ez nem csak egy álom volt.

Sírásomat kopogás zavarta meg.

-Gyere. - szipogtam.

Kevin jött be rajta.Mikor látta,hogy újra zokogásban török ki.Gyorsan odasétált hozzám és megölelt.

-Pssh.Ne sírj.Nyugi. - nyugtatott. - Mi történt?

-Semmi.Csak elérzékenyültem. - bátyám bólintott egyet és leült mellém.

-Lehetsz Brunoval.Tudod,ha lenne egy húgod.És ő maradna csak neked akkor nagyon féltenéd mindentől.Igen.Itt van anya is.De te a húgom vagy.Téged szeretlek a világon a legjobban. - jött ki egy könnycsepp a szeméből.Nem tudom hány év után azt mondta,hogy szeret.

Elkezdtem sírni,majd nevetni,mert nem hallottam màr régen,hogy azt mondta volna,hogy szeret.

-Én is szeretlek. - majd megöleltem.Ő pedig megpuszilta a homlokom. - Haragszol?

-Miért haragudnék? - nevetett.

-Peti miatt.

-Hát nem repkedek az örömtől,mint látod,és elmondhattam volna,de ez a legkisebb probléma,ami miatt haragudnék rád.

-Köszönöm. - mosolyogtam a könnyektől csillogó szememmel.

Bent maradt még és elkezdett kérdezgetni,hogy mit szeretnék elérni az életemben.

-Mit szeretnél elérni ha felnőtt leszel.Vagy mondjuk,ha annyi idősebb leszel. - kérdezte.

-Ha így a munkára gondolsz,akkor Pszihológus szeretnék lenni.Tudod én nem olyan vagyok mint te,sajnos.Mindig olyna akartam lenni,mint te.De te sokkal több vagy nálam.Sokkal okosabb vagy. - néztem ki az ablakon.

-Hé.Olyan nincs,hogy okos vagy hülye.Csak olyan van,hogy szorgalmas és nem szorgalmas.Megtudod csinálni.Ha a te nyelveden beszélünk akkor te sokkal de sokkal okosabb vagy nálam.Én mit tudok?Énekelni?Azt te is tudsz.Bármit elérhetsz az életedben,és segíteni fogok neked mindig.Ha össze vagyunk veszve,ha nem!

-Köszönöm. - mosolyogtam fájdalmasan.

Még beszélgettünk,nevetgéltünk.
Párszor ejtettem egy-két könnycseppet.

Közelebb kerültem hozzá,úgy érzem.Nagyon szeretem.Ő mindig ott volt mellettem.Jó,igen.Volt pár olyan,mikor nem mondtam el neki,hogy szenvedek,ezért nem segített.De ha mondtam volna neki akkor átsegített volna mindenen!

——————————————————

Hali,ez nem lett olyan hosszu,de remelem igy is tetszik.
Ez kis cuki resz lett.
Kerlek kommenteljetek és mondjatok es hogy mit gondoltok a storyrol.Folytassam még?

Puszi❤️❤️