Két tűz között. - Pető Bruno ff./Befejezett

21.Rész

4. Óránál jártunk,mikor bekopogtak az osztályba.

-Gyere. - szólt ki a tanár.

-Elnézést a zavarásért.Az igazgató Nataschát várja az igazgatóiban. - nèzett rám Bruno.

-Rendben.Natascha mehetsz. - mondta a tanár.

Kimentem,indultam az igazgató felé de Bruno visszahúzott.

-Mi van? - estem neki mellkasának.

-Nem hívott az igazgató.Gyere velem. - mondta a szemembe.

-De..de nekem következő órán dolgozatot kell írnom. - jelentettem ki egy hazugságot.

-Aha,aha.A hazugságot máskorra tartogasd.Első héten nem szoktunk dolgozatot írni. - hát van más választásom?Nincs.

-Jo,nincs más választásom,menjünk.De a szünetre érjünk vissza. - parancsoltam neki.

-Aranyos vagy,mikor parancsolgatsz,de nem ígérem meg. - majd kihúzott a kocsijához és kinyitotta az ajtó.

-Micsoda Gentleman. - forgattam a szemem és beültem.

-A szemforgatást is máskorra terveztem. - mosolygott perverzül,erre csak eltátogtam egy "anyád-at".  - Anyu?Jól van.Nem gondoltam,hogy ilyen hamar meg akarod ismerni.

-Szemét majom.Hova megyünk? - néztem ki az ablakon,mikor láttam,hogy elhagyjuk a sulit.

-Majd meglátod. - kacsintott.

20 percig kocsikáztunk,majd megálltunk egy Burger Kingnél

-Komolyan?Azért jöttem el a suliból,hogy egyek? - kérdeztem.

-IS. - szállt ki.

10 perc múlva kijött 2 Kólával és 2 Sajtburgerrel.

-Tessék. - adta ide nekem.

-Köszönöm,de honnan tudtad,hogy ez a kedvencem? - majd a kezembe vettem a sajtbrugert.

-Vannak forrásaim. - mosolygott.

20 perc alatt megettük,közben beszélgettünk.
Mikor elindultunk arra a helyre,ahova akart.

-Egyébként,sajnálom,hogy beköptelek Manuelnek. - szólt hozzám.

-Nem voltunk együtt.

-Tudom.Sajnálom.

-Nem baj. - mosolyogtam rá.

Mentünk az úton és egy nagyon magas épületet láttam.
Kiszálltúnk a kocsiból és Bementünk az épületbe.

Onnan fel a tetőre és ott már volt egy hintaágy.Előtte meg egy pléd.

-Ez gyönyörű. - mosolyodtam el.

-Tudtam én,hogy tetszeni fog. - mutatott magára büszkén.

-Na Jólvan,ne bízd el magad. - löktem meg.

Lefeküdtünk a plédre és elkezdtük nézni az eget.Mivel még világos volt 15:34-kor,ezért nem láthattunk csillagokat.

Beszélgettünk,nevetgéltünk.

Nem tudnék rá haragudni.
Igaz,fájt,hogy  "elmondta" de nem tudhatta,hogy nem vagyok együtt Manuellel.

16:11

-Azt hiszem haza kéne mennem. - álltam fel.

-Hazaviszlek. - mentünk oda a kocsijához.

Beültünk és elindultunk.

-Köszönöm ezt a napot. - mosolyogtam.

-Én köszönöm,hogy kihagytad a nemlétező dolgozatot. - nevettünk el magunkat.

Kicsit büntudatom van,hogy Vini még tegnap megcsókolt a kocsijában,ma meg Brunoval vagyok.
Mi lesz ha ő is megakar csókolni majd?
Engedjem neki?

Nem tudom mit tegyek!
Tanácstalan vagyok.
Dorinára van most szükségem!
Hiányzik.

-Megjöttünk. - mondta.

-Oh,igen.Köszönöm még egyszer ezt a napot,és,hogy hazahoztál. - nyúltam az autókilincshez.

-Nincs mit. - mosolygott. - Várj.Kérdeznék valamit.

-Mondd csak. - féltem.Nem tudtam,hogy mit akart kérdezni.

-A Vinivel van köztetek valami? - ettől féltem.

-Még én sem tudom. - mondtam az igazat. - De mennem kell,szia.

-Szia. - hajtott el.

——————————-
Hali,bocsi a késésért!
Itt egy újabb rövidke rész.
Remelem ez is megteszi.
Puszi❤️