Egy 17 èves lánynak egy koncert miatt az egèsz èlete megváltozik,a lányt fogja érni szomorúság,szenvedèly,boldogság ès szerelem!
Ha tetszik olvass bele!🥰
-Neked is jó reggelt.Tegnap már felhívtam az Osztályfőnököd,hogy ma elkell halasztani a jelentkezésed. - odamentem hozzá majd megöleltem.
-Köszkee.
Mire visszamentem a konyhába láttam,hogy Sofi és Bruno ott nyalják-falják egymást.
-Sofi.. - néztem rá könnyes szemekkel.
-Nati..Ez nem az,aminek látszik. - majd felmentem a szobámba és magamra zártam az ajtót.
Nagyon szomorú voltam,Sofi nagyon jól tudta,hogy bele vagyok zúgva Brunoba.És ezt csinálta velem.A legjobb baràtnőm.Szerintem Bruno nem értette ezt az egészet,mert ugye Manuellel "együtt vagyunk".
45 perc múlva lementem és láttam,hogy Vini jön ki a vendégszobából,Sofi pedig a lépcsőn jön fel. Odamentem Vinihez és megcsókoltam. Sofi csak nézett maga elé. Meg sem tudott szólalni. Lehet,hogy messzire mentem?Ahh nem!Sofi is ezt csinálta.
-Miafasz Nat. - nézett rám Vini.
-Bocsi. - néztem rá szomorúan.
Sofit kikerültem és lementem a nappaliba,ahol Manuel is ott volt.
-Na mizu? - kérdezte Manuel.
-Olyan hülye vagyok. - ütöttem fejbe magam.
-Mesélj. - leültem mellé és át karolta a vállam.
-Röviden annyi,hogy Sofi megcsókolta Brunot,én meg megcsókoltam Vinit de csak azért,hogy visszaadjam neki.
-Egyrészt jól tetted,mert hát visszaadtad neki.Másrészt ők együtt vannak vagy voltak de te és Bruno meg csak lefeküdtetek.Méghozzá el is utasított.
-Te most direkt megakarsz síratni? - jött ki a szememből kettő könny.
-Ne sírj. - törölte le a kezével a könnyeim.
Ráfeküdtem a mellkasára és néztem vele a filmet. Már nem is tudom milyen film volt de bealudtam.
Sokat nem aludhattam,max egy fél órát.Mikor felkeltem 5 percig Manuelt néztem,ahogy aludt. Majd óvatosan kikeltem mellőle,vigyáztam,hogy ne keljen fel.
Bementem a vendégszobába,megnéztem,hogy Vini bent van-e még.Mert ugye ő ott aludt.
-Szia.Zavarok? - néztem rá félve.
-Nem,dehogy.Gyere.
-Figyelj.Bocsánat,hogy megcsókoltalak.Az mindegy,hogy miért csak bocsi.
-Semmi baj.Sofival már reggel szakítottunk.
-Sajnálom. - mondtam aggódva. - És egyébként jól vagy?
-Igen,megvagyok.Már amúgy sem volt meg az úgymond "szikra" nálunk.
-Oh,értem. Hát én szerintem megyek.Csak azért jöttem,hogy bocsánatot kérjek.
-Amugy,Natascha.Te együtt vagy Manuellel.Mert nem láttalak meg titeket csókolózni.- húzta fel a szemöldökét Vini.
-Ne mondd el senkinek de csak megjátszuk! - néztem kérlelően.
-Jójó.
Majd mentem volna ki,de Vini visszahúzott és megcsókolt.Nem tudom miért,talán így hirtelen fellángolásból visszacsókoltam,majd beleültem az ölébe.Pár percig még csókolóztunk aztán Vini lejjebb ment a nyakamra,és ott kezdett el csókolgatni.
Beletúrtam a hajába és megcsókoltam a száján,mielőtt kiszálltam volna az öléből,belesúgtam valamit a fülébe.
-Most mennem kell. - és adtam még egy csókot a szájára.
Átmentem a szobámba és befeküdtem az ágyamba,ez a jelenet végig futott az agyamon körülbelül 3-szor. Nem tudom miért csináltam. Talán érzek iránta valamit? Nem tudoom.
