Arany és zöld

Egy

He Xuan letette a telefont. A közönségtalálkozó holnap lesz, a könyvesboltban. Megírta élete történetét és az embereket érdekelte. Ki gondolta volna, hogy ennyi pénzt hoz neki...

A könyvesbolt egy teázóval működött együtt. Valamiért a kiadó belement, hogy kérdéseket tegyenek fel neki, a könyvvel kapcsolatban. El akarta utasítani, de mikor meghallotta, hogy Li Hong milyen válaszokat ad...inkább átvette a szót.

Belenyúlt a kérdés-dobozba, elolvasta a kérdést, válaszolt. Megint és így tovább. Utolsónál azonban összeszűkült szeme. Ezt a baromságot!

- Olvasd fel a kérdést! – utasította fojtott hangon Li Hong. Kifújta a levegőt.

- Utolsó: Fekete víz szerelmes volt-e a Szélmesterbe? A válasz pedig: nem. A leghatározottabb nem.

Csalódott hangok, de nem foglalkozott velük. Ez a kérdés rendesen felhúzta. Évszázadok óta nem volt ennyire dühös. Egy pillanatra átgondolta a történetet, de nem. Biztosan nem írt ilyet. Mégis honnan jött ez a .... Meghozták a teát. Kapott egy kis süteményt is mellé. Felnézett, hogy megköszönje, de a felszolgáló már odébb állt. Nem volt az a fajta, aki visszasírja a régi időket, tetszett neki az új kor.

Nyugodt élete volt, a könyv miatt egy időre biztosan felborul, de valószínűleg ez sem fog sokáig tartani.

Lassan itta teáját. Gyomra még ennyi év után sem állt helyre, így most a folyadék akadozva csúszott. Valami kattant, azután csend. Az a bizonyos vihar előtti. Nem értette és ez zavarta.

Belemerült gondolataiba, így történt, hogy nem vette észre már az utcán sétál.

Agya teljesen kikapcsolt, egyik láb a másik után....valaki fut. Régi ösztöneit nehéz lett volna kikapcsolni, így megfordult és a férfi beleütközött.

- Elnézést, uram. Ezt ott felejtette! – nyújtotta át a kezében lévő eszközt. Meg sem várta, már szaladt is vissza.

He Xuan nem azért fagyott le, mert a telefonját elhagyta. Shi Wudu arcát látni, felkavaró volt. Eleget élt már, hogy hasonlót tapasztaljon, de hogy még az is újjászülethet, aki ilyen bűnöket követett el?!

Lezárta már ezt a szakaszt. Legalábbis meggyőzte magát, hogy így van.
Felrakta napszemüvegét és elindult vásárolni. Nemsokára kezdődik a falási-roham.

A rizs pirítása közben eszébe jutott, hogy vajon Qingxuan is újjászülethetett? Amikor megsózta a levest, elmosolyodott. Majd nagyon komolyan visszatért a főzéshez. Nem érdekli, nem és pont.

Mikor végzett az utolsó fogással is. Elkezdett enni. Szeretett itt lakni, a fővárosban. Bár messze volt a víztől, nem zavarta. A szomszédok kerülik, gyerekek nem zavarják. Minden a legnagyobb rendben. Megitta a maradék bort.
Igen, minden a legnagyobb rendben. Jó éjt.

Már akinek. Mert He Xuan egész éjjel Qingxuannal volt. Nem álmodott vele, soha. Az együtt töltött időről, a szépekről és a véresekről is látott képeket most.

Bosszúsan ébredt. Keresztbe font karral és gyilkos tekintettel bámult ki a hatodik emeletről. Fél órára volt csak szabad. Utána a szokásos programok várják. Ma dedikálnia is kell. Hülye ötlet volt könyvet írni.

Egy másik könyvesbolt, egy másik teázó. Most nem hagyta ott a telefonját. És végképp nem gondolt egésznap Qingxuanra. Az a férfi halott, a testvérét látta, de... ennyi. Nem jelent semmit.

Már otthon volt, mikor úgy döntött ideje berúgni. Szerencsétlenségére az összes alkohol elfogyott. Sóhajtott egyet, majd számba vette lehetőségeit. Korán van még inni menni, de késő bevásárolni. A kék diszkont! Felkapta bankkártyáját és elindult. A bolt pár percre volt, kicsit túlárazott, de most vészhelyzetben megteszi.

Az üvegek előtt tanakodott, hogy mihez lenne kedve. Bor? Rövid ital?

Épp le akart venni egy üveget, hogy elolvassa a tájékoztatót, mikor valaki befogta szemét.

- Ming Yi! Találd ki, ki vagyok! – az első döbbenetet követte a második. Ez a név, ez a hang... Képzelődik!

- ....

- Gyere Yiyi! Majd iszol a másik helyen! – megfogta csuklóját és húzni kezdte. He Xuan pedig elfelejtett ellenállni.

- Te meg kit fogtál, Qiqi? – szólalt meg egy férfi hang a háta mögül.

- Azt hittem téged! – fordult meg és néztek egymás szemébe.

He Xuannak nem volt szívverése, most, hogy belenézett azokba a zöld, mosolygó szemekbe mintha mégis megmozdult volna a szíve. A másik szélesen mosolygott.

- Ne haragudjon! Hátulról teljesen egyformák! – engedte el csuklóját.

- Semmi baj. – bizseregni kezdett Qingxuan ujjainak helye a bőrén.

- Ha már így alakult, van kedve eljönni velünk?

- ....

- Qiqi.

- Rendben. Nem erőszak. Csak megkérdeztem.

He Xuan nem értette mi történik vele. Vagy inkább miért és ezt saját magától kérdezte meg vagy százszor.

Miért jött el? Miért fogadta el a meghívást? Miért legyeskedett Qingxuan körül? Miért nem jött elő a falási roham? És miért hagyja, hogy Qingxuan az arcához nyomja kezét, hogy felmelegítse azokat?

Hazaérve pedig ahogy ezeket végiggondolta a nagy válasza....: túl öreg és megkergült.

Ám ahogy újra és újra lejátszotta fejében nem talált más lehetőséget.

Fekete Víz nem szerelmes a Szélmesterbe! .... ?