Arany és zöld

Kettő

Immár három hónapja tartott He Xuan kálváriája, ahol egyre több időt töltött Qingxuannal. Rendszerint elkísérte őt és néhány barátját szórakozni.

Ma sem volt másképp. Qingxuan egymás után itta a röviditalokat. He Xuan mellette ült, fejét támasztva nézte.

-    He Xuan!

-    Hm?

-    Miért nem lehet szerelmes a te Fekete vized?!

-    Nem tudom. – feszült meg állkapcsa. – Szerintem azért mert az igaz szerelme halott.

-    Szomorú.

-    Az.

-    Mondd csak! Hol vannak a barátaid?

-    Nincsenek. Ha téged nem számollak. – csúszott ki száján. Qingxuan arca azonban nem ragyogott fel. Elszántság ült ki rá, alkohollal eláztatva.

-    Nem akarok a barátod lenni. – mondta halkan.

-    Miért ne.....

He Xuan nem tudta befejezni a mondatot. Ajkaira másik ajkak tapadtak, hajába Qingxuan beletúrt. Olyan hevesen támadta le, csókja ennek ellenére nem okozott sérülést.

Nem elégedett meg holmi szájrapuszizással. Nyelvével utat törve magának tovább folytatták a csókot. He Xuan ezekben a percekben nem gondolkodott olyanokon, hogy nem szerelmes Qingxuanba. A benne felrobbanó boldogságpatron pontosan elég volt, hogy csak pár másodpercig ne viszonozza, amit kap.

Testének reakciói tudatták vele, hogy most mit akar.

Felvitte lakására. Az édes terveket, felváltotta a rideg valóság. Qingxuan, ahogy vízszintesbe került, elaludt. Mellé feküdt, fejét támasztotta és bámulta. Fekete víz nem szerelmes a Szélmesterbe. De He Xuan szerelmes Qingxuanba? Eltűrt egy tincset arcából. Felhúzta a takarót. Qingxuan erre oldalra fordult és átölelte kezével, lábával. Mindenhogy. Ebből az ölelésből nem lehetett szabadulni. Elmosolyodott, nyomott egy csókot a másik homlokára, elaludtak.

***

Qiqivel forgott a szoba. Nagyon berúgott tegnap este, mert sajnálta magát. És mert bátorságot remélt az italtól. Most meg mindjárt belepusztul a másnapba. Végigtapogatta magát. Ruhában volt, de valami nem stimmelt. Hol van?

Nagy nehezen kinyitotta szemét. Fekete plafon bámult vissza rá. Biztos nem otthon van, nem is a barátainál. Felült az ágyon. Kereste a miérteket és a hogyanokat, de agya csak az este józanabbik felére emlékezett. Arca, mintha nem is létezett volna vagy külön élete lenne, ami nem kapcsolódik érzékeléséhez. Körülnézhetett volna, ha nem foglalja le a tény, hogy készül szomjan halni és egyre sürgetőbb szerezni egy kávét. Ránézett órájára. Még délelőtt volt. Kitakarózott. Kiült az ágy szélére és meglátta megmentőjét: egy pohár víz és egy levél fájdalomcsillapító. Gondolkodás nélkül bevette és ivott rá. A hideg végigfolyt torkán, új értelmet adva "a vizet a szomjazónak"-nak. Utolsó kortynál járt, mikor benyitott házi gazdája és ő félrenyelte a vizet.

Bárkire számított, csak pont rá nem. Mégis mit művelt tegnap este?! Ennyi, biztos vége, pedig még el sem kezdte!

-    Jó reggelt.

-    Neked is. – préselte ki két köhögés között.

-    Ilyen ijesztő vagyok? – mosolyogott. Qiqi ettől teljesen elolvadt. Ideges gyomra kioldott és fecsegni kezdett.

-    Inkább meglepő. A sok lehetőség közül, ami miatt nem otthon vagyok, az volt az utolsó, hogy nálad vagyok.

-    Miért, hol máshol lehetnél? – arcáról eltűnt a mosoly, vonásai mégis lágyak maradtak. Megvonta vállát.

-    Ébredtem már lakodalom utáni takarításon.

-    Azt hogy?

-    A videós később átküldte a felvételeket. Még beszédet is tartottam. – vigyorgott. Megérintette fogait. Megvoltak.

-    Baj van? – lépett közelebb He Xuan.

-    Csak nem érzem a fogaim... idegesítő. – nézett a semmibe, bosszankodva.

-    Mert a sima hétköznapokban érzed őket?

-    Igen. – hirtelen felnézett rá. Csak most vette észre mennyire közel van. – Teljesen véletlenül nincs itthon kávéd?

-    Teljesen véletlenül van.

-    Kaphatok egyet?

-    Kaphatsz. Előtte mosakodj meg. Fürdő, balra a második.

-    Ó. Kösz.

Engedelmesen kiment.
Miután elvégezte ügyes bajos dolgait, belenézett a tükörbe.

Nem volt vészes, amit látott, nyakán annál feltűnőbb nyom volt. Ahogy megérintette eszébe jutott, kitől kapta.
Nem tudta, hogy menjen ki ezután. Abban viszont biztos volt, hogy addig a lakást nem hagyja el, míg He Xuan nem ad választ.

A fürdő polcon megakadt a szeme az egyik ruhán. Az övé izzadt és koszos volt. Vajon mennyire lesz kiakadva, hogy a pólójában vagyok? – tűnődött.
Feltűzte haját, hogy nyakán lévő folt tisztán látszódjon. A fekete póló jól állt rajta. Sajátját bedobta a szennyesbe. Bármilyen választ kap, kapcsolatban maradnak. Ezt eldöntötte.
He Xuan visszakapja pólóját. Ha rossz választ ad, akkor is.

-    Remélem nem gond, hogy kölcsönvettem az egyik ruhádat...

-    Nem...gond. – fordult meg. Qiqi érezte, hogy valami megváltozott, de a kávé illata elterelte gondolatait. Leült a pulthoz.

-    Pontosan eltaláltad, hogy szeretem. Pedig nem könnyű a kedvemre tenni. – He Xuan nem szólt. – Van valami ennivalód? Most már nem fogok hányni.

-    Mit ennél? – nyelt egyet, majd a hűtőhöz fordult. Qiqi összeszedte valahonnan a bátorságát, letámasztotta fejét és úgy válaszolt.

-    Téged. – mosolygott.