Arany és zöld

Tizennyolc - Extra III.

Yan Qing becsapta a doboz tetejét és teljesen elpirult. He Xuan felhúzta szemöldökét. Kérdezte, de a mindig mindenben közvetlen Yan Qing csak pirult és fejét rázta. Végül összeszedte magát, kifújta a levegőt és beszélni kezdett.

-    Szóval...khm. Hua Chengtől kaptam.

-    Hua Chengtől? Miért kapnál bármit tőle? – talán két lény van a világon, aki miatt nem ivott ecetet, az egyikük pont ő volt. Csak nem értette.

-    Mikor odaadta azt mondta: becsaptad a tartozásod rendezésekor, így ezzel áll bosszút.

-    Hogy ajándékot ad neked...?

-    Ez egy... - ajkába harapott, hogy kimondja-e, de megtette - ...fehérnemű.

-    Ó. Próbáld fel!

He Xuan nem izgatta különösen magát a doboz tartalma miatt. Valószínűleg valami olyasmi lesz, amit Xie Lian erőltetett. Valami semleges. Igen. Beküldte a fürdőbe öltözni. Leült és itta a bort, amit Yan Qing hagyott a pohárban.

Érdekes, milyen hatással van rá a másik. Azelőtt nem szerette a bort. Már tudta, mit kell nézni a bor színén, hogy kell először megkóstolni... mert Yan Qing elkotyogta iszogatás közben.

Máig nem értette, miért tudja ezeket, csak élvezte a tudás hozadékát. Arra is emlékezett, hogy most rosszul fogja a poharat, és emiatt a másik biztosan rászólna. Félmosolyra húzta száját, ahogy erre gondolt.

-    Kész vagyok! – hallotta meg az ideges választ a fel sem tett kérdésére.

Ahogy felnézett, tudta: bajban van. A pohárra erősebben szorított, mint amit kibírt és szilánkokra robbant kezében.

A fehérnemű fekete-arany színben játszott. Fekete csipke, aranyfonallal. Tökéletesen kiemelte teste vonalait és egyszerre takart mindent és mutatta, amit kellett.

He Xuan felállt, nem is szólt semmit, csak...csak rávetette magát. Yan Qing persze nem ellenállt. Hogy is tette volna, hiszen imádta, hogy ilyen látványosan kívánja. Eddig sem lehetett panasza, de innentől ez volt a határ.

Elborította agyát a látvány és hogy az egész az övé. Nyomatékosította is, minden lehetséges módon.

Egy pillanatot sem akart elvesztegetni. Amikor Yan Qing fáradni látszott kapott egy adag spirituális energiát, nem fognak megállni, míg bírja ez a....ruha.

A felkelő nap sugarai, a telefonon beállított ébresztő megszólalása... egyik sem jutott el tudatáig. Az első hangja a szakadó anyagnak viszont igen.

Finom csókokkal zárta le szeretkezésüket, amit áldozata erőtlenül viszonzott.

Ebben a fáradt kielégülésben feküdtek egymás mellett.

-    Ugye tudod, hogy megvagy? – kérdezte álmos hangon Yan Qing.

-    Mert eddig nem voltam meg?

-    De...de...szeretlek. – gömbölyödött mellé és rá, ahogy mindig szokott és nyomta el az álom.

Hua Cheng nem hitte, hogy tényleg olyan kapcsolatban vannak, tényleg nem hitte, hogy lefekszenek egymással és végképp nem hitte el, hogy szerelmesek. Egészen addig, míg Shi Qingxuan, vagyis Yan Qing nem küldte el, Xie Liannek a padlón cafatokban, szétszórva heverő ajándék képét. Amúgy sem rajongott, hogy egy ilyen intim dologgal próbálkozzanak. A ruha megbűvölése az ő ötlete volt, de az hogy fehérnemű legyen, az Xie Liané. Merthogy az anyag csak szeretkezés közben szakad szét, és csak akkor. Ez már elég bizonyíték volt Xie Liannek, hogy elhiggye: igaz volt, amit láttak.

He Xuan tényleg szereti Shi Qingxuant...vagyis Yan Qint.