Arany és zöld

Tizenhárom

Figyelmeztetés (inkább szólok) +16!

He Xuan nem mert a tárgyra térni. Hiába érezte, hogy meg kellene tennie, tenniük ezt a lépést.

Három hónapja történt a nagy összeborulás és már tényleg, mindent csináltak csak azt nem. Hiába, szellemkirály ide vagy oda, nem volt bátorsága, pedig elérte a végpontot. Mégsem... ehelyett átrendezte lakását és Yan Qing hátsóját bámulta, ahogy az alsó szekrény, legbelső részéről próbálta kiszedni az edényeket.

-    Komolyan nem értem mi értelme volt ennek! – csattant fel, amikor kipirult arccal újra felbukkant, kezében a serpenyővel.

-    Praktikusabb. – vette el.

-    Praktikusabb, a francokat! – söpörte le térdét, majd hitetlenkedve ránézett. – Te ezt élvezed!

-    Igen. – mondta a kezében lévő hagymának.

-    Ha tudnám, hogy biztosan túl éled, most leütnélek! – fújtatott. He Xuan gonoszan rámosolygott.

-    Nem bírsz el velem.

-    Akár három He Xuannal is elbírok!

-    Majd meglátjuk... - nem folytatta tovább, mert Yan Qing felszisszent.

Felé fordult. Vállát nyomkodta, de arca egyre jobban eltorzult. Az egyik próba alatt meghúzta és sehogyse akart gyógyulni. Hiába az orvosi javaslat vagy a gyógytornász által ajánlott mozgás. Fájdalomcsillapítót pedig valamiért nem volt hajlandó szedni. He Xuan abbahagyta a vacsora készítést. Felajánlotta, hogy megmasszírozza és a másik hálásan elfogadta. Vezetett egy kis spirituális energiát tenyerébe, amitől lejjebb ment a gyulladás és enyhült a fájdalom. Yan Qing teste lassan kiengedett. A nyomkodás közben kiadott, elégedett hangjai, biztatásai elborították gondolkodását.

Ezek a hanghatások átszakították a gondosan őrizgetett gátját, amit félelemből épített és csókolgatni kezdte Yan Qing nyakát.

Kuncogott és nevetésre álló szájjal, akadozva hátrafordult.

Ennek eredményeként megfogta állát és csókba húzta.

Yan Qing megfordult, ráugrott, átkulcsolta lábait és így csókolóztak tovább.

De, ennél tovább, eddig nem mentek, Yan Qing pedig nem tudta, hogy He Xuanba mi játszódott le.

Elindult a hálószoba felé. Testének reakciója pedig nem is lehetett volna figyelemfelkeltőbb.

Yan Qing "állapota", hogy mindkét nemből hordozott jegyeket, He Xuanban csak tovább gerjesztette, a már erdőtűz nagyságú lángokat. Fejében legalább tíz féle terv szerepelt, a hogyanokról, most pedig nyolcat biztosan megcsinál..a másik kettőt helyzetfüggővé teszi.

Yan Qing tenyere mellkasára simult, megállítva a kivitelezésben. Szemeibe nézve nem azt látta, amire számított. A másik rettegett. Még teste is reszketett hozzá. Megfogta csuklóját és belecsókolt tenyerébe, mégsem folytatta. Várt, de a reszketés csak tovább fokozódott, a szavak pedig torkában maradtak. He Xuannak gonoszkodni támadt kedve.

-    Úgy tűnik találtam még egy módszert, amitől befogod.

-    ...

-    Míg kitalálod, mit akarsz... - visszalökte fekvő helyzetbe és folytatta.

Levette nadrágját, lehúzta alsóját és végre elétárult a teljes felhozatal. Nemcsak egy gyors szemrevételezés.

Elégedetten húzta mosolyra száját. Igen! A másik két variáció is működni fog!

Persze azt nem tudta, hogy az alatta fekvő a kisujjának rezdülését is érti, és leolvas mindent róla, most mégsem fogja fel, hogy mi történik, annyira fél az elutasítástól.

Most, valahogy más súlya lett a dolognak, mint korábban. Megijedt, mikor He Xuan a nadrágjával kezdett babrálni, aztán megdöbbent. Az ő mindene nem felöltözött és kihajította őt. He Xuan levetkőzött és elfoglalta korábbi helyét a lábai között.

-    Eszedbe jutott már, mit akartál? – nézett rá komolyan.

Yan Qingnek, ha volt is válasza kidobta őket, abban a pillanatban, mikor kinyitotta száját és csak egy kéjes nyögés jött ki. Ugyanis a beszédjének elkezdéséhez elindított mozdulattal egy időben, He Xuan keze is mozogni kezdett.

-    Ez elfogadható válasz.