Telefonrezgés. Egy rövid, majd kis idő múlva hívás. Yan Qing sóhajtva nyomta ki. A telefon mégsem hagyta abba. Igen kitartó a másik oldalon valaki. He Xuan felhúzta szemöldökét.
Összekulcsolta ujjaikat és felvette a telefont.
- Mit akarsz? – hangja távolságtartó és rideg volt. He Xuan még sosem hallotta így beszélni. Egy pillanatra olyan volt...mint ő.
- Ááá. Szóval emlékszel. Fantasztikus. Mit kezdjek ezzel? – a gúny lassan lefolyt a padlóra és ragacsos szörnyé állt össze. – Akkor, ideje valamit tisztázni, bátyám: értékelem az erőfeszítéseid, de sem akkor, sem most nincs és nem volt jogod beleszólni az életembe. – ijesztő vigyorra húzódtak ajkai. – Minden este, Wong, minden este. Ó és képzeld, ebben az életben is letépi a fejedet, csak egy szó...na pá! – kinyomta a telefont. – Idióta barom.
- Ki volt az?
- A bátyám, Yan Wong. Valamiért emlékezni kezdett és...mindegy.
- Letépjem a fejét?
- Mm. – ingatta fejét, bizonytalanul. – Néha elgondolkodom, hogy milyen lett volna az élet, ha nem úgy alakulnak a dolgok. Ha bátrabb vagyok, vagy figyelmesebb.
- Nem változtatott volna semmin. Nem te tetted.
- Tudom. Csak szomorú, hogy miattam történt. – felhúzta lábait és oldalához bújt. Felemelte fejét és ránézett. – El leszel majd nélkülem, ugye, He Xuan?
- Mész valahova? – értetlenkedett.
- Néhány évtized és meghalok.
He Xuannak ekkor esett le, amit megismerkedésükkor világosan kimondott magának, most mégis, új fogalomnak számított, mintha most hallana először arról, hogy az emberek meghalnak.
Yan Qing nevetni kezdett. Lehúzta és megcsókolta arcát.
- Elfelejtetted, hogy meg fogok halni, igaz? – csend. – Mi az? Miért nem válaszolsz? Óóóó! Hát igen, - helyezkedett vissza az előző pozíciójába, - He Xuan, ne aggódj, csak szóltam, hogy ne érjen váratlanul.
- Köszönöm...hogy szóltál.
- Igazán nincs mit. Ilyen öregen, könnyen felejt mindenki. – nevetett hangja. He Xuan félretette egy pillanatra, ami emészteni kezdte.
- Kit nevezel te öregnek?! – fordította maga felé, Yan Qing könnyes arccal nézett rá. He Xuan megállt és felvilágosítás helyett letörölte könnyeinek nyomát. Váratlanul törte meg ő maga ezt a furcsa csendet. – Nem leszek meg nélküled.
- De, akkor, mit....? – ajkára tette ujját, ahogy a másik szokta, hogy elhallgattassa.
- Kitalálok valamit. Többet nem tűnsz el az életemből.
- He Xuan...
- Jobban szeretem, a másik nevet, amin szólítani szoktál. – mosolygott.
Yan Qing szemében könnyek gyűltek, ahogy kimondta:
- Szerelmem...
YOU ARE READING
Arany és zöld
FanfictionHajósüllyesztő Fekete Víz, He Xuan. Nyugodtan tengeti napjait, élvezi a modern világot és kiadta első könyvét. Dedikál, olvasói kérdésekre válaszol. "Fekete Víz szerelmes volt a Szélmesterbe?" Szegény He Xuan kálváriája ezzel a kérdéssel kezdődik...
