Arany és zöld

Nyolc

Kórházba vitte, ahogy mondta. Az ágya mellett maradt míg eszméletlen volt.

Qingxuan végül hat órán keresztül váratta He Xuant. Míg folyt az infúzió egyik, a vérpótlás pedig a másik oldalon, letisztította amennyire tudta a mocsoktól. Rengeteg vért vesztett, mondták. Az orvos nem értette, hogy lehet életben. Qingxuan orvosi csoda.
He Xuan persze tudta, hogy nem erről van szó. Fehér Víz spirituális energiát adott neki, így lehetett, főleg abból kiindulva, amit hallott.

Adhatott volna ő is, de a leghatékonyabb megoldás a csók volt. Azt pedig nem kockáztathatta meg.

Milyen békés, mikor alszik. Idegesítő. Megbökte arcát, de semmire sem reagált.

Értesítette a rendőrséget, Ming Yit, hogy kórházban van. Valamiért elfelejtették megkérdezni, ő hogy került oda. Elkezdte kifésülni haját. Muszáj volt csinálnia valamit, ami eltereli gondolatait.

-    Aú.

-    Mi?

-    Húzod a hajam.

-    Bocs.

He Xuan kiengedte szorításából a szálakat. Egymás szemébe néztek. Bevérzett szemei kísértetiesen bámultak az övébe.

-    Két kérdés és ajánlom, hogy őszintén válaszolj. – He Xuan bólintott. Abba nem akart belemenni, hogy mit tehetne vele a másik... - egy: te vagy Fekete Víz?

-    Igen.

-    Kettő: miért jöttél el?

-    Érted mentem.

-    Nem válaszoltál.

-    Válaszoltam.

Qingxuan lemondóan sóhajtott. Visszahelyezkedett a párnán és bámult maga elé.

-    Akármiért is, kösz.

Qingxuan csendben maradt. Ő pedig nem értett semmit. Most mondta el neki, hogy kicsoda és miatta ment oda erre...

-    Hogy vagy? – kérdezte váratlanul.

-    Mi?! – He Xuan értetlenkedett.

-    Hogy vagy?

-    Épp most szabadultál ki egy barlangból. Miért rajtam aggódsz?

-    Veled nem találkozom többet. Mikor kérdezzem, ha nem most?

-    Miért ne találkoznál velem? – vesztette el most már He Xuan beszélgetés fonalát. Qingxuan lassan felé fordította fejét. Összeráncolta szemöldökét, minden gondolata kiült arcára. Most éppen az volt rajta, hogy He Xuan idióta kérdést tett fel. Majd olyan sebességgel váltott témát, ami csak rá volt jellemző.

-    Akkor, te, most szellemkirály vagy, ugye? A szellemek mosnak fogat?

***

Két nappal később

Qiqi nem bírta tovább. Ez egy komoly kórház, rengeteg díjjal és elismeréssel. Fizető beteg, aki még itt-ott híres is. És nem képesek normális ételt hozni neki!

Hát így kell bánni egy szegény, elrabolt énekessel?! Telefonja ki tudja merre van, gitárt nem tud még a kezébe fogni, annyira erőtlen. Egy dolog tartotta benne a lelket: He Xuan megígérte, hogy jön. Talán rábeszélheti, hogy hozzon neki enni! Benyitottak a kórterembe. Egy csinos nővér jött. Lázlap ellenőrzés, infúzió beállítás. Qiqi furcsán érezte magát. Kirázta a hideg, szőrszálai az égnek álltak. Orrát pedig megcsapta a rothadó hínárszag. Lemondóan sóhajtott. Esélye sem volt elmenekülni. Lábai alig bírták, meggyötörte az éhség, így kimondta, amit gondolt.

-    Igazán várhatott volna még pár napot. Legalább míg rendesen megvacsorázom!

-    Akkor hova az élvezet? – vigyorgott rá.

-    Ez egy másolat vagy klón? – érdeklődött.

-    Ne kérdezősködjön! – rohamozta meg. Ujjai vészesen közeledtek nyaka köré, mire felemelte kezét, hogy megállítsa.

-    Egy pillanat! Napokig éheztetett, itt sem kaptam rendes kaját és a megölésem előtt, annyit akarok megtudni, hogy mi áll előttem! Akkora kérés, hogy elmondja?! Hát nem azt KÉRTEM, HOGY TÁLALJON NEKEM EGY HÁROMFOGÁSOS UTOLSÓ VACSORÁT, MAGA FÉLKEGYELMŰ-HÍNÁRZABÁLÓ! HOGY GONDOLHATTA EGY ILYEN TESZE-TOSZA, SZÁNALMAS, FIGYELEMÉHES, SENKIHÁZI, HALSZARNAK SE VALÓ SZELLEMUTÁNZAT, HOGY VALAHA ESÉLYE LEHET?! TAKARÓDJON VISSZA A BARLANGJÁBA ÉS SZEDJE ÖSSZE MAGÁT, DE RENDESEN MIELŐTT ODAÁLL ELÉ!

Qiqi az ajtóra mutatott és olyan dühös volt, hogy képes lett volna nekiugrani.
Persze, hamar fölékerekedett volna, de indulatoktól lázas agya nem látta meg ezt az elhanyagolhatatlan problémát.

Meglepetésére a másik megállt a mozdulatban, majd nagyon csúnyán sírni kezdett. Közben érthetetlenül óbégatott.
Qiqi ordibált vele még egy kört, aztán hazazavarta, azzal, hogy más szellemeket zaklasson, mielőtt nekimegy a nagy halnak. Csak akkor fújta ki a bent tartott levegőt, mikor biztos volt, hogy nem jön vissza. He Xuan hangjára felriadt.

-    A nagy halnak? – mosolyodott el.