my own slut |MinSung|

Part 4

-De behoztam.-gondolkodtam el majd kidugtam a fejem az ajtón. Minho az ágyon feküdt és egy könyvet olvasott.
-M..Minho hyung-szóltam oda mire rám vezette tekintetét.
-Netán valami baj van Jisungie?-állt fel.
-H..Hát behoztam a..a ruháim de nincsenek i..itt.-mondtam mire felkuncogott.
-Ezek a ruhák?-tartotta felém mire aprót bólintottam.
-Tessék.-adta kezembe miközben hajamba szippantott. Engem kirázott a hideg,majd lassan meghajoltam és vissza becsuktam az ajtót. Gyorsan felöltöztem, majd kisétáltam.

-Ahogy látom meg vagy.-állt ablaka előtt.
-Mhm.-sétáltam lassan, remegve oda.
-Miért remegsz?-kérdezte mire kikerekedtek a szemeim. Honnan tudja?
-F..Fázom.-ugye milyen csodás hazugság?
-Tessék.-tekerte körém az ágyon levő pokrócot.
-K..Köszönöm.-hajoltam ismét meg mire ő aprót bólintott.

-Minho hyung..-szóltam neki oda pár perc néma csend után alig hallgatóan.
-Hm?-nézett le rám

-Mi lesz azzal a nővel?-néztem fel rá mire elmosolyodott.
-Aggódsz?-hajolt le mire én aprót bólintottam.
-Nem kell. Megérdemli ami vár rá. Mindenki azt kapja amit ad.-borzolta össze a hajam.
-Valami rosszat csinált?-kérdeztem mire az ablak felé vezette tekintetét.

-Elég rosszat.-válaszolt mire dörgött egyet. Én a hirtelen történő hangos zaj miatt Minho karjába ragadtam.
-Minden rendben?-húzta huncut mosolyra ajkait.
-U..Uhum.-bólintottam.
-Akkor jó. Én megyek fürdeni. Te pedig indulj aludni.-túrt hajába majd a fürdő felé vette az irányt.
-Rendben Jó éjt Minho hyung.-mosolyodtam el majd kirohantam a szobából.

Bementem a szobámba, az ablakhoz sétáltam, behúztam a függönyt majd befeküdtem az ágyamba.

-Félek.-dünnyögtem majd betakaróztam. Utálom a hangos zajt. Az egyik legnagyobb félelmem. És persze most Minho...érdekes..nem erre számítottam, mármint nem erre a bánás módra. De lehet hogy túl elhamarkodottan mondom ezt. Majd meglátjuk. Ezen gondolkodva hunytam le a szemeim, majd aludtam el.

                             ~~~~~~
Nem tudom mennyit aludhattam, de fel keltem mert szomjas voltam. Felültem az ágyamon, és sajnos mèg mindig vihar volt, de most durvább.
Az ablakot csapkodta a fa ág, a szél nyitogatta az ablak üveget, és borzasztóan fújt a szél..nagyon félelmetes volt. Gondoltam egyet,majd felálltam és magam köré csavartam a takarót. Lehet nem kéne ezt tennem, de nagyon félek.

Nagyot nyelve nyitottam ki az ajtóm, majd Minho ajtaja elé sétáltam, amin bekopogtam.
-gyere.-mondta mire lassan kinyitottam az ajtót,és bedugtam rajta a fejem, majd a testem többi részét.

-M..Minho hyung..-szorongattam a takaróm.
-Jisung hajnali 3 van.-nézett rám elég dühösen.
-N..Ne haragudj de..de nagyon félek.-álltam a sírás szélén. Arca izmai megenyhültek, majd halvány mosolyra húzta ajkait.
-Gyere szépen.-paskolta meg maga mellett a helyet. Én lassan topogva mentem oda. Felmásztam az ágyra majd kifelé fordultam.
Pár perc múlva Minho hatalmas tenyerét éreztem meg derekamon, ami miatt megremegtem.
-Ne félj tőlem Jisungie.-temette nyakhajlatomba fejét, mire kezdett csillapodni félelmem.
-Shhh..-simogatta derekam.
-A vihar nem olyan rossz. Gondolj csak bele.-próbált nyugtatni ami miatt elmosolyodtam.
Pár perc múlva, szemeim nehezedni kezdtek, majd Minho karjai között nyomott el az álom.

            Olyan furcsa vagy..Lee Minho