my own slut |MinSung|

Part 7

Minho nem mondott semmit, csak huncut mosolyra húzta ajkait, miközben felvezette rám tekintetét. Szemeim akaratlanul is kipirosodott ajkaira vezettem, amit ő észre is vett, de én elfordítottam a fejem majd kibújtam karjaiból.

-Egy kicsit éhes vagyok.-néztem rá mire ő felállt az ágyból.
-Gyere készítek valamit, míg szabad vagyok.-mondta mire bólintottam majd követtem egészen a konyháig.
-Sok dolgod lesz még?-kérdeztem alig hallhatóan mire Minho elmosolyodott majd rám nézett.
-Nem hiszem miért?-kérdezte mire arcomon enyhe pír jelent meg.
-Csak..jó volt veled lenni és igen.-ráztam meg fejem zavaromban mire Minho felnevetett. Nem is tudtam hogy ilyen gyönyörű nevetés is létezik, mint az övé.

Mikor Minho elkészítette az ételt, meg is ettük, majd felsétáltunk vissza a szobájába. Minho lassan fölém mászott, mire én ismén ajkaira vezettem tekintetem. Miért nézem folyamatosan az ajkaid Min??

-Mi az Jisungie? Szeretnél valamit?-kérdezte mire kis hezitálás után aprót bólintottam. Istenem Jisung egyszer az életben tudnál nemet mondani. Te és a hülye szíved.
-És mit szeretnél?-simított végig oldalamon mire felsóhajtottam. Ne már. Ez nem fair.
-Cs..csak...
-Csak?-húzta az agyam. Én ajkaimba haraptam majd alig hallhatóan kinyögtem mit akarok.
-Cs..Csókolj meg k..kérlek..-mondtam.
-Mit kapok cserébe?-húzta huncut mosolyra ajkait.
-N..Nem tudom..-motyogtam.
-Akkor majd én eldöntöm.-kuncogott fel majd Minho hezitálás nélkül nyomta ajkait az enyémekre. Én minden tudásom összeszedtem hogy vissza tudjak csókolni, ami egy kis idő után sikeresen ment. Minho pólóm alá nyúlt, majd nem túl kidolgozott hasfalam kezdte el simogatni.

-Minhooo..-váltam el ajkaitól mire kérdőn nézett rám.
-Nem nézhetnénk valamit miközben tudod...-néztem rá boci szemekkel mire elmosolyodott.
-szóval cuddlezni szeretnél.-erre aprót bólintottam.
(Nem tudom hogy vagytok vele de nekem magyarul nem tetszik a jelentése szóval így hagyom.~Író)

-Na gyere.-feküdt el az ágyán mire én lassan majdnem hogy rá feküdve öleltem magamhoz.
-Minniee-néztem fel rá.
-Igen Jisungie?
-Minnie nem is olyan ijesztő.-csillogtak a szemeim mire Minho elmosolyodott.
-Csak előtted nem vagyok ijesztő.-puszilt homlokomra.
-Lehet ha egyszer meglátnál másokkal félnél tőlem.-túrt hajamba.
-Nem hiszem.-ráztam meg a fejem.
-Es miért nem?-nézett rám kíváncsian.
-Mert tudom hogy Minnie engem nem bántana és készített nekem finom enni.-kuncogtam fel miközben ásítottam egy aprót.
-Jól van jól van okoska. Itt az ideje aludnod.-húzta magunkra a takarót.

Minho sz.sz.

Mikor Jisung elaludt, az ajtó felé vezettem a tekintetem ahol Chant véltem felfedezni ahogyan áll az ajtóban.
-Szóval tudja hogy nem bántanád hm?-kuncogott fel mire elfordítottam a fejem. Ő belépett az ajtón majd kulcsra zárta azt.

-Látom megkedvelted.-ült le a székbe velem szemben.
-Hm.-bólintottam egy aprót.
-Még sosem láttalak így mosolyodni ez alatt a 10 év alatt Minho.-beszélt komolyan Chan mire ismét oda fordítottam a fejem.
-Úgy érzem mindentől meg kell őt védenem és hogy senkit nem engedhetek hogy megbántsa. Nem tudom miért érzek így, de nem tudok ennek az érzésnek parancsolni, bár nem is nagyon szeretnék.-mondtam ki egy szuszra mire Chan elmosolyodott.

-Akkor vigyázz rá Minho. Nagyon jó hatással van rád, az pedig hogy nem fél tőled egy plusz pont. Gondolj bele. Ő maga kért meg arra hogy csókold meg.-mondta mire Jisungra vezettem tekintetem, aki szuszogva bújt mellkasomba. Én óvatosan a hajtincseket ami a szemeibe lógott elsöpörtem onnan majd arcára simítottam.

-Én most megyek. Nekem is van ám szerelmi életem és most randizni megyek.-kacsintott mire megforgattam szemeim.
-Inkább indulj.-mondtam mire halkan felnevetett majd intett egyet és kisétált a szobámból. Én Jisungra vezettem a tekintetem aki békésen aludt. Ajkaim apró mosolyra húzódtak majd ajkaira nyomtam egy gyengéd puszit. Jól betakartam, majd magamhoz öleltem s így nyomott el mind kettőnket az álom. Nem tudom miért..de úgy érzem kötődöm hozzád.

            Lehetséges hogy ez a szerelem?