my own slut |MinSung|

Part 23

-hm?-néztem fel még mindig levegő után kapkodva.
-miért?-nézett rám miközben elkezdte magára kapni a ruháit. Én oldalra fordítottam a fejem miközben vettem egy mély levegőt majd ismét felé fordultam. Egyik kezem lassan az övére helyeztem, közben pedig próbáltam felvenni vele a szemkontaktust.

-Tudom hogy egy egyszerű sajnálommal nem tudom le azt amiket tettem, de tényleg borzasztóan sajnálom Minho. Azt is sajnálom hogy úgy kellett beléd szeretnem, hogy tudtam hogy nem lehet, és hogy nem voltam képek kiállni azért amit érzek, hanem inkább meg akartam felelni más elvárásainak. Az elején tényleg azt terveztem hogy teljesen tönkre teszem az életed és a karriered, de aztán amikor először lefeküdtünk...nem is tudom..teljesen megváltozott rólad minden számomra. Nem azért mert hogy milyen voltál az ágyban, hanem mert utána mutattad hogy tényleg szeretgetsz és stb. Tudom hogy nem hiszed el, de azóta csak védeni próbáltalak és szeretni, de amint kitudódott az előző dolog amit tenni akartam, nem engedted hogy elmagyarázzam hogy mi történt, és olyan kétségbeesetten próbáltam elmondani hogy a végén nem sikerült. Napokat, heteken töltöttem azzal hogy az emlékeinkre gondolva néztem a plafont alvás és evés nélkül, mozdulatlanul.

-Jisung..-adta rám a pulcsiját majd megcirógatta az arcom.
-Rosszul ítélkeztem, és én is nagyon sajnálom hogy nem vettem észre amit észre kellett volna. Csak a saját érzelmeimmel foglalkoztam és téged pedig elnyomtalak csak azért hogy neked jobban fájjon mint nekem, ami lehetetlen volt, mivel ahányszor bántottalak, annyiszor fájt nekem is minden egyes tettem. -mondta miközben végig simított a karomon én pedig szemeibe néztem.

-Szeretlek Jisung, és nem érdekel hogy a szüleink ellenségek...én..én képes vagyok szembe szállni a szüleimmel csak azért hogy..hogy veled lehessek.-hajolt közelebb arcomhoz majd nyomott egy gyengéd puszit az orromra.

-Én is nagyon szeretlek Minho és csakis veled tudom elképzelni az életem. Ha kell apámnak is képes vagyok hátat fordítani.- könnyeztek be a szemeim miközben nyaka köré tekertem a karjaim majd ajkaim az övéire nyomtam.

-Menjünk haza.-simított arcomra mire csak egy aprót bólintottam.
Mikor sikeresen magamra kaptam a ruháim, Minho elindult haza. A hazatérést követően, a szobájához sétáltunk.

Minho belépett a szobába én pedig megálltam a szoba küszöbén, miközben körül néztem.
-Jössz?-nézett rám mire megráztam a fejem majd lassan besétáltam. Az ágyára néztem, mire kirázott a hideg, amit ő is észre vett.
Mellém sétált, majd vállamra helyezte a kezét mire tekintetem felvezettem rá.
Ő sajnálkozóan elmosolyodott majd magához szorított, én pedig mellkasába bújva néztem lefelé. Aranyos és kedves szavakat suttogott a fülembe, csak hogy megnyugodjak, ami miatt egyre jobban ellazultam. Mikor sikerült megnyugodnom, lassan leült az ágyra engem az ölébe húzva. Combomat simogatta mire halványan elmosolyodtam.

-Hyunjinnal beszélhetek majd?-kérdeztem, mire Minho komolyabbá vált.
-Ha gondolod beszélj vele nyugodtan, de hogyha bármi olyat észre veszek...-nem hagytam hogy befejezze hanem egy puszit nyomtam ajkaira.
-Minden rendben lesz.-mosolyodtam el mire ő aprót bólintott.

-Nem vagy éhes?-kérdezte mire aprót bólintottam. Ő ölébe kapva vitt le a konyhába, majd tett a pultra.

-Segíthetek?-kérdeztem.
-Nem. Majd én megcsinálom már amúgy is nekem annyi elég hogy velem vagy.-mosolyodott el mire csak megforgatva megráztam a fejem.
Mikor készen volt, mellém helyezte a sok-sok szendvicset, majd combjaim közé furakodott, s alsó ajkamba harapott, mire felnyüszítettem, amit ő egy halk kuncogással viszonzott.
Lassan a pólóm alá nyúlt miközben szemeit lehunyta, majd ismét ajkaim támadta meg.

-Nem is rossz ez a szendvics.-szólalt fel valaki mire azonnal kipattantak a szemeink és Minho lehúzta a pólóm.

-Ez most komoly Chan?-fogta meg a fejét Minho.
-Hát van ez így.-fogott meg még egy szendvicset majd a szobája felé vette az irányt.

Na hát ez egy soft rész lett mert ilyen hangulatom van és kész. Bye.