my own slut |MinSung|

Part 20

-Én.-vigyorodtam el majd invitáltam őt egy szenvedélyes csókba. Minho egy ideig ellenkezett, majd elengedte magát s viszonozta csókom. Kezét lassan derekamra vezette mire a csókba sóhajtottam, Min pedig elvált tőlem, majd a két kezem a vállaim fölé szorította.

-Valld be.-szorított mind kéz kezemre idegesen, mire felszisszentem.
-Mit?-kérdeztem halkan.
-Miért vagy itt? Hm?-kérdezte.
-Te hoztál ide. Duh.- forgattam meg szemeim mire Minho keze csattant az arcomon. Szemeim könnybe lábadtak majd a szemeibe néztem.

-MIÉRT? MIÉRT CSINÁLTAD? MIÉRT HAZUDTÁL? MIÉRT HASZNÁLTÁL KI?-ordított az arcomba mire könnyeim utat engedtek maguknak.
-M..Minnie é..én...-akartam mondani valamit mire Minho a szavamba vágott.

-TE CSAK NE MINNIEZZ ITT NEKEM.-ragadta meg a karom majd lerángatott a nappaliba, majd kinyitotta a bejárati ajtót.

-TŰNJ EL. NEM AKARLAK LÁTNI. SOHA TÖBBÉ NEM AKARLAK LÁTNI.-engedte könnyeit ki mire olyan volt, mintha a szívem darabokra tört volna.

Minho becsapta előttem az ajtót, mire lerogytam a földre, rezzenéstelen arccal. Csak néztem magam elé kikerekedett szemekkel.

Nem kellene így éreznem. Én nem ezért jöttem ide. Nekem tönkre kellett volna tennem Minhot és a karrierjét. Akkor most miért fáj? Miért fáj?...Ez akkora hülyeség. Apám nem azért küldött ide hogy szerelmes legyek...

Megráztam a fejem majd lassan felálltam a földről, s lassan felnéztem Minho ablakához, ahonnan mily meglepő, Minho bámult kifelé, lenéző tekintettel.

Hirtelen dörgött egyet, majd villámlott, s az eső szakadni kezdett. Én csak ott álltam egy szál pólóban, zokniban és térdnadrágban, miközben felfelé néztem még mindig Minhora.

Ajkaimba haraptam majd lehunytam a szemeim, s egy pár perc után kinyitottam. Minho még mindig ott állt, s nézett le rám.

Én elmosolyodtam, majd felszólaltam, remélve hogy le tudja olvasni a számról, amit mondok.

-Szeretlek.-mondtam, majd hátat fordítottam s elindultam oda, ahol ez az egész kezdődött. Lassan mentem, hogy hátha...hátha Minho megszólít..de nem tette.

Végül vissza fordultam, de nem láttam senkit. Minho sehol...Minho..
Ismét megráztam a fejem, majd elindultam apámhoz. Egy jó órás séta után oda is értem.

-Apám.-hajoltam meg mire apám undorral az arcán figyelt engem.
-Jisung hogy a jó istenbe nézel ki.
-Apám..elbuktam.-rogytam le térdeimre miközben lehajtottam a fejem.
-Mi az hogy elbuktál?-állt fel hatalmas asztalától.
-TE AZ ÉN FIAM VAGY HAN JISUNG TE NEM BUKHATSZ EL. HOGY A KURVA ÉLETBE BUKHATTAD EL??-kezdett el ordítani.

-A szívem másra kényszerített.-kezdtek el hullni a könnyeim a padlóra.
-TESSÉK?NA AZT NEM. TE NEM LEHETSZ UNDORÍTÓ KÉTÉLTŰ.-ragadott a hajamba.
-Sajnálom apám.-néztem még mindig a padlót.

Nem hazudtam. Az elején tényleg minden áron Minhot próbáltam tönkretenni..de egy idő után azt vettem észre hogy törődöm vele..és az együtt töltött estéket is élvezem...szeretem...

-TŰNJ EL. MEG NE LÁSSALAK. MÁTÓL KI VAGY TAGADVA A HAN BIRTOKRÓL. AZ ÖRÖKSÉGED A HUGODÉ LESZ.-kiáltotta majd hátrébb állt.

-Vigyétek ki ezt az izét.-mondta mire szemeimből úgy kezdtek el hullani a könnyek, mint a záporeső. Két erős férfi megfogott, majd kitett az ajtón kívülre.

Lassan elkezdtem sétálni, majd ott kötöttem ki, ahonnan elhozott Minho legelőször.

Csomóval a torkomban nyitottam ki az ajtót, ahol megölték az egyik alkalmazottam, majd felsétáltam a szobába ahol mától alszom.

~Hetekkel később~

Ismét itt. Nem gondoltam, hogy el kellene mesélnem mi történt az elmúlt hetekben.
Ugyanazt csináltam nap mint nap. Sírtam. Aludtam. Fürödtem. Sírtam. Aludtam. Fürödtem.
Ez volt a napi rutin, egész máig.

Csak feküdtem s néztem a plafont. Semmi érdekes nem volt benne, de mégis felfelé bámultam. Hogy miért? A plafon hó fehér volt, így könnyebben tudtam oda képzelni az emlékeim Minhoval.

"-Minho mit csinálsz?
-Mit? Én csak szeretgetem Sungiet"-ez emlék láttán elmosolyodtam miközben egy kusza könnycsepp csordult le arcomon.

Minho annyira sajnálom.

SZIASZTOOOK!! Kicsi kimaradás után, de itt a következő rész!! Köszönöm azoknak akik vártak a részre<3