Teli hold

2. rész

Az este sokáig elhúzódott így gyorsan elaludtam, de reggel már megint a telefonom ébresztett.

- Halló? –kérdeztem kómásan.

- Szia Belle én vagyok. Eset van. Kiraboltak egy sírt és szeretném, ha idejönnél.

- Rendben seriff fél óra és ott vagyok. –na de jó.

Gyorsan elkészültem és már mentem is. A temetőben nem is kevesen voltak. A seriff két emberrel beszélget épp.

- Jó reggelt! –köszöntem.

- Jó reggelt. Isaac ő itt Isabell McCall. Ő a te védelmed miatt van itt. Belle ő itt Isaac Lahey. –kezet fogtunk és nézett egy nagyot.

- McCall? Mint Scott McCall?

- Igen a nővére vagyok. De most én lényegében azért vagyok itt mert te itt vagy. A feladatom, hogy megvédjem a fiatalkorúakat. Téged és a lányt aki szabadon járkál.

- Értem... -mondta és elkezdtünk beszélgetni. A monoklijáról amit lacross közben szerzett. Már itt éreztem, hogy hazudik. Mindig megérzem, ha hazudik nekem valaki.
A következő pillanatban meglátott valamit, amit én is egy pillanatra láthattam.
*Egy férfi fekete haj és ruha, világos bőr. A következő pillanatban eltűnt. Mi folyik itt?*

- Most mi tűnt el? –kérdezte a seriff, kirángatva ezzel engem a gondolataimból.

- Egy máj. –jelentette ki Isaac

A helyzet egyre furább és furább. Délután bementem az iskolába két okból is.

Az első az, hogy egy lányt keressek, meg akit védenem kell délután egy temetésen. A nagynénje gyilkos volt és valaki megölte valamilyen indokkal. Rejtély az ügy.

A második, hogy Lydiáról érdeklődjek. Sokan segítséget ajánlottak fel és meséltek róla. Elmondás alapján ő a suli menő macája, akit irigyelnek.

Épp mentem volna az igazgatói felé, amikor valaki a saroknál belém ütközött. A magas sarkú ilyenkor nem a legjobb biztos megállás szempontjából. Szóval majdnem a padlón kötöttem ki, de valaki elkapott. A férfi, akit reggel a temetőnél láttam. Fekete haj, kék szemek és rohadt dögös. Meg persze izmos és helyes és... Térj észhez! Felnőtt ügyvédnő, vagy aki bárkit eltaposhat. Ne csorgasd a nyálad. Még ha azok a szemek téged néznek is. Miért csillog a szeme és bámul így? Miért bambulunk így egymásra? Na, jó elég!

- Már bocs, de elengednél? –kérdeztem miközben talpra álltam.

- Így kell megköszönni, hogy segítettem? –kérdezte gúnyosan.

- Te löktél fel, neked kéne bocsánatot kérned. Nem nekem –vágtam vissza.

- Neked aztán fel van ám vágva a nyelved kislány? –mosolyodott el. Közben végig jártatta a szemét rajtam.

- Nem vagyok, kislány te mamlasz. A szemem meg mellesleg idefent van. –jeleztem a kezemmel.

- Lehet, de ez a látvány nem minden napi. Új diák vagy itt, vagy mi? Már is lógsz az óráról? –kérdezte pimaszul. Ó hogy az a...

- 23 éves vagyok te ős bunkó. Mellesleg ügyvéd, szóval még egy szó és találkozunk a bíróságon. –vágtam vissza.

- Hmm jól hangzik, de arra most nincs túl sok időm. Majd talán máskor. Szia kislány. –kacsintott és már el is tűnt. Mi a fene folyik itt ki ez a srác.

Este kezdtek a dolgok helyre jönni. Lydia előkerült. A temetésre elküldtem egy emberemet felügyelni, hogy minden rendben legyen. A temetés lezajlott és kész voltam már mire haza mentem.
Másnap papírokat intéztem, amikor jött a hívás. A Lahey srác apja meghalt. Őt gyanúsítják már kezdett esteledni mire beértem az őrsre. Egyenest a cellához mentem.

- Szia Isaac, részvétem apukád miatt. –mondtam neki ő rám nézett. A szeme tele volt félelemmel. De nem magát féltette, na ez érdekesen kezdődik.

- Köszönöm. –nyögte ki szinte reszketve.

- Tudod mi történt vele?

- Nem, leléptem otthonról. Veszekedtünk mivel kémiából nem állok túl jól. Hozzávágott egy üveget a falhoz és leléptem.

- Máskor is volt már ilyen ugye? Az a monokli nem lacrossról volt. –rám nézett szégyenkezve. Végig néztem rajta. Vékony, sápadt, reszket és ez a gyerek tipikusan úgy néz ki mint az eddigi védenceim akiket a szülei bántalmaztak.

- Én nem... sosem ütöttem vissza. Nem én öltem meg. –kezdett el kiakadni.

- Nyugalom, tudom. Nem lesz baj. Holnapra már kint is leszel és...

- Nem maradhatok itt én... -erre összeroskadt a földön. A fejét fogta és ordított.

- Isaac! Isaac hallasz engem. Isaac.. –a következő pillanatban megszólalt a riasztó. A zárka ajtó kivágódott és én a falnak csapódtam. A falról a földre estem eléggé szarul estem, mivel a kezem rohadtul fájt. A fejemnél meg ömlött a vér, valamimt a világ egyre jobban homályosult.
Az ajtón egy férfi Stilest lefogva jött be. Valami volt a kezében és az ajtót bámulta. Ekkor megjelent Isaac, vagyis valami olyasmi. Az arca teljesen áformálódott, mintha átalakult volna ember és állattá egyszerre. A támadóját könnyen elintézte pillanatok alatt. Addig én Stileshoz mentem és védtem. Meglátott és kérdőn nézett rám. De erre nem volt idő. A férfi akivel az iskolában találkoztam, belépett a helységbe és eltaposta az injekciót amit a másik férfi hozott.

A következő pillanat még ennél is homályosabb. Isaac elindul felénk, de ő mint egy bestia ráordított. A fogai hegyesek, mint egy ragadozóé és a szeme vörösen izzik.

- Ezt, hogy csináltad? –kérdezte Stiles. Közben Isaac a padlón összekuporodva ült normálisan amilyen volt. Mi a..

- Én vagyok az alfa. –ekkor látott meg engem. A szemei kikerekedtek ahogy ott guggoltam Stiles mellett.

- Te és ő... -kezdtem el felé sétálni, de összeestem. Ő meg újra elkapott egy pillanat alatt.

- Újra így találkozunk? Te vérzel. –kezdett el nézni és vizsgálni.

- Mi vagy te, orvos? –kérdeztem kómásan.

- Nem vagyok az, de téged szívesen levetkőztetnelek és megvizsgállak. –kezdte el megint én meg képtelen voltam nem mosolyogni. –Nem lesz baj tartalak kislány...

- Te most flörtölsz Bellával? Komolyan téged Scott kicsinál, ha megtudja ezt, hogy a nővérével flörtölsz!

- Scott nővére? –kérdezte értetlenül.

- Igen Derek ezt bezzeg nem tudta *A nagy ő farkas alfasága... –kezdte el Stiles a monológját.

- Vérfarkas? –ekkor homályosult el előttem minden végleg és nyelt el a sötétség.