Teli hold

20. rész

Délután ébredtünk fel Derekel. Derek elhúzta a függönyöket, hogy a nap besüthessen a szobából. Próbáltam rávenni, hogy ne tegye. Mivel így nem tudok aludni. Ő erre mosolyogva lépkedett hozzám és azt mondta segít, hogy kimerüljek. Ezek után biztosított, hogy hamar elnyom az álom.

Igaza is lett. Úgy aludtam, mint a bunda. Bár két kemény menet után egy alfával és egy különös éjszakával tele démon-nindzsákkal ki nem dőlne ki? De a baj az, hogy Derek alig pihent. Minden kis neszre felriadt én meg erre néha felébredtem. Visszacsalogattam, hogy aludjon még velem. Nagy nehezen, de elértem, hogy aludjon pár órát.

Délután elmentem a kocsimmal a céghez és úgy beszéltük meg, hogy anyát hazaviszem és este aktiváljuk a védelmet a háznál. Alen ötlete volt, hogy tegyük azt, mint a rendelőnél is. Madárberkenyét tett a falakba és az egész házat letudtuk zárni, ha mi akartuk. Senki nem jöhetett se ki se be aki természetfeletti. Kivéve én.

Ugyanis rám nem hat a berkenye, de az amazonoknak is megvan a maga gyengéje. Egy virág ami a viszály istennőjének könnyeiből növekedett. Ritkaság volt és senki sem tudhatta mikor és hol terem. Bárhol létrejöhetett a világon, ahol egyetlen egy könnycsepp is a talajra hull. Amint a földre ért pillanatokon belül egy tucat rózsaszerű virág kelt életre.

A mesebeli fekete és vörös árnyalatokban gazdag virágnak ki kell szedni a belsejét és kivonni belőle a nektárt. Egy ragacsos folyadékot lehet így kapni, amit ha bármivel összekeversz, a méreg elpárolog és eltűnik. Ezért csakis fegyverekre lehet tenni, keveredni más folyadékkal nem lehet. Egy nyíl egy elég ezek alapján és egy amazon pillanatok alatt meghal.

Az amazonok is meghalnak, de mivel gyorsan gyógyulnak érintéssel ezért nehéz őket megölni. De a virág mérgével egy karcolás is segíthet, hogy 24 órán múlva meghaljunk. Szerencsére Erisz nem egy sírós típusú nő és a virág csak a szomorúságának könnyeiből nő. Emiatt ezerből egy az esély, hogy manapság valakinél van ilyen virág.

Már majdnem sötétedett, amikor a házhoz értünk. Arra számítottam, hogy csak Scott és a falka lesz ott. De nem várt meglepetés fogadott.

- Apa? –kérdeztem meg, amikor anyával beléptünk. Apa és Scott ideges volt, szegény Kira meg, sem mert szólalni.

- Hé! Itt meg mi folyik? –kérdezte anya szigorral a hangjában. De ezen kívül fáradtságot is hallottam benne. Szegény este óta melózott és erre jön haza.

- Mondjátok meg talán ti. –szólt közbe Apa és egyenesen rájuk nézett. Én Scottra néztem, aki segélykérően nézett rám. Mit művelt már megint?

- Scott... -nyögte ki Kira és az ablakot nézte. Odakaptam a fejemet, hogy én is lássam. Lemenet a nap. Megdermedve láttuk, ahogy az utolsó napsugár is eltűnt és a helyét a kékfény veszi át. Nem kellett sok idő és a nappaliban az árnyékokból kilépett egy démon maszkos árny.

- Hát ez meg ki? –szólt mérgelődve Apa és elindult felé.

- Apa ne! –rohantam utána, de késő volt. Egy maszkos férfi a karjával állította meg őt. Én neki ugrottam, de egy másik egyenesen a lépcsőkig dobott a karomnál fogva. A lépcsőkön landoltam egy nagy puffanás kíséretében. Az oldalam piszkosul fájt és alig tudtam először megmozdulni. De végül nagy nehezen ülő helyzetbe küzdöttem magamat. Előttem pedig ott állt párméterre a támadó. De kivágódott az ajtó és a drágalátos párom jelent meg rajta eléggé dühösen. Félredobta a férfit és üvöltött. Scott is mérgesen rontott nekik. A következő pillanatban az ablakon betörve érkeztek meg az ikrek.

- Anya! Zárd le a házat! –üvöltötte Scott. Anya meg rohant is az üvegcséért.

Nehezen, de felálltam pont amikor Dereket a földre taszította az a valami. A következő pillanatban előttem termett. A kezével a falhoz szorított és mélyen a szemembe nézett. Nekem ekkor a testem felmondta a szolgálatot és csak a szemébe tudtam nézni. Úgy ragyogott akár a szentjánosbogarak.