Teli hold

6. rész

Reggel biztonságban éreztem magam amikor felébredtem. Kellemesen éreztem magam. Jó melegbe burkolóztam és először fel sem fogtam, hogy Derek mellett fekszem. Ő már ébren volt és rajta feküdtem. A hátamat simogatta, nagyrészt a nyakamat vagy teljesen átkarolt. El kell beszélgetnem ezekről a jelekről egyszer Scottal. Felnéztem rá és csak bámultam egy jó ideig. A sármos jóképű fonásait, a szép szemeit, az enyhén kócos haját és az izmos feszes test... Jó ne kalandozz el. Lydia a fontos! Figyelmeztethetem Scottot, ha baj van és ő kezeli a dolgot, amíg én lefoglalom majd Dereket.

- Jó reggelt szépségem! –mondta és homlokon csókolt. Ő meg akar védeni én meg egy lehetséges gyilkost akarok megmenteni, aki alapból egy ártatlan tini lány. Tipikus ÉN!

- Jó reggelt „Ő Nagy Alfasága"... hé! –átfordított az ágyban. Felülre került én meg alulra és csiklandozni kezdett. Én meg persze nem hagytam magam, de ő erősebb volt és gyorsabb. Így ő nyert. Kisujjból kirázta én meg már lihegtem kacarászva.

- Na feladod? –kezdte incselkedve. Ó hogy az a...

- Nem sose adom f... -ekkor megcsókolt. Egy mézédes reggeli csókkal, amit legszívesebben bármikor elviselnék, minden nap és minden órájában.

Pár óra múlva a házamnál voltunk és onnan írtam egy üzenetet Scottnak. Utána egyből a sulihoz mentünk. Kiszálltunk és pont rájuk láttunk, ahogyan az osztályban kísérleteznek. Ó bassza meg! Pont ma kellett ez?

Lydia egyedül ült az ablaknál. Scotték pont beléptek a teremben, éppen úgy, mint Erikáék. Szemeztek egy darabig majd megindultak mind felé. Hála égnek Scotték értek oda előbb. De Erikáékat nem zavarta, gúnyosan mosolyogtak tovább pláne amikor megjelent Alison is, akit nem avattak be láthatóan. A tanár megjelent és magyarázott a csoportmunkáról és a feladatról. Majd megmondta, hogy Erika lesz az egyes csapat és persze minden agyatlan önként akart csatlakozni hozzá, de pont az én öcsém kellett mellé. Remek.

Telt az óra és a munka és egyre jobban kezdem utálni a kislányt akire vigyáztam a kórházban. Dereket semmi nem érdekelte, még az sem amikor az öcsém combján nyúlkált.

- Egy erős hímet akar maga mellé nem igaz? Vagy te vagy Scott az esélyes nála. –mondtam mint egy szakértő. Végigmért engem. Napszemüveg és bőrszerkó, göndör hajjal és vérvörös ajkakkal valamint sötét szemfestékkel. Tetszett neki láthatóan.

- Kár próbálkoznia bármelyikünknél is. Nincs esélye és ezt ő is tudja. Ez meg még jobban bosszantja, és emiatt jobban hajt.

- Szinte már szánom az új Erikát. –mondtam gúnyosan és szegény Alisont néztem. Ő is végignézte Erika hajszáját.

- Új Erika? Ismerted a régit? –kérdezte meglepődve.

- Igen, mellette voltam az első rohamai után. Én vigyáztam rá és vidítottam fel. Ma meg már olyan, mint egy kiéhezett szuka, aki figyelemre vágyik. –magyaráztam.

- Ebben igazad van. –értett egyet. –Jól ismered az embereket és átlátod a helyzetet eléggé.

- Ezért lettem ügyvéd mindig felismerem, ki hazudik nekem és ki mond igazat.

- Nem rossz képesség. –biccentett majd előre meredt. Lydia az ajkához emelte a kristályt, de Scott ráordított. Hiába, mert pár pillanattal később beleharapott és semmi. Semmi nem történt.

- Te jó ég! Ő a kanima! –döbbentem meg. Derek lefagyott és Scott minket bámult.Ó a fenébe ennek nem lesz jó vége. Oké találj ki gyorsan valamit... De mi a fenét?

- Átment a teszten. –mondta színtelen jeges hangon. Felé néztem és pont azt láttam amitől a legjobban rettegtem. Egy gyilkolásra kész farkas alfa hímet.