Teli hold

12. rész

-Megmentette az életem Derek.

- Miről beszélsz? –kérdezte ridegen. A hátamon is felállt a szőr ettől a hideg tekintettől. Magam mögé pillantottam, Peter már le is lépett. Bizonyára már árkon-bokron túl van. Bár meg is értem őt, hogy miért. Derek jelenleg legszívesebben széttépné.

- Több év telt el azóta ezért nem ismertem fel egyből, hiszen azóta az eset óta már több mint 10 év telt el. De megmentette az életem és emiatt nem hagyhatom, hogy bántsd őt.

- Na és hogy mentett meg? –kérdezte színtelenül. Semmi érzelmet nem mutatott ki, akár egy jégcsap.

- Részeg voltam. Aznap este pár barátnőmmel kiszöktünk otthonról, mert pár utcával arrébb volt az egyetemi futball csapatnak az utó partija a meccs után. Ott volt pár srác akikkel hülyéskedtünk és egyszer csak az egyik matatni kezdett a ruhám alatt és amikor visszautasítottam, ő bedurvult. Tovább fogdosott és egyszer csak kilökött az erkélyre ahol a korlát öreg és rozoga volt. Majdnem leestem egy sziklakertbe, de ő elkapott. Megmentett és utána a srácnak is ellátta a baját...

- Nem jutott eszedbe, hogy talán ez csak egy kis álca volt. Peter kiszámíthatatlan és simán rávehette a srácot, hogy legyen veled paraszt. Aztán meg megjelenik, mint hős lovag. Azt ne mond, hogy bedőltél ennek. Neki mindig van terve. Ez is csak egy volt a sok közül.–a hangjában ez a gyűlölet és harag, ami egyre csak nő. Mit tett Peter ellene?

- Derek semmi sem...

- És hogy is háláltad meg neki pontosan? –abban a percben lesokkolódtam. Nem fog ennek örülni. Sőt lehet meg is öli és én meg sem tudnám őt állítani.

- Derek én... -a karjával szorosan megfogott, hogy csak rá tudjak nézni. Alig kaptam levegőt hirtelen. Az ereimbe mintha jégcsapok kerültek volna és a tüdőm hirtelen nyomódni kezdett. Egy percre azt hittem összeesem a félelemtől.

- Mi volt a hálád! –üvöltötte. Az erdőben most semmi se mert se megmozdulni se megszólalni. Az egyetlen, amit hallani lehetett az az idegességtől szapora szívem.

- Megcsókoltam. De Derek kérlek... Ne menj! DEREK! –hiába üvöltöttem és szaladtam utána. Egy alfát nem érhetek utol.

A napokban Derek hallani se akart rólam és a kis bétái tettek is ellene. Valahányszor csörögtem ők vették fel. Isaac és Boyd mindig sajnáltak engem és ezt a helyzetet ez hallható volt, de Erika egy cseppet sem bánta. Sőt kifejezetten örült neki. Végre megkapta a lehetőséget amire várt. Fájt a szívem Derek után, de nem ez volt akkor sem a legnagyobb bajom.

Peter és én néha utána néztünk Gerard épp mire készül, a baj az hogy semmit se találtunk. Megfigyeltettem a kocsiját és Jacksonét is egy régi haverral aki jelenleg az FBI-nál dolgozik. De semmi sem történt. Amitől az egész még frusztrálóbb lett.

Aztán a hab a torta tetején anya volt. Nem beszélt Scottal, sőt még egy helyiségben sem tartózkodott vele. Félt és aggódott is. De tudtam, hogy nem magát félti. Hanem csak Scottot. Egy idő után már velem is csak pár szót mondott, elege lett. Mindig amikor Scott szóba került elment.

A ma reggel is mesésen telt. Semmi üzenet Derektől, fasza. Beálltam a zuhany alá és egy jó fél órát áztattam magam. Jó érzés volt. Ahogy a forró víz körbeölelte a testem, mintha mindentől megvédene ami a kinti világban történt. Csak én vagyok itt, semmi és senki más. De miután kimásztam megszólalt a kis csengő a fejemben. Baj van. Egyből rohantam Scott szobája felé, miközben két pisztolyt vettem a kezeim közé. A látvány ami ott fogadott sokkolt. Gerard nyugodtan ült a székben, az öcsém meg vele szemben mereven áll. Anyát meg a kanima fogja a farkával.