Teli hold

30. Rész

Peter homlokán gyöngyöztek az izzadtság cseppek, miközben én a vért töröltem le a mellkasáról. A vére már feketedett a méregtől, amivel bekenték a Tomahawkot. Látszott, hogy fájdalmai vannak. Derek mögöttem az asztalra hajította a véres fegyvert.

- Sisakvirágba mártották, de fogalmam sincs milyenbe. Tehát, kiégetem a sebet. –emelte fel és gyújtotta meg az öngyújtót. Majd jelzett, hogy menjek fel. Emiatt én csúnyán néztem rá.

- Maradok. –mondtam, de Peter is a lépcső felé bökött.

- Ne aggódj tündérem! Megbirkózom egy kis lángocskával. –mosolygott rám. Derek arrébb vitt mosolyogva. Majd gúnyosan Peterre nézett. Aztán egy nagyobb fegyverhez nyúlt. Az öngyújtót lángját hozzá érintette a gátégőhöz. A lángja nagyobb és precízebb volt, miközben kéken ragyogott. Peter fájdalmasan felsóhajtott, miközben teste rángatózott kissé a méreg miatt.

- A rohadt életbe... -nyögte ki. Én közben a kanapéra ültem. Derek látta, hogy elég messze vagyok, ezért a lángot a sebhez érintette, hogy kiégesse. Peter fájdalmasan üvöltött fel.

Jó ideig eltartott ez, amíg egyszer csak Derek a abba nem hagyta az égetést. Nagybátyja elterült a földön, amint elengedte őt. Peter fájdalmasan sóhajtott fel örömében, hogy végre vége a kínzásának. Derek mellé lépett és segített neki felállni.

- Azt mondta, hogy ti következtek. –mondta komolyan Peter. Automatikusan végigsimítottam a hasamon. Aggódva néztem a bennem fejlődő kis babámat.

- Hogy mondhatott bármit is száj nélkül? –kérdezte Derek felhúzott szemöldökkel. Peter az asztalon heverő kesztyűt emelte fel és elé tartotta.

- Ezzel. –adta át neki. Én felálltam és kivettem a kezükből a kesztyűt.

- Teljesen átalakította, hogy beszélhessen vele. Szép! –mondtam a fiúknak.

- Vigyük a seriffhez. –mondta Derek és elindultunk az őrsre.

Húsz perccel később már az irodában voltunk. A fegyverrel és a kesztyűvel, amit az asztalra tettünk elé. Ő kikerekedett szemekkel nézett ránk.

- Nem a házzal, az esküvővel vagy a babával kéne foglalkoznotok? –kérdezte és megvakarta a fejét.

- A lakásunkban jött seriff. –magyarázta Derek idegesen. Farkas nyelven ez annyit tesz, hogy az „Én területem" –re ment a férfi.

- Rendben. –állt fel és a kezébe vette a kesztyűt.

- Ezzel kommunikál. –mutattam meg neki, hogyan is működik a kesztyű.

- Továbbra sem értem, hogyhogy nincs szája? Mármint, akkor hogyan eszik? –nézett ránk. Én a fejemet ráztam és Derekre néztem. Ő sem tudta megmagyarázni.

- Peternek nem volt alkalma megkérdezni. Mert hát beleállt egy Tomahawk a mellkasába. –magyarázta el Derek.

- És a napunk azzal telt el, hogy kiégette. Mivel megmérgezte a pengét, szóval tudja, mik vagyunk. –magyaráztam el a seriffnek.

- Jó, de mégis. Kirohangálna egy Tomahawkkal? –kérdezte idegesen. Miközben az ajtón belépő Parrish ránk nézett.

- Nekem volt, mikor Afganisztánban szolgáltam. –válaszolta egyszerűen és az asztalra nézett.

- Mivel katonai. –mosolyogtam rá.

- Pontosan Bells! Jó látni. –mosolygott rám.

- Téged is. –válaszoltam és Derek megszorította kissé az oldalamon levő kezét. Na, ki a féltékeny?