A titkok előbb utóbb kiderülnek mindenhol, csak keresni kell őket. Minden ott virít szó szerint a szemed előtt, csak ki kell nyitnod, hogy meg is lásd.
Beacon Hills sem kivétel ez alól, aki keres az talál. De mi van akkor, ha az amit találunk nem az...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Na, igen! Azt mondtam bár csak a pénz lenne a legnagyobb bajom vagy az, hogy a családom rám nyit, miközben a párommal kettesben vagyunk...
De nem így van. Én egy természetfeletti világban élek. Ami tele van Vérfarkasokkal, Bansheekkel, Kitsunékkal, Druidákkal, Amazonokkal és más-más lényekkel. Nem mind gonosz, de nem is jók. Vannak, akik csak békében akarnak élni az emberek között. De vannak, akik káoszt akarnak szítani és uralni a világot.
Pont, mint a Nogitsune. Ő a káoszban leli örömét. Az a rohadék vette el tőlem az egyik öcsémet. Két nap telt el azóta, hogy eltűnt. Ami azt jelenti lejárt a 48 óra, szóval nem keresik őt tovább. Bár nem mintha eddig volt esély arra, hogy megtalálják.
Egy szellemet ugyanis nehéz megtalálni, pláne ha ravasz és Stiles tudatával is bír. Bármit is tesz, az egy mesteri terv lesz és sokan meg fognak sérülni. Talán a tervben, mindannyian megsérülünk vagy meg is halunk.
Furcsa hangra ébredtünk Derekkel. Mindketten felugrottunk az ágyban. Az ablakon már besütött így már biztosan elmúlt hét óra. Felkeltünk az ágyból és elindultunk lefelé a nappaliba. A fegyveremet fogva Derek mögött mentem le. Peter is csatlakozott hozzánk.
Bárki is jött ide az rossz ötlet volt. Egy alfával kezdeni az otthonában az felér egy öngyilkossággal. Pláne ha két Hale férfi is itthon van. De az a hab a tortán, hogy én is itt vagyok. Az alfa párja, az otthonukban. Bárki is jött ide hívatlanul megbánja.
Lent senki sem volt, csak egy jeladó. Oda léptem és kikapcsoltam, amíg a fiúk körbe szimatoltak. Két perc se telt el már jöttek is vissza.
- Nincs itt senki! –szólt dühösen Peter és elindult a kávégéphez. –Kértek?
- Igen! –vágtuk rá egyszerre. Derek kihúzta a jeladót. Megvizsgálta és megszagolta, majd dühösen meredt előre.
- Argenté! –magyarázta és elindult nagy léptekkel fel.
- Derek! –mentem utána, de mire utolértem a szobába ő már kijött a fürdőből. Frissen és felöltözve. Felvette épp a cipőjét a bőrkabátjáért nyúlt. –Derek várj és beszéljük meg.
- Mit kéne? Az otthonomba jött! A családomhoz és a páromhoz! Miközben mi védtelenül aludtunk és mi semmit sem vettünk észre! –akadt ki és elindult volna ki, de én elé álltam.
- Ez a baj? Hogy nem vettük észre őt?
- Tudod egyáltalán, hogy ez mekkora baj? Ha bejön és lelő minket, amíg mi alszunk, akkor meghalunk Bella!
- Nem ő tette szerintem! Az észrevettük volna. –vágtam a szavába.
- Stiles volt szerinted? –kérdezte már kissé lehiggadva.
