Teli hold

8. rész

Csak megakarta menteni az öcsém Jacksont, de ennek az eredménye az lett hogy már órák óta töltöm ki a papírokat és már rohadtul elegem van belőle... De végül csak sikerült kikönyörögnöm egy egyszerű távoltartási végzést. Újabb három óra múlva jutottam csak ki. Nem is értettem Jacksonnak, hogy lehet ekkora pofája, de aztán találkoztam az apjával. Ilyen hisztis emberrel én még életemben nem találkoztam. Iszonyatosan vágytam a friss levegőre szóval amint haza értem felvettem a futós ruhámat és a fülesemen a kedvenc zenéimet hallgatva kezdtem el kocogni.

Minden szép és jó volt egészen addig, amíg meg nem álltam, mivel a torkom teljesen kiszáradt. Ittam pár korty vizet és amint körbe néztem rájöttem, hogy fogalmam sincsen, hol vagyok. Egy lehetőségem maradt felhívtam Scottot.

- Bella? Baj van? –kérdezte aggódóan, mivel tudja jól hogy ok nélkül suli időben nem hívnám.

- Szia, akadt egy kis problémám. Fogalmam sincs, hol vagyok. Elmentem kocogni úgy egy 45 perce és semmi sem ismerős a környezetemben.

- Oké figyelj, kapcsold be a helymeghatározót é várj egy kicsit Stiles le fog nyomozni.

- Rendben. –miközben vártam a környezetemet képleltem, de semmi sem volt ismerős és mivel nem tudom, milyen irányba induljak haza egy helyben álltam és vártam.

- Öhmm Bella kissé, hogy is mondjam...

- Csak mond, hogy rohadtul messze van és ez szinte lehetetlen, sőt ember feletti, hogy 45 perc alatt ilyen rohadt messze kerüljön otthonról és...

- Stiles! A lényeget.

- 3-4 órára vagy gyakorlatilag és csak gyalog. Kocsival talán egy jó óra.

- Mi? –ez egyszerűen lehetetlen. Ennyire megindultak bennem az amazon gének? –Most mi legyen?

- Figyi indulj délkeletnek. Ott lesz kb egy órányi séta bár ha kocogsz szerintem lehet 45 perc. Bár a te sebességeddel nemtom.

- Honnan tudjam hova menjek azt mond! Ne terelj már Stiles! –kezdtem kiakadni. Ez egyre kiakasztóbb.

- Van ott egy kilátó és van mellette egy kivilágított torony felismered nyugi. Ott felveszünk, ne aggódj. –az öcsém hangjára kicsit megnyugodtam.

- Rendben kösz srácok.

Azzal bontottam is a vonalat. Még jó, hogy a sokkolómat magammal hozom mindig futáshoz, különben be lennék rohadtul szarva. Bár nemtom, hogy medvék ellen is jó e, de majd talán kiderül. Phuu, én és az optimizmusom.

Körülbelül 40 perc séta után értem a kilátóhoz ahol nem várt meglepetésemre egy fekete Camaro és a gazdája várt. Szupi... mintha kissé morcos lenne... Mit csináltam?

- Azt hittem Scotték jönnek.

- Verekedés miatt büntetést kaptak. –közölte nyugodtan.

- Mi történt? –egyikük sem egy nagy bunyós, csak indokkal.

- Jackson. –ebből az egy szóból megértettem és ezt észre is vette. –Tudtad, hogy ő a kanima.

- Igen. –válaszoltam. Bár a hangjától kissé megfagyott bennem a vér és a pillantásától a legtöbb ember már szaladna.

- Szóval tudtad, hogy ő az. Mikor jöttél rá?

- A háznál, aznap amikor azt hittétek Lydia az.

- Miért nem szóltál róla? –kérdezte hitetlenkedve.

- Scotték elkapták és segíteni akartak neki, de rosszul sült el. Kijutott és felnyomta őket a seriffnél. Mi történt a suliban?

- Rámozdult Allisonra. Bár inkább úgy mondanám ráerőszakolta magát. Scott ért oda elsőnek.