A titkok előbb utóbb kiderülnek mindenhol, csak keresni kell őket. Minden ott virít szó szerint a szemed előtt, csak ki kell nyitnod, hogy meg is lásd.
Beacon Hills sem kivétel ez alól, aki keres az talál. De mi van akkor, ha az amit találunk nem az...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A torkom a szívemben dobogott, de minek ha már meztelenül is látott... Na jó mély levegő. Felvettem egy fekete szőrös kabátot és elindultam lefelé. Apa ott ült a kanapén és furán nézett rá. Igen lehet felismerte Dereket mivel a múltban megvádolták a húga meggyilkolásával és a tűzzel is. De ő ártatlan. Bár lehet az nem tetszett neki, hogy anya és Scott mosolyogva beszélgetnek vele... mivel vele szóba sem állnak szinte. De ez az este nem apáról szól, hanem rólam és a randimról Derekkel. Amint meglátott elmosolyodott és le sem vette rólam a szemét. Amikor leértem kinyújtotta felém a kezét. Én elfogadtam és megcsókolta a kezem, majd átnyújtotta a csokor virágot.
- Virágot a legszebbnek! –adta át. Én meg lefagytam, ezt a csokrot nézegettem, amikor elmentem az üzlet mellett, amikor ebédelni mentem. Kérdőn néztem rá, de ő csak mosolygott.
- Köszönöm szépen, pont ma láttam egy ugyan ilyen csokrot a virágosnál. Véletlen? –kérdeztem, de a mosolyom levakarhatatlan volt.
- Én erről semmit se tudok. Scott? –kérdezte pimaszul.
- Én sem. –mosolyodott el. A két kis alfa, egyszer visszakapják még.
- Add csak vízbe teszem. Érezzétek jól magatokat! –mondta anya mosolyogva.
- Holnap munka van Isabella! –szólt utánam apa szigorúan. Anya és Scott majdnem gyilkolt a szemével, ahogy rá néztek.
- Még jó, hogy én vagyok a főnök. Na Csaó! –köszöntem el. Majd elindultunk ki és mint egy igazi lovag ki is nyitotta az ajtót.
- Lenyűgöző Mr. Hale! Vérbeli Gentleman. –mondtam neki amint elindultunk.
- Köszönöm Madmasel próbálkozom. Nem akartam húzni apád idegeit bent, de elakarom mondani... Gyönyörű, sőt káprázatos vagy. –mondta és rám mosolygott.
- Köszönöm, te is nagyon jól nézel ki. Bár még nem nagyon láttalak ilyen ruhákban, de nagyon jól áll. –mondtam közben képtelen lettem volna nem végigmérni. A szmoking és a nyakkendőtől olyan perverz gondolataim támadtak, hogy alig bírtam magam lenyugtatni. Aztán megérkeztünk az étterembe, ami egy elképesztően luxus hely volt. Ráadásul VIP helyünk volt. Az asztal tele volt gyertyákkal és a pezsgő és a bor már ott volt behűtve. A pincér nyúlt volna a kabátomért, de Derek gyorsabb volt. Lesegítette majd a székemre tette. Kihúzta nekem és amint leültem, be is tolta. Ő is helyet foglalt és a pincérre nézett.
- Hozhatják a menüt! –mondta majd rám nézett. Az arckifejezésem láttán nagyot nézett. –Mi az?
- Hát csak sose gondoltam volna, hogy te ilyen is tudsz lenni...
- Étterembe járós? Nem azért mert drága vagy túl sok a luxus, de akkor sem a kedvencem. De ennek ellenére, néha eljövök ide. Pláne azért mert isteni a steak és a desszert is mennyei. –magyarázta közben pezsgőt töltött mindkettőnknek.
