Szjg másképp

JANUÁR 2. RENI SZEMSZÖGE

A tegnapi nap egyszerűen szörnyű volt. Kiderült, hogy az egész osztály tud a szilveszteri csókról. És mindenki máshogy hallotta a történetet! Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, de Virág próbálta elterelni a figyelmemet, (vett nekem egy citromos mignon-t és egy forró csokit a büfében, így húsz percig csak azzal foglalkoztam) így valahogy sikerült túlélnem a napot. Bár otthon anya egyből kiszúrta, hogy valami zavar engem, szóval két órán keresztül ,,elemeztük" a problémámat, de végül csak azt mondta, hogy; Reni...szerintem neked kell egy pszichológus. Majd abban a pillanatban lépett be apa, aki egy kis ideig lefagyott, de végül elmondtuk neki is az egész Cortezes dolgot, (de nem lett nyugodtabb). De legalább a nap végére végül mindenki rájött, hogy nem kell nekem pszichológus :). Ilyen ez a kamasz élet.

~~~~

Ma suli után, az osztály úgy döntött, hogy elmegyünk jégkorcsolyázni. Én még reggel gyorsan kölcsön vettem, anya régi fehér korcsolyáját, (ami elég nehéz volt) de megérte, mert elég jól állt rajtam.

A fiúk már rég a jégen csúszkáltak, de mi hármán egy kicsit elbeszélgettük az időt.

- Na és hogyan halad a Cortez projekt? - érdeklődött Kinga gonoszul, mire összevontam a szemöldököm.

- Milyen projekt? Nincsen semmiféle projekt. Főleg nem Cortez projekt. - motyogtam, majd húztam egy erőset a korcsolya fűzőjén.

- Aha, én pedig hülye vagyok. Segítek...az egész osztály tudja, hogy bele vagy zúgva. Csak az a nagy probléma, hogy a te hős szerelmesed nem veszi észre. Mint egy pocsék romantikus film. - mondta, gúnyosan.

- Uuu, mint a miraculous. - bólogatott Virág, mire mindketten furcsán néztünk rá. Nyilván mindenki látott belőle egy, esetleg kettő részt, de azért az én helyzetemet, nem kéne egy mesefilmhez hasonlítani.

- Erre most inkább nem mondok semmit. - morogta Kinga az orra alatt, majd nevetve mentünk ki a kis sátorból. Kingával lazán ,,rámásztunk" a jégre, de Virág csak ott állt.

- Nem jössz? - kérdeztem mosolyogva, de a lány megrázta a fejét.

- Nem tudok korcsolyázni. - motyogta a lány, mire én csak felnevettem.

- Gyere fel nyugodtan, szívesen megtanítalak. - mosolyogva nyújtottam Virág felé a kezemet, mire bátortalanul, de elfogadta. Ebben a pillanatban állt meg mellettünk Ricsi, és furcsán nézett ránk.

- Emo...te nem tudsz korcsolyázni? Oké, ezt a helyzetet azonnal orvosolni kell. - mondta, a mellettem álló raszta fiú, és elrángatta tőlem a lányt. (Úgy érzem itt alakul valami...)

Mentem pár kört magányosan, majd, amikor elfáradtam egy kicsit megálltam pihenni. Csukott szemmel nekidőltem az egyik korlátnak, de nem tudtam sokáig élvezni a nyugalmat, mert valaki egy óriásit fékezett, pont előttem. Mérgese kinyitottam a szememet, de abban a pillanatban elpirultam. Cortez sejtelmes vigyorral nézett rám, majd kisöpörte a szeméből a kósza fekete tincseit, és ő is mellettem foglalt ,,helyet" (mondjuk nem ültünk, hanem álltunk, de ez most részletkérdés).

- Mizu szöszi?