Szjg másképp

FEBRUÁR 14. RENI SZEMSZÖGE

Valentin nap! Valentin nap van, azaz egyben Ricsi szülinapja is. Zsák sütött citromos tortát, és majd azt adjuk neki oda. Andris és Robi, valami metál cuccot vettek neki, állításuk szerint rohadtul fog örülni neki(?) Zsolti, Dave, Cortez és Macu pedig együtt vettek neki valami hatalmas ajándékot. Senki nem tudja mit vettek neki...de biztos, hogy valami idétlen dolgot.

 Virág pedig vett két mozi jegyet, amire ők ketten mennek. Valami romantikus film. Szerelmesek...

Reggel gyorsan felöltöztem. Fekete gatya, sima fehér pulcsi. Még magamra dobtam egy halvány sminket. Ezután lementem a lépcsőn és már mentem is ki az ajtón, mert késésben voltam... Éppen, hogy csengetésre értem be. Gyorsan körbe néztem, és láttam, hogy Ricsi nincs itt...na jó ez már kezdett gyanús lenni...

- Sziasztok! Hol van Ricsi? - kérdeztem gyanakodva, mire csak páran megvonták a vállukat.

- Csá! Nem tudjuk... Virág se tudja, hogy hol van. Nem veszi fel a telefont, és nem válaszol az üzenetekre. - mondta Zsolti, és láttam rajta, hogy ő is egy picit ideges, úgy mint ahogy mindannyian. 

- Nem kéne szólni valakinek? - kérdezte Gábor halkan.

- Ne! Ne szóljunk senkinek mert akkor mindenki ideges lesz. Nézzetek meg Virágot. - mutatott Virágra. - Tiszta ideg. - motyogta Dave, amire csak mind egy aprót bólintottunk.  

Ránéztem Virágra, és tényleg sápadt volt. Szegény...az én helyzetébe talán én is kicsit ideges lennék, hiszen mégis csak a barátomról lenne szó.

- Figyu Virág, minden rendben lesz! Biztos, hogy nincs semmi baja...lehet csak elaludt, és nincs hang a telefonján, így nem hallja, hogy hívjuk őt. Szóval ne sírj. - mondtam mosolyogva és megöleltem.

- Reni ezt nem tudhatjuk...Ricsivel késő estig beszéltünk, és soha nem némítja le a telefonját. Soha. - mondta Virág zokogva, mire csak erősebben öleltem magamhoz. 

- Akkor? Valakinek van valami ötlete? Utálok most tétlenül ülni... - suttogta Cortez, miközben gyengéden megfogta a kezemet.

Erre viszont már senki nem tudott válaszolni, mert bejött Kardos, és elkezdte az órát. Most senki, még én se figyeltem. Csak Ricsin járt az eszem, és azon, hogy vajon mi történhetett vele, de szerintem nem csak én gondolkodtam ezen, hanem mindenki. A következő szünetben jobb ötlet híján felhívtuk Ricsi anyukáját, aki szerencsére felvette.

- Jó napot! Dave vagyok...csak Ricsi felől szeretnénk kérdezni, hiszen egész osztály aggódik érte. Nem jött ma suliba, tudd valamit róla?

A másik felet nem hallottuk, mivel Dave nem hangosította ki. Egyszer csak azt látjuk, hogy Dave szeme, kikerekedik.

- Értem. Melyik? Aha. Oké. Megkérdezem a tanárokat, hogy elengednek-e. Rendben. Mindjárt ott leszünk. Viszlát. - ezeket a szavakat vagy mondatokat hallottuk Dave szájából, de nem értettük.

- Mi történt? - kérdezte mindenki egyszerre.

- Hát...Ricsi elindult ma a suliba, de nem ért be. - motyogta halkan Dave, amire megforgattam a szememet, nyilván nem ért be, hiszen nincs itt!

- Miért? Mi történt? - kérdezte fal fehér arccal Virág.

- Kórházba van. Elütötte egy autó. - mondta, és ez nekünk akkora sokk volt, hogy egy jó ideig nem is mondtunk semmit. De...ez...mármint miért nem figyelnek a vezetők?! - Most műtik... azt mondták, hogy elég súlyos... - tette hozzá Dave, miközben elindultunk kifelé a teremből, hogy megkeressük Hallert, hiszen most muszáj bemennünk Ricsihez!