Szjg másképp

OKTÓBER 31. RENI SZEMSZÖGE

Miután vége lett a napnak, Virággal együtt elindultunk hozzám, hogy felvegyük a jelmezünket, ugyanis ötkor kezdődik a halloween-i buli. A témája pedig angyal és ördög. Én igazból az egészre nem akartam menni, hiszen kilencedikben volt az utolsó amire elmentem, de végül beadtam a derekamat. De utána jött a neheze...ha már muszáj volt megjelennem, akkor szerettem volna ördög lenni (nem lett volna nagyon bonyolult a jelmezem, fekete nadrág, fekete felső, egy kis sötét smink, fekete cipő és így nagyjából ennyi) de Virág és még Kinga is (!!!) megtiltotta, hogy ördög legyek. Igaz az utóbbi csak azért, mert ő is ördög lesz és megakarja nyerni a versenyt, de Virág azt mondta, hogyha ketten angyalok leszünk akkor az nagyon cool lesz. Hát oké.

Végül mindketten felvettünk egy fehér gatyát (én szoknyát) majd egy fehér felsőt, így igazból úgy éreztem magamat, mint egy hóember, de ezután jött a java! A nagynéném vett két angyal szárnyat és glóriát(!) Lehetne ennél is rosszabb? Miután egy kisebb vita után magamra vettem a kiegészítőket, még megcsináltuk a sminkünket, ami igazából elég halvány lett, de mindegy, majd elindultunk a suli felé. Bevallom egy kicsi gyomorgörccsel haladtam Virág mellett, főleg azért, mert féltem, hogy milyen lesz majd Cortezt újra jelmezben látni. Igazból a kommunikációs szintünk nem nagyon javult, sőt inkább romlott, hiszen szeptember óta alig beszéltünk, de szerintem ez így pont jó. Nekem ott van Márk!

Miután megérkeztünk a sulihoz, és bementünk a tornaterembe, a szememmel azonnal az osztályt kerestem, vagy legalábbis valamilyen ismerőst. Ahogy körbe forogtam, ,,örömmel" vettem észre, hogy Virág eltűnt mellőlem. Csodás. Végül elindultam a keresésére, de egy kisebb idő után belebotlottam valakibe. Vagyis egy ördögbe (kicsit sem fura így leírni :)...) már mentem is volna tovább, de ez a bizonyos ördög (még mindig fura) megfogta a kezemet, és visszarántott magához. Azonnal felismertem a jellegzetes parfümöt, ami miatt borzongás futott végig a testemen, de nem mertem felnézni.

- Gyönyörű vagy! - suttogta a fülembe, én pedig hirtelen nem is éreztem annyira fülsüketítőnek a zenét.

- Köszönöm... - motyogtam, de szerintem nem is hallotta, mivel szigorúan csak az illető lábát néztem. Ő végül gyengéden megfogta az államat, és felemelte, ezzel is kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. Meglepő volt látni Cortezt ördög jelmezben. Igazból ő se nagyon vitte túlzásba...mindene fekete volt, de ő is viselt glóriát és szárnyat. (ami mondjuk fura, hiszen az pont az angyaloknak kell, de részletkérdés)

- Meglep, hogy eljöttél. - mondta mosolyogva, miközben lágyán megsimogatta az államat.

- Magamat is megleptem ezzel. Igazból Virág vett rá, én inkább otthon maradtam volna, és fimet néztem volna, de nem tudok neki nemet mondani. - mondtam egy halvány mosollyal az arcomon, mire csak elnevette magát. Kicsit furcsálom, hogy több, mint egy hónap után tök lazán beszélgetünk itt, mint két haver.

- Lelépünk? - kérdezte hirtelen, amire nekem hirtelen elállt a szavam. Most komolyan elakar menni máshova? Kettesebe?

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet... - kezdtem bele, de hamar csöndre intett.

- Csak mondj igent. - sóhajtott mosolyogva, mire tétován bólintottam, ő pedig ezután kézen ragadott, és elkezdtünk elindulni ki a tesi teremből. Miután átvágtuk magunkat a tömegen, és kiértünk a friss levegőre, automatikusan megborzongtam, amire Cortez csak gyengéden megfogta a derekamat és magához húzott, ezzel egy kicsit felmelegítve engem.

- Nem lett volna egyszerűbb, ha odaadod a kabátodat? - kérdeztem zavartan, de a fiú csak mérgesen nézett rám.

- Nem akarok beteg lenni miattad, és úgyis mindjárt ott vagyunk a kocsimnál. - rántotta meg a vállát, én pedig eltátottam a számat. Mi az, hogy nem akar beteg lenni miattam? A másik pedig, hogy Corteznek mióta van egy kocsija? Miért nem azzal jár mindig a suliba? Sokkal egyszerűbb. Egy kis idő után megálltunk egy fekete autó előtt...hát mit ne mondják azért elég menő kocsija van. Miután beszálltunk, Cortez rögtön bekapcsolta a fűtést, amivel nem csak engem, hanem magát az autót is felmelegítette.

- És...merre megyünk? - kérdeztem egy idő után, mire csak sejtelmesen elmosolyodott.

- Az legyen meglepetés.

- Tudod jól, hogy nem szeretem a meglepetéseket.

Nem tudom mennyi idő volt ez a kis kocsikázás, de egyszer csak megálltunk. Furcsán körbenéztem, majd összevont szemöldökkel a mellettem álló fiúra néztem.

- Te komolyan elhoztál egy temetőbe? Megakarsz ölni? - motyogtam pánikolva, de Cortez csak elnevette magát. Hirtelen megfogta a derekamat és közel húzott magához.

- Ha megakarnálak ölni, már rég megtettem volna. - suttogta a fülembe, ami miatt borzongás futott végig a testemen, amit sajnos ő is észrevett, és lágyan elmosolyodott.

- Megnyugtató... - forgattam meg a szememet, de azért követtem őt. Végig sétáltunk a temetőben, majd, amikor a végéhez értünk egy kapuba ütköztünk. Mondom, hogy most fog megölni. Cortez csak fogta magát és nagy erővel kinyitotta a rozsdás ajtót, és elindult. Én ugyan vonakodva, de követtem. Miután jóval lehagytuk a temetőt, Cortez hirtelen felém fordult, majd mosolyogva nézett rám.

- Csukd be a szemedet. - suttogta, mire zavartan lecsuktam őket. Egy kis ideig vártam még, majd hirtelen egy kezet éreztem a hátamon.

- Most már kinyithatod őket. - én egy pillanatig se haboztam, és miután megtettem, csodálkozva néztem körbe a kivilágított kertben. Tisztára olyan volt, mintha egy tündérmesében lennék. Szóhoz se jutottam! Igazból ötletem se volt, hogy ezt Cortez csinálta, vagy már régóta itt volt, de ha őszinte akarok lenni, nem is érdekelt. Őszinte mosollyal az arcomon néztem körbe, amikor a fiúval találtam magamat szembe.

- Ez...valami hihetetlenül gyönyörű! - mondtam mosolyogva, mire csak megfogta az arcomat, és elkezdte gyengéden simogatni.

- Annyira jó látni, hogy végre...boldog vagy. - mondta ő is mosolyogva, de erre én csak kislányosan elpirultam. Nem bírtam ki, muszáj volt megölelnem őt. Szorosan átkaroltam a nyakát, és éreztem, hogy egy pillanatra lefagyott, de miután felfogta, hogy mi is történik, ő is szorosan átölelte a derekamat.

Nem tudom meddig állhatunk így, de úgy érzetem erre most nagyon szükségem volt.

- Megcsókolhatlak? - kérdezte hirtelen suttogva, amire köpni nyelni nem tudtam. Nekem ott van Márk, de mégis valamiért most elgyengültem. Egy aprót bólintottam, mire azonnal megcsókolt. Először csak lassan, de miután rájött, hogy nem fogom meggondolni magamat, felbátorodott, és átcsúsztatta a nyelvét a számba. Egyre hevesebben csókolóztunk, amikor felkapott az ölébe, és a legközelebbi kerítésnek nyomott. Egy kicsit deja vu érzésem van hiszen ugyanezt csinálta, egy hónappal ezelőtt...de most egyáltalán nem állt módomban megszakítani a csókot! Igazból most undorodnom kéne magamtól, amiért már másodjára csalom meg Márkot, de egyszerűn képtelen vagyok másra gondolni, csak arra, hogy Cortez mennyire jól csókol. Igazból tudom, hogy lassan döntenem kell. Nem játszhatok mindkettő fiú érzelmével. Valamelyiknek muszáj lesz összetörnöm a szívét.