Úristen! A tegnap estéből nagyjából csak ennyi maradt meg: Szilveszter, éjfél után, tűzijáték, Cortez, csók.
Miután Cortez megcsókolt, csak úgy lelépett. És nagyon sok kérdést hagyott maga mögött. Mondjuk elmondhatta volna, hogy miért is csókolt meg. Jó, inkább nem akarom tudni...ha elmondaná, hogy csak fellángolás volt, akkor összetörnék, hiszen ez volt az első csókom. Úristen...MEGKAPTAM ÉLETEM ELSŐ CSÓKJÁT!
~~~~ (2 héttel később)
Ma morcosan keltem, mert nem találtam a szürke garbómat és a fekete bakancsomat. Ja meg persze, ma újra iskolába kell menni, és ez lesz az első alkalom, hogy újra látom Cortezt. Szilveszter óta, semmit nem hallottam felőle. A CSÓKRÓL (csupa nagybetűvel) csak Virág és anya tud. A második személy egy kicsit kiakadt, hogy az éjszaka közepén csak úgy kiosontam és hogy 14 évesen kaptam meg az első csókom, (mondjuk emiatt én is egy kicsit nyugtalan voltam, az elmúlt pár napban) de végül mindketten elfogadtuk a tényt, és megígérte, hogy nem mondja el apának. Bár szerintem már tudja, mert ma reggel egy kicsit ijesztően nézett rám, és mielőtt elindultam szólt, hogy nehogy megint bajba keveredjek. (Anya nem tud titkot tartani!)
A gyomrom szerintem olyan kicsit volt, mint egy golflabda, miközben a suli felé igyekeztem. Még tegnap este három szabályt kitaláltam, amit fontos, hogy betartsak!
1. Ne nézz Cortezra!
2. Ha lehet ne nagyon nézzek rá Cortezra...
3. A MAI NAPOT BÍRJAM KI ÚGY, HOGY NEM NÉZEK CORTEZRA!
Ahogy beléptem az aulába, az összes szabály ment a kukába, mert rögtön őt vettem észre, ahogy lazán áll a büfé előtt, és pár tizedikessel beszélget. Amilyen gyorsan csak tudtam lehajtottam a fejemet, és felfutottam a lépcsőn. Bementem a terembe, ahol Ricsibe ütköztem.
- Bocsi, nem vettelek észre. - motyogtam zavartan, majd próbáltam volna őt kikerülni.
- Csak nem valakin jár az eszed? - kérdezte sunyin mosolyogva, mire kikerekedett szemekkel néztem rá. Tudja...?
- Mit tudsz? - kérdeztem gyorsan, majd kirángattam a folyosóra. (ha most Kinga látna, akkor biztos büszke lenne rám)
- Igazból csak annyit, hogy szilveszterkor smároltatok. - mondta, mire a kezeim közé temettem az arcom. Istenem ez annyira ciki!
- Rajtad kívül tudja még valaki? - motyogtam a kezembe, és próbáltam nem elsüllyedni szégyeneben.
- Neeem...csak én. - mondta, mire gyanúsan vontam fel a szemöldökömet.
- Ricsi!
- Jó...még Zsolti, Dave és Macu tudja, nekik ,,véletlenül" elmondtam. De nem fogják tovább adni. Szóval nyugi. - mondta, majd megpaskolta a vállamat, és elindult vissza a terembe. Oké Reni nyugi! Mély levegő! Csak négy fiú tud a csókról...én még elmentem a mosdóba, ahol az egyik a-s lánnyal találkoztam. Ha jól tudom Edina a neve. Csak gyorsan rámosolyogtam, majd megálltam a csap elől. Megmostam a kezemet, és kifújtam a levegőt. Talán egy kicsit hangosabbra sikerült.
- Talán ideges vagy? - kérdezte mosolygósan Edina, mire csak megráztam a fejemet.
- Csak most nincs kedvem az iskolához. - hazudtam, és imádkoztam, hogy az előttem álló lány bevegye, amit mondtam. De persze nem volt szerencsém. Edina hirtelen elkomolyodott és komolyan nézett rám.
- Azt ajánlom, hogy szállj le Cortezről. Ő nem a te súlycsoportod. Az a kis csók, ami szilveszterkor történt, nem jelentett neki semmit. Ezt biztosra veszem. Szóval inkább menj vissza a kis lyukadba, ahol eddig is bujkáltál. - mondta kegyetlenül, majd már indult is ki.
- Várj...mi? Te ezt honnan tudod? - kérdeztem, és annyira felment bennem a pumpa, hogy biztos voltam bene, hogy ma megölöm valamelyik fiút...(jesszus Kinga nincs jó hatással rám)
- Az legyen az én titkom. De ne aggódj, nem adom tovább senkinek. - mondta vidáman, majd magamra hagyott. Oké...most már öt ember tud a bizonyos csókról...és az a gond, hogy nem én mondtam el nekik. Ki tudja, Edina milyen változatot hallott. Istenem...ez a nap egyre rosszabb és rosszabb lesz.
ESTÁS LEYENDO
Szjg másképp
FanficRentai Renáta élete teljesen felfordul amikor szülei meghalnak. Elhagyja Magyarországot és maga mögött hagyja régi életét, egyben a volt barátját Cortezt is. Pár évvel később visszatér a régi iskolájába, és szembe kell néznie a múltjával.