Szjg másképp

SZEPTEMBER 2. RENI SZEMSZÖGE

Reggel madarak csicsergésére keltem. Ja nem...ez nem az a történet. Szóval...reggel arra keltem, hogy egy kamion hajt el az ablakom alatt. És nem volt halk. Kimásztam az ágyból, és a fürdő felé vettem az irányt. Ott megcsináltam a reggeli rutinomat, majd lerobogtam a lépcsőn, és egyből a kedvenc helységembe vettem az irányt. A konyhába. Anya már ott ült az asztalnál, miközben a kávéját kortyolgatta. Érkezésemre felkapta a fejét, majd mosolyogva intett egy picit.

Miután a szüleim elmentek dolgozni, gyorsan összeraktam magamnak valami finomságot a suliba. Megvajaztam a kenyeret, raktam rá szalámit és sajtot, majd beraktam a dobozomba, mellé pedig még egy almát is bedobtam. Miután ezzel kész lettem, felmentem a szobámba és felvettem a kockás ruhámat, amit még a nagyi adott. Cipőnek egy egyszerű fekete rövid csizmát vettem fel. Ezután magamra dobtam a táskám, és elindultam a suliba. Amikor a suli utcájába fordultam megláttam Cortezt. Azonnal elpirultam, ezért gyorsan lehajtottam a fejemet, és csak reméltem, hogy nem látott meg. Persze nem volt ekkora szerencsém. Amikor óvatosan felemeltem a fejemet pont a szemébe néztem...mivel engem figyelt! A hasamban furcsa bizsergés keletkezett, amiről próbáltam nem tudomást venni.

- Jó reggelt turbó! - kiáltotta Cortez, mire sokan felénk néztek. Én kínosan intettem, majd berohantam a suliba.

Amikor beértem a terembe, akkor kicsit meghökkentem. Andris és Robi dübörögtette a rockzenét, Kinga velük ordított, hogy vegyék le a hangot, mert így nem tud tanulni...(?) Gyorsan leültem a helyemre, majd elővettem a magammal hozott könyvet. It end with us! Tökéletes egy őszi napra. Teljesen belemerültem Lily, Atlas és Ryle történetébe, így csak akkor kaptam fel a fejemet, amikor valaki kikapta a kezemből a könyvet.

- Héj...add vissza! - mondtam, majd elkezdtem ugrálni, hogy elérjem a magasban tartott könyvet.

- Mit olvasol szöszi? - kérdezte Cortez, majd elkezdte olvasni a borítóját.

- Semmi érdekeset. - motyogtam, és próbáltam elnyomni az agyamban a szöszi szót, ami újra és újra lejátszódott a fejemben.

- Néha az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret. Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen. Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje - bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot. Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is - az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített. - olvasta fel Cortez a könyv hátulját, mire inkább lehajtottam a fejemet. Ezt a cikit. Most biztos tök hülyének tart, hogy ilyeneket olvasok...

- Visszaadnád? - kérdeztem halkan, mire a fiú leengedte a kezét, de ne hagyta, hogy kivegyem a kezéből.

- Érdekel a könyv szöszi...ha kiolvastam visszaadom neked. - mondta, majd levágta magát a székére, és elkezdett olvasni.

Becsengetéskor Cortez még mindig olvasta a könyvet, és nagyon úgy tűnt, hogy ő tényleg olvassa. Ricsi és Zsolti lépett be a terembe, majd, amikor meglátták Cortez kezében a könyvet, elröhögték magukat.

- Átmentél lányba Cortez? Mit olvasol? It ends with us? Az meg mi a halál? - kérdezte Ricsi, miközben még mindig nevetett. De a mögöttem ülő fiú, csak leintette, majd tovább olvasta a könyvet, amin a fiúk csak jobban röhögtek. Sőt, Dave lefotózta és kirakta minden közösségi médiára is.