Szjg másképp

11. Fejezet

- Semmi, és lehetne, hogy nem hívsz így? - kérdeztem, miközben próbáltam nem rá nézni.

- Pedig szerintem illik hozzád.

- Nem is vagyok szőke. - néztem rá értetlenül, mire csak elnevette magát. Az a nevetés!

- De azért egy kis szőkeség van benned. - mondta, majd felém nyújtotta a kezét. Felhúzott szemöldökkel néztem a jobbját, majd vonakodva elfogadtam. Azt hittem, hogy majd megyünk egy kört közösen, de lehúzott a pályáról, és elindult hátra. Csak nekem nem volt olyan könnyű, korcsolyában menni a földön. De Corteznek, mintha meg se ártott volna.

- Ne siess már ennyire, nem tudok lépést tartani veled. - nyöszörögtem, mire végre megállt, de csak egy pillanatra, mert a kezével a lábamhoz ér, és egyszerűen felkap az ölébe.

- Így már jobb? - kérdezte, közel hajolva a fülemhez, mire kirázott a hideg. Miért van ilyen hatással rám?

- Nem! Tegyél le! - kérleltem nevetve, mire csak szorosabban húzott magához.

Egy idő után lerakott, mire érdeklődve néztem körbe. A büfé mögé hozott, ahol nincsenek emberek. Remélem nem most akar megölni.

- Miért hoztál ide? - kérdeztem, de Cortez nem mondott semmit, csak a falhoz szorított. Még a levegő is a tüdőmbe rekedt. Biztos voltam benne, hogy a fejem hasonlított egy paradicsomhoz, de nem tudtam ezzel foglalkozni ugyanis Cortez illata teljesen az orromba kúszott.

- Sajnálom... - suttogta az ajkamra, majd rögtön le is csapott rájuk. Kezeit a derekamra rakta, majd közelebb húzott magához. Átkaroltam a nyakát, és élveztem a csókját. De ekkor végre megszólalt a vészjelző a fejemben, úgyhogy ijedve húztam el magam tőle.

- Cortez ezt...mi nem csinálhatjuk. - motyogtam, és próbáltam minél távolabb menni tőle. - Elmondtad valakinek a szilveszteri csókunkat, és most már az egész iskola tudja, de mindenki teljesen más verziót hallott, és biztos vagyok benne, hogy kevés ember ismeri az igaz történetet.

- Arról nem én tehetek, hogy valaki tovább adta valakinek. Én csak a srácoknak mondtam el, biztos Dave volt az, aki elmondta másnak. Rosszabb, mint egy öregasszony. - mondta nevetve, miközben egyre közelebb jött. Én pedig egyre jobban hátráltam. Ez pedig így ment, addig amíg a falnak nem ütköztem.

- Jó oké, de ez akkor sem helyes. Megcsókoltál, majd ott hagytál engem. Pedig egy magyarázatot érdemeltem volna. Szóval kérlek mond el, hogy akkor és most miért támadtál le?

- Az igazságot akarod tudni? - kérdezte, miközben közelebb jött, így az orrunk már összeért. - Azért csókoltalak meg, mert már nem bírtam magammal. Amikor meglátlak a folyosón...képtelen vagyok elnézni. Ezt akartad tudni? - nézett le az ajkaimra, mire kikerekedett a szemem.

- Igen! - suttogtam az ajkaira, majd megcsókoltam! Én nem is tudom, hogy honnan jött, de egyszerűen úgy éreztem, hogy szükségem van a csókjára. Cortez sem tétlenkedett, jobban elmélyítette a csókot, de ez sem tartott sokáig, mert egy kattanás hangot hallottam meg nem olyan messze tőlünk. Dave állt előttünk, kezében a telefonjával, mellette pedig Ricsi, Zsolti és Virág állt. Mind a hárman vigyorogtak. Én pedig inkább eltűntem volna onnan!