Szjg másképp

5. Fejezet

Dühösen csaptam le az ébresztőmet, majd nyűgösen mentem le a lépcsőn.

- Jó reggelt kicsim! - mondta anya, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

- Neked is, szerintem én elkezdek készülődni. - mondtam egy ásítás közepén, majd elindultam a fürdő felé. A karikákkal, ami a szemem alatt volt, nem tudtam mit csinálni, mivel még nem használok korrektort. A hajamat gyorsan kifésültem, majd egy egyszerű kontyba fogtam. Utána magamra húztam a fehér blúzom, és a fekete térdig érő szoknyát. Na és ez után kezdődött a hiszti...

- Anyaaaaa! - ordítottam, mire a két szülőm berontott a szobámba.

- Mi történt? - kérdezték aggódva, miközben összevissza kapkodták a tekintetüket.

- Ebben a szoknyában nagyon vastag a vádlim! Mint egy elefánt. - hisztiztem tovább, mire anya nevetve kifújta a levegőt.

- Semmi gond nincs a vádliddal. Tökéletes méretű. - mosolygott, de én csak tovább néztem a lábamat.

- Én így nem megyek iskolába.

- Reni, ne legyél ilyen. Inkább indulj apád után, mert még a végén elkésel. Raktam neked tonhalas szendvicset, amikor van időd, akkor edd meg. - mondta, majd odaadta a fehér fekete csíkos táskámat. Az uzsonnámat, majd megpróbálom Virágnak odaadni hátha vevő lesz rá.

~~~~

- Ügyes legyél Reni, érezd jól magad. - mondta apa, amikor megállt a sulival szemben. Én csak bólintottam egyet majd kiszálltam a kocsiból. A suli előtt már szállingóztak a diákok, a szobor előtt pedig egy félelmetes nő állt, kezében egy hosszú vonalzóval. Óvatosan elsiettem előtte, majd hirtelen beleütköztem valakibe.

- Uuuu sziaaa Reni!!! - vigyorgott Virág, majd átölelt.

- Szia, nagyon furcsa itt lenni...mi vagyunk most a kicsik. Nagy váltás nyolcadik után. Ott pont mi voltunk a nagyok. - mondtam elgondolkozva, mire az előttem álló lány bólintott, és már válaszolt volna, amikor egy mögöttünk valaki a kelletnél hangosabban szólalt meg.

- Kedves Edina! Ha jól tudom 9.a, igaz? A szoknyája egy kicsit rövidebb, mint amennyi megengedett. Ha jól látom, akkor tíz perc múlva becsöngetnek, és ha nagyon siet, akkor három perc alatt otthon van, gyorsan átveszi egy hosszabb szoknyára, majd még éppen időben visszaér. Jobb, ha siet. - mondta a szobor előtt álló nő, mire a lány (ezek szerint Edina) unottan bólintott, majd lazán elindult a másik irányba.

- Ő Máday igazgatóhelyettes...az összes diák fél tőle. Állítólag mindenkinek tudja a nevét. - suttogta Virág, majd megragadta a karomat, és felhúzott a lépcsőn. Egy idő után Virág megállt, és behúzott egy terembe (valószínűleg ez lesz a miénk). Mi voltunk az utolsók, akik beértek, úgyhogy fogtuk magunkat és leültünk két szabad helyre.. Az én választásom az ablak felőli harmadik padra esett, Virág pedig a mellettem lévő sorban foglalt helyet.

- Kár, hogy egyszemélyes padok vannak. Nekünk általánosban jobbak voltak. - mondta szomorúan, mire egyetértően bólintottam. Pár perc múlva becsöngettek, így én gyorsan előrefordultam, majd furcsán néztem, ahogy Haller futva(!!) bejön, és ledobja a halom papírt az asztalra.

Amikor az ofő elkezdte a mondandóját, a terem ajtaja kinyílt és Cortez lépett be rajta.

- Antai-Kelem Ádám igaz? Örülnék neki, ha nem késnél többet. Főleg nem az első napon.

- Bocsánat, elaludtam. - mondta lazán, majd körbenéztem és a tekintete megállapodott rajtam. Biztos voltam benne, hogy fülig vörösödtem. Lehajtottam a fejemet, majd az üres asztalt kezdtem el kémlelni, mintha annyira érdekes lenne. Csak akkor emeltem fel a fejemet, amikor leült mögém.

- Jó reggelt turbó. - suttogta Cortez, mire megborzongtam. Mi történik velem?

- Neked is.

~~~~

- Milyen volt az első nap kicsim? - kérdezte anya, miközben mentünk haza.

- Nagyon nem volt semmi. - vontam meg a vállamat, mire anya hirtelen megállt.

- Valaki bántott? Mi történt? Ugye jól vagy?

-Mi...persze, hogy jól vagyok, csak nem volt semmi fontos dolog. - néztem értetlenül rá, mire gyanúsan, de újra gázt adott a kocsinak.

Ahogy haza értem, megfürödtem és bedőltem az ágyba, majd azonnal elaludtam.