Szabad? (Bosszúállók f.f)

Part 2

Mikor végre magamhoz tértem hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Sötèt volt és fertőtlenítő szag uralkodott a szobában. Lassan felültem, majd körbenézve rájöttem. Apa mellett fekszek miközben ő alszik. Hány óra lehet? Délelőtt jöttem, egy egész napot átaludtam?

Ruháimat nem bántották, csak felfektettek egy kényelmes kórházi ágyra.

Mi is történt pontosan? Na várjunk gondolkozz Issy. Gondolkozz!

Reggel elmentem futni majd otthon Fekete Özvegy és Amerika kapitány ült a kanapén és közölték, hogy apám nincs jó bőrben majd azt is hozzá tették, hogy a Bosszúállókkal fogok lakni. A kócerájhoz érve Fekete Özvegy bevezetett és megláttam apámat aki közölte, hogy eléggé összetört. Mármint testileg. Majd kiakadtam. Vagyis bepánikoltam.

BASSZUS! Megint elájultam!

Miért is jártattam az agyam? Így csak megfájdult és csak még több kérdés van a fejemben!

Lábaimat letéve a padlóra próbáltam fel állni. Több-kevesebb sikerrel. Mikor végre valahára két lábon álltam oda bicegtem a poharakhoz és öntöttem magamnak vizet. Mivel a táskámat is hoztam magammal az is a szobában volt így csak kikerestem belőle egy fájdalom csillapítót. Nagy kortyokkal nyeltem le a gyógyszert majd mindent vissza tettem a helyére.
Vissza akartam volna feküdni az ágyba telefonom társaságába csakhát a húgyhólyagom másképp gondolta.

Körbe néztem a szobába -már amennyit láttam a félhomályban- de alig tettem meg egy fél fordulatot, akkorát ugrottam mint egy bak kecske.

-A bal oldali ajtó a mosdó! -szólalt meg mögöttem apám rekedtes hangja.

-Köszi apa! Csak ha lehet máskor szólj, hogy ébren vagy. -néztem rá majd elindultam az ajtó felé amit mondott. Egy gyors mozdózás után vissza mentem majd -mivel közben apa felkapcsolta a kislámpát így többet láttam- leültem apa mellé.

-Mi történt? Addig tiszta, hogy elájultam. -néztem rá. Láttam a szemében az önsanyargatást az miatt, hogy miatta ájultam el. -Ne hibáztasd magad csak nekem akartál jót megértem! Most is csak a kiütésem utáni pillanatokra vagyok kíváncsi.

-Először is nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el tudom hogyha apránként mondom el akkor nem így lett volna. Csak féltem.

-Megértem apa ne aggódj!

-Épp akkor jöttek be a többiek így aki elől volt az Steve ő kapott el és Natasha hozta neked az ágyat majd mondtam Bruce-nak, hogy kellene egy erősebb nyugtató amit tűvel adott be majd aludtál. Ennyi.

-Rólam meséltél? -kérdeztem rá ugyanis azért jöttek be.

-Ja igen nagy vonalakban. Vagyis pontosabban a neved meg, hogy hogy kerültél hozzám meg a pánik betegséged. -halkult el a végére. Megszorítottam a kezét majd óvatosan megöleltem.

-Viszont aludj mert ismerlek, hogy csak azért aludtál mikor felkeltem mert kimerültél! Itt maradok a szobában és nem lesz semmi baj.

-Először vegyél be gyógyszert. Tudod amit az orvos írt az ilyen helyzetek után! -persze, hogy tudom azt a szar ízű tablettát. Fintorogtam a gondolatra majd táskámból kikeresve apa előtt bevettem. -Mostmár egy fokkal nyugodtabb vagyok!

-Akkor aludj! Nehogy hiába legyen amiért ezt a szart lekellett nyelnem. -mondam durcizva mire nemes egyszerűséggel kinevetett. Na szép a saját apám kinevet.

-Jó éjt Tücsök! -puszilt homlokon.

-Jó éjt apa! Aludj jól! -öleltem szorosan magamhoz majd vissza ültem az ágyamra és megvártam míg elalszik.