Szabad? (Bosszúállók f.f)

Part 21

A nappaliba ültünk. A Kirintosuk-ból 2 a börtönben 3 meghalt. Mindenki a levélen gondolkodik és egyesével kérdezték meg, hogy volt-e kép. Szerencsére nem mondott nekik senki semmit. Ez mostmár a hármunk titka.
Fáradt voltam, nyűgös és aludni akartam egy kicsit de ezek csak beszéltek és gondolkoztak és beszéltek és nem hagytak aludni. Azt az öv félét már akkor levettem mikor elmondták, hogy már nincs több szabadon a bázis területén. Így pizsamában hallgattam Wanda és Natasha között a többieket. Már nagyon nem bírtam így elmentem tölteni egy kis hideg innivalót. Hátha. Ittam majd visszamentem. Mikor elém tárult a kanapé ahol eddig ültem rájöttem, hogy milyen kis sunyi barátaim vannak. Úgy helyezkedtek, hogy most csak Bucky mellett volt hely, ami engem kicsit sem zavart. Odaültem mellé és csak még álmosabb lettem.

-Ennyire nem érdekel? -suttogta Bucky engem nézve.

-Nem, csak fáradt vagyok már! Azokra keresnek választ amikre én órák óta! És már ki vagyok! Mintha a saját visszhangom hallanám! -mondtam majd felhúztam a lábam és kicsit oldalasan rá dőltem. Átkarolt mire mégjobban hozzá bújtam és becsuktam a szemem.

-Aludj csak! Ha vége felviszlek! -ennyi kellett nekem és mellette miközben átkarol, teljes biztonságban elaludtam.

***
**Bucky szemszöge**

Elég hamar elaludt tehát nagyon kikészült már ezektől. Főleg ha tényleg ez megy már a fejében egy ideje.

Olyan hihetetlen ez a nő itt mellettem. Próbál uralkodni magán, a betegségén, miközben itt vagyok én akinek az egész instabilitás köszönhető és mégis ide bújik mint egy kiscica, úgy mint minden este.
Ellenkezik a fegyver ellen mégis rohadt pontosan céloz. Mondthatni a vérében van.
Fél a sötétben mégis uralkodott magán.
Elég akaratos arra, hogy ha valamit nem ért azt kideríti.
Ezt mindenki tudja, de ott van az az éne amit csak én láttam eddig. Amikor mély levegőt vesz és leküzd minden benne lévő akadályt. Amikor úgy beszél, hogy el tudja hitetni mindenkivel amit mond. Amikor gyenge de nem mutatja.
Ezek mellett az a hatalmas kedvessége és szeretete ami benne van.
Nem érdemelné meg ezt az egészet. Egy normális családot, normális életet, normális nem instabil szerelmet érdemel aki mindent meg tud adni neki.
Ő mindent megérdemel!

***

Kicsit több, mint fél órája alszik. Mindenki csak egymás szavába vágva beszél. Én csak élvezem, ahogy hozzám bújik.
Elkezdenek elhalkulni majd megint csönd. Az elmúlt órákban ez volt. Egy ideig mindenki mindenki szavába vágva beszél majd hirtelen csend és nyugalom.
Én már azelőtt is csak csendes szemlélő voltam mielőtt kiment volna és a lányok sunyiba úgy helyezkedtek, hogy mellém üljön.

-Srácok! -szólt Wanda vigyorogva. Mikor mindenki felé nézett akkor folytatta csak. -Szerintem mára elég! -ezzel a mellettem alvó Is-re mutatott, mire mindenki idekapta a szemét.

-Hoppá-hoppá! Ez mikor történt? -nézett ide Tony. Néha befoghatná.

-Nagyjából egy fél órája alszik! Már ki volt tőletek! -néztem végig a csapaton mire megint egy pár perc csend lett.

-Szerintem menjünk mostmár aludni! Reggel, világosba többet tehetünk! -szólt Steve. Igaz még hajnali 5 óra sincs és világosodni is csak 6 után kezd. Egy kis szundi mindenkinek jobb lesz.
Én voltam az első aki elindult Isa-val a karomba. Szép lassan nehogy fel kelljen. A szobámba óvatosan letettem az ágyra majd a másik oldalra mentem ahol befektüdtem mellé. Mintha megérezte volna oda bújt mellém. Átöleltem, majd én is elaludtam.

***
**Isabella szemszöge**

Mikor felkeltem, már ágyba voltam és Bucky ölelt át. Világos volt így a fali órára néztem ami csak fél 8-at mutatott.  Egy kis pihi még nem árt. Végig néztem Bucky arcán minden kis apró pontot. Lassan felemeltem a jobb kezem és végig simítottam borostás arcán. Megrándult majd szorosabban ölelt magához végül elkezdte a szemeit nyitogatni.

-Jó reggelt! -köszönt még alig hallhatóan.

-Jó reggelt! -mosolyogtam rá. -Mikor hoztál fel? -kérdeztem mikor már nem hunyorgott, de még nagyon álmos volt.

-Hajnali 5 előtt egy kicsivel! -válaszolta majd elezdett simogatni. A derekamon volt a keze így ott körözött az ujjaival.

Olyan nyugodt volt minden, így közelebb hajoltam és megcsókoltam. Lassan, óvatosan kezdtem de utána átvette az irányítást és átvitte szenvedélyesbe. Másik kezemet is arcához vezettem mire átfordított a hátamra. Oldalamat simogatta mind a két kezével. Én a hajába túrtam egyik kezemmel a másikkal a nyakánál fogva közelebb húztam. Már ha lehetséges.
Szép lassan elvált a számtól és a nyakamat célozta meg. Egy jól eső sóhaj szakadt ki belőlem. Viszont ezután lassan abba hagyta.

-Ha folytatjuk nem bírok leállni! -mondta majd adott egy puszit a számra majd visszafeküdt mellém. Én csak mosolyogva hozzábújtam és nyakába temette a fejem.

-Szeretlek Bucky! -mondtam neki. A mosolyom pedig levakarhatatlan volt.

-Én is szeretlek Issy! -puszilt a homlokomra. Úgy érzem boldog vagyok.
Úgy érzem minden rendben, mindent megoldunk, mindent leküzdünk és végül egy nyugodt közös életét élhetünk.

***

A reggeli incidens után Bucky végig nézte, ahogy átsétálok Wandához. Aki faggatózni kezdett, de gyorsan besurrantam a fürdőbe. Viszont csak fehérneműt és köntöst hoztam be.

Lefürödtem majd felkészültem a további faggatásra. Lassan mentem ki és Wanda ugyan ott ült és várta mosolyogva a válaszaim.

-Részleteket! Most! Mi van köztetek? -kezdte megint. Odasétáltam a szekrényhez és elkezdtem válogatni. -Te leülsz én majd összeállítok neked valamit, plusz mesélhetsz zavartalanul! -így megadva magam leültem az ágy szélére, oda ahol eddig ő ült.

-Nem adod fel ugye? -költői kérdés volt és ezt Wanda is érezte mert csak rám mosolygott és válogatott tovább. -Szeretem! Ő is engem! De még új és nem tudom mi lesz ebből csak azt tudom, hogy vele akarok mindent! Ja és nehogy azt hidd, hogy nem láttam tegnap miért csináltatok azt amit! Pontosan tudom! -mondtam mire felém dobott egy elég rövid fekete farmer short-ot. Jó lehet azért olyan rövid mert én nem épp az ilyen gatyát szeretem.

-Vedd fel mindjárt keresek felsőt is! -terel a kis sunyi. De tettem amit mondott és felhúztam a nacit. Csak ne valami haspólót adjon hozzá.

-Wanda!!! -mondtam mire rám nézett -Ez rohadt rövid! Ki van a fél picsám!

-Nem is! Jól nézel ki! -mosolygott ártatlanul.

-Amúgy meg miért csináltatok azt este? -kérdeztem feladva. Így egyszáll melltartóba és rövid nadrágba ültem miközben ő keresett nekem valami felsőt.

-Mert olyan aranyosak vagytok együtt! Mindig mikor egymás mellett vagytok annyira látszik, hogy össze illetek és már azt számolgatjuk, hogy mikor jöttök hivatalosan össze! -mondta majd odahozott egy pólót. Ki találjátok milyet? Hát persze, hogy egy haspolót. Egy zöld haspoló volt aminek az alján ilyen gyöngyök lógtak.

-Ezt miért? -néztem a tükörbe mikor felöltöztetett.

-Hát, hogy hódíts! -jött mellém Wanda miközbe átkarolta a vállam. -Menjünk! -kezdett el húzni lefelé.

-Nem! Átöltözök! -mondtam és visszafelé akartam menni.

-Légyszii, a kedvemért! -így feladva, ebbe a ruhába mentem ki utána. Mi vár még rám?