Szabad? (Bosszúállók f.f)

Part 11

Tony és Vízió ért vissza a leggyorsabban hozzánk ugyanis ők -elmondásuk szerint- az ablakom alatti lábnyomokat követték amik az erdő széléig vezették csak őket így előrébb nem lettünk. A két szuperkatona a szobákat nézték át míg a visszaérkezett Tony a kamerákat ellenőrizte. Utoljára Natasha jött vissza egy levéllel a kezében, ő nézte át a szobám minden szegletét.

-Az ágyadon volt és gondoltam nem te hagytad! -mutatta fel a levelet.

-Nem! Megnézted mi van benne? -kérdeztem miközben átadta nekem. A szemében láttam, hogy igen de nem akarja elmondani.

-Úgy érzem erősíteni kell a védelmünket! -ennyit mondott miközben kihajtottam a levelet amiből egy polaroid kép esett ki. Felvettem a földről, hogy közelebb is megnézzem mi is az pontosan. Amint megláttam azt hittem szívinfarktust kapok. Én voltam rajta, ahogy ma reggel futok egyedül a bázison lévő futópályán. Igaz kicsit messziről csinálták de az alakom tisztán kivehető volt. Letettem a kisasztalra majd a levélre amiben nem volt semmi. Vagyis semmi látható.

-Szerintem csak a kép miatt tették azt is le. -mondja Natasha miután megfordítottam a levelet.

-Kém vagy de nem elég rafinált! -mondtam miközben végighúztam az ujjam a levélen ami itt ott nedves volt. Mint amikor a tinta még nem száradt meg teljesen vagy amikor víz cseppes lesz.

-Hogy érted? -mindenki felkapta a fejét a mondatomra hiszen egy kiskora óta kémkedésre nevelt nőnek mondtam, hogy nem elég rafinált. Közben tovább nézegettem a papírt mikor feltűnt, hogy amikor a kezem árnyékot ad akkor halványan látszik valami. Sötétben világítós tinta. Milyen rég is láttam. 

-Tony lekapcsolod a lámpát? -kérdeztem ránézve. Megtette mire a lapon lévő írás felvillant. Éreztem, ahogy közelebb jönnek hozzám.

"Elfuthatsz, de nem bújhatsz! Egy apró hiba és miénk leszel! 
Mi pedig türelmesen várjuk a hibát!"

Miután elolvastam nem akartam hinni a szememnek. Mellettem lévő ember kikapta a kezemből majd hangosan felolvasta. Natasha. Tony ezután visszakapcsolta a lámpát.

-Még a bázison sem lehetsz egyedül! -mondta apa csendben a nyilvánvaló tényt.

-Mától nálam alszol! -mondta Wanda ami megmelengette szívem.

-És felfejlesztem a biztonsági rendszert amit nem tudom, hogyan bírtak kikerülni! -mondta Tony gondolkodva. -Viszont mostmár mindenki menjen aludni! -tapsolt kettőt majd elindult valószínűleg a laborja felé.

-Holnap reggel a konyhába találkozunk! -mondta Steve majd ő is elindult a szobája felé ahogy mindenki. Wanda szobája ugyan azon az oldalon van csak előrébb kettő ajtóval. Hozzám közelebbi szobába Natasha van a másik oldalon pedig Vízió. Jó hónapoknak nézünk elébe.

Ahogy beértünk Wanda szobályába rögtön az ágyára ült és megpaskolta a maga melletti helyet. Leültem mellé és szinte tudtam mi fog következni. Ezernyi kérdés. Szinte láttam a kérdéseket a szemében.

-Kérdezhetek vagy nagyon fáradt vagy? -kezdte felvezetni az ötletét.

-Kérdezz csak! -lehet nem ez volt életem legjobb döntése de mostmár kimondtam.

-Mi van köztetek Bucky-val? -nem ezt a kérdést gondoltam, hogy felteszi így értetlenül néztem rá mire folytatta. -Ahogy jöttetek le nem mutatta de majd fel robbant mérgében. Az összes gondolata a körül forgott, hogy meg akar téged védeni mindentől! -mondta egyre jobban bezsongva. -És tudom, hogy mi történt de mindenki változik! Nézz rám mielőtt Bosszúálló lettem az ellenségük voltam. Pontosabban önként jelentkeztünk a bátyámmal a HIDRA-hoz ami a világ ellensége ha lehet így fogalmazni! 

-Nem tudom mi van köztünk, de segíteni akarok neki! -mondtam ki őszintén ugyanis érte ma az agyamat egy pár információ és nem biztos, hogy tud még többet befogadni. -Várj neked van egy bátyád? -esett le mit is mondott az előbb.

-Volt. Amikor Ultronnal harcoltunk meghalt! 

-Sajnálom! -mondtam majd megszorítottam a kezét.

-Nem baj! Hogy akarsz segíteni Bucky-nak? -kérdezte visszatérve az eredeti témára.

-Rengeteg lelki fájdalma van és mondtam neki, hogy ha szeretné akkor én segítek neki enyhíteni a fájdalmat! -nem tudom miért de úgy érzem megbízhatok Wanda-ban. Tekintve, hogy bármikor beleláthat a fejemben és mégis engem kérdezett meg, nagyot jelent.

-Várjál! Ő mondta el neked vagy megérezted?

-Láttam a szemében! Tudod pszichológia szakon vagyok pontosabban most segéd vagyok a régi pszichológusom segít és tanít! És van olyan betege aki megengedi, hogy bent legyek és úgy tanuljak élesben. Természetesen nem egy-két éves betegei a mentoromnak hanem már évtizedes betegekről beszélünk aki már elég bátrak ahhoz, hogy mások előtt is merjenek beszélni a problémáikról! Ott az egyik páciens egy idős úr akit amúgy nagyon szeretek ugyanis annyi év után végre javulást látunk rajta. Ő egy katona volt aki 13 évet szolgált seregben, nem egy bevetése volt és az utolsó küldetése úgy végződött, hogy a társa elé dobtak egy gránátot mire el akartak menekülni de csak ő élte túl és neki is mind a kettő lábát le kellett amputálni, és amikor először találkoztam neki felvillant a szemébe egy fájdalom és mondta, hogy "Olyan fiatal vagy kedvesem és olyan kedvesnek látszódsz. Nem akarnám befeketíteni a szíved azokkal a szörnyűségekkel amiket én mondani szoktam Dr. Roberts-nek!" és mielőtt valamint miközben mondta szinte láttam ahogy lepörögnek a szeme előtt minden szőrnyű érzés és nagyon hasonlót láttam Bucky szemében is. Az a fájdalom ami évtizedekig kísért és senkinek nem mered elmondani mert "Úgyis nem értik meg". És sajnos nagyon sokan gondolják ezt de mikor látom valakinek, hogy segíteni kell de nem akar kérni szinte kérdés nélkül felajánlom a segítségem! -mondtam ki neki a kerek történetet. Tényleg hihetetlen, hogy mennyit segít fejlődni ha élesben is van egy kis tapasztalat.

-Waow! Mikor először láttalak azt hittem, hogy egy olyan elkényesztetett pláza cica vagy de minden nap egyre többet nősz a szememben! -rámosolyogtam ugyanis ez nagyon jól esett a lelkemnek. -És mi történt végül meghallgathattad az idős katona történeteit? -már azt hittem leragadunk.

-Igen, megengedte! Hála neki rengeteget tanultam! -mondatom végén egy kisebb ásítás hagyta el a számat.

-Jólvan mostmár aludjunk! Remélem nem baj ha egy ágyban alszunk! -mondta miközben átment az ágy másik felére. 

-Ezt úgy mondod mintha nem egy óriás ágy lenne mindegyik szobába! -nevettem fel

-Igaz! Jó éjt Isa! -nézett rám a másik oldalról

-Jó éjt Wan! -napról napra jobban érzem magam a csapatban. Visszagondolni, hogy mennyire meg voltam ijedve és szeppenve attól, hogy hősök között fogok élni szinte hülyén is érzem magam.  

Sziasztok!
Sajnálom, hogy késtem de elfelejtettem tegnap, pedig még emlékeztetőt is állítottam be.😅
Legyen szép napotok és csodás hetetek!

Puszi: L.😘