Szabad? (Bosszúállók f.f)

Part 9

Még aznap délután elkezdett tanítani Natasha. Az alapok könnyen mentek dehát az még nagyon gyenge teljesítmény. Boxzsák elé állított először mivel szerinte először az erőmet kell kicsit növelni.

Egész délután kínzott és még vacsira is nehezen engedett de szerencsére utána már mehettem is a szobámba. Viszont fürdés után eszembe jutott valami. Nekem van munkahelyem a rohadt életbe. Így a pizsama felsőm alá vettem fel gyorsan egy melltartót majd papucsba és macskás rövidnadrágos pizsamába indultam neki Tony keresésének. Pontosabban PÉNTEK elárulta, hogy a laborjában van. Valamint, hogy hogyan is jutok el oda.
Mivel lusta voltam átöltözni így imádkoztam, hogy Tony-n kívűl senki ne lásson meg. Odafele nem is találkoztam senkivel ami fél siker. Kopogtam majd benyitottam ahol Tony épp görnyedt a gép fölött.

-Mi történt Szöszi? -kérdezte majd felmézett a gépből és feltünően végigmért.

-Van egy problémám... -kezdtem bele de úgy érzem nagyon rosszul kezdtem bele.

-Szöszi, barátnőm van de ha nagyon szeretnéd, benne vagyok! -vigyorgott miközben hátradőlt a székében én meg csak homlokon csaptam magam. Miért?

-Nem azért vagyok itt! -dörrentem rá majd folytattam is -Innen nem tudok bejárni munkába de otthagyni... -miért szeretnek az emberek a szavamba vágni.

-Ja csak arról van szó? -forgatta meg a szemeit. -Azt már elintéztem Szöszi, így hivatalosan nálunk töltöd a gyakorlatod! -ezzel a "Szöszi" megszólításával fogom a sírba tenni.

-Akkor köszönöm! Jó éjt Tony! -mondtam és azzal a lendülettel fordultam az ajtó felé.

-Egy kis hálákodásba azért reménykedtem! -mondta nekem azzal a hülye hangsúllyal.

-Mint mondtad van barátnőd majd szólok neki, hogy helyettem is hálákodjon! -mosolyogtam angyalian rá mire elnevette magát és ezzel a lendülettel ki is léptem a laborjából. 

Miközben mentem felfelé ugyan úgy imádkoztam, hogy ne fussak össze senkivel és azt hittem sikerült is de az utolsó pillanatban valaki hozzámszólt.

-Tetszik a pizsid Isabella! -szólalt meg mögöttem valaki és az volt a legnagyobb baj, hogy mielőtt megfordultam volna tudtam ki az.

-Köszi Bucky de mostmár mennék aludni! -majd azzal a lendülettel visszafordultam az ajtóm felé.

-Múltkor mondtad, hogy segítesz! Még áll az ajánlatod? -kérdezte félve mire a vállam felett visszanéztem rá.

-Persze, hogy áll! Gyere! -kinyitottam az ajtóm és nyitva is hagytam, hogy betudjon jönni. -Csukd be magad után! -mondtam neki mikor bejött. Meglepődött amit megértek hisz nem indult fényesen a kapcsolatunk. Leültem az ágyamra úgy, hogy a párnák és a hát támla tartsa a hátam. -Helyezd magad kényelembe! -mondtam mire a szobám másik felén lévő babzsákba ült le így átmásztam az ágyamon és azon a felén helyeztem magam kényelembe. -Most mondom, ha nem akarsz beszélni akkor megértem ahogy azt is ha csak egy társat akarsz aki csendben támogat! Bármit is szeretnél nyugodtan mond! -néztem és láttam, hogy tépelődik magában csendben hagytam, hogy végig gondolja és azt ossza meg velem amire már készen áll.

-Csak feltartalak! -mondta csendesen és már állt volna fel.

-Én mondtam, hogy segítek, ha az kell neked, hogy egy napig legyen valaki melletted aki csendben van, itt vagyok, ha az kell, hogy valakinek kiadj mindent ami csak nyomja a lelked itt vagyok. Tudom, hogy fura pont tőlem hallanod de amikor felajánlottam a segítségem akkor belenéztem a szemedbe és olyan fájdalmat, ha nem nagyobbat láttam benne mint a veteránok szemében szoktam. Pont ezért mondtam, hogy segítek mert mindenki megérdemli, hogy a lelke megkönnyebüljön! -mondtam miközben leültem elé töröküllésbe. Újabb pár perc csend után megszólalt.

-Miután kitörölték a programot és Steve és Tony kibékültek Tony felajánlotta, hogy költözzünk ide. Láttam a szemébe, hogy még mindig mérges rám. Megöltem a szüleit és ezt soha nem fogja megbocsátani! -mondta halkan a kezeit nézve. -Az itt lévő idő alatt mondhatni hozzászoktam de mikor te elmodtad mit is tettem veled megint mellbevágott a tudat, hogy milyen múltam volt és tudom, hogy te sem fogsz megbocsátani 100%-an. És egyre többet gondolkozok azon, hogy még mennyien vannak így. Rengeteg embert öltem de töredékére emlékszem csupán. -a szobámra síri csend telepedett. Térdeimre felemelkedve megfogtam a kezeit, hogy biztos rám figyeljen.

-Bucky mikor elmondtad, hogy egy program volt benned én már akkor megbocsátottam neked. Amikor meg láttam mennyi fájdalom van a lelkeden teljesen kitöröltem azt az emléket, hogy összehasonlítottalak a múltaddal. Tudom mit tettél de azt is tudom miért és az, hogy először cselekedtem és csak utána néztem a tett mögé ez nem vall rám. És pont ezért egy icipici kis homokszemnyi harag sincs bennem ellened! Megbocsátottam James Buchanan Barnes-nak a Fehér Farkasnak de a HIDRA-nak akik egy emberi robotként felhasználva Tél Katonát csináltak belőled soha nem fogok megbocsátani. És igen két külön személyként hivatkoztam rájuk mert két külön személy. Az egyik a HIDRA agymosott katonája aki egy balszerencse miatt a katonájuk lett a másik pedig te magad vagy, az aki lenni akarsz és végre szabadon dönthetsz, hogy mit akarsz! Ha a lelkednek megbocsátás kell, segítek elérni de ahhoz te is kellesz. Nem azt mondom, hogy egyszerű ez a menet de azt meg is ígérem, hogy végig itt leszek neked! -néztem végig a szemében miközben minden egyes szót haláli komolyan gondoltam.
Beláttam a függöny mögé. Megláttam a különbséget és tudok is segíteni. Tudom, hogy másnak ez fura és egyszerűen ilyesztő is lehetne de pont ezért tartom magam különlegesnek, hogy én nem a felszínre vagyok kíváncsi hanem ami alatt van. Ezt általában el is érem, hogy maguk mutassák meg. A mentorom is szóvátette már egy párszor, hogy valami van bennem ami miatt megnyílnak nekem az emberek. Lehet, hogy az miatt mert én is hasonlókat éltem át vagy mert belelátom a szavak mögötti érzelmeket bármennyire el akarják rejteni. Apró segélykiáltásokat mindenki küld a testbeszédével ugyanis nincs olyan, hogy valakinek tökéletes élete legyen, mert ha tökéletes is kívülről az élete bármi lehet a hátterében az elhanyagolástól kezdve a családon belüli erőszakig minden. Egy aprónak vélt kis semmiség is felbolygathatja úgy valaki életét, hogy az szilánkosra törjön lelkileg. Én nekik akarok segíteni újra összerakni magukat és ezért segítek Bucky-nak is mert meghallottam azt a kis segélykiáltást.

-Köszönöm! -csuklott el Bucky hangja majd a következő pillanatban magához húzott és úgy ölelt mintha az egyetlen lennék aki segíthet neki. Ami lehet igaz is.