Szabad? (Bosszúállók f.f)

Part 8

Futás közben teljesen felszabadultam. Csak a zene, a testem és a természet volt. Nem létezett más. Hol lasabban, hol gyorsabban futottam volt amikor nem is figyeltem másra csak, hogy jó ütembe lépjek és ezáltal hamar lefutottam 9 kört majd félre álltam és lenyújtottam. Közben a nyakamra tettem a fejhallgatóm és onnan néztem ahogy a két szuperkatona még fut. Hihetetlen egy hete ilyenkor még apámmal futottam és mindig jobban bírtam most meg itt vagyok élő legendák között és még így is van hova fejlődnöm. 

Nyújtás közbe teljesen rám sütött a nap így a pólómat levettem és sportmelltartóba folytattam. Ahogyan amúgy otthon is csinálnám. Ha azt nézzük most itt van az otthonom.
Amikor a vége felé jártam addigra ők is végeztek csak épp a futással. 

-Ahhoz képest nagyon jól bírtad mint amit gondoltam! -mondta Steve mikor odaért hozzám.

-Mindig van hova fejlődni! -mondtam majd felálltam és leporoltam magam. 

-Én nem néztem volna ki belőled még az egy kört sem -mondta Bucky a másik oldalamról.

-Mióta apa leszerelt azóta minden reggel futok vele. Tehát majdnem 4 éve minden reggel. -mosolyogtam rájuk majd fogtam a vizemet és meghúztam.

-Nem néztem volna ki belőled! -mondta Steve miközben lassan végzett a nyújtásokkal.

-Tudom. És őszintén? Amikor elkezdtem azt hittem egy hét után feladom de az akarat erőm nagyobb volt. -mondtam majd megindultunk befelé. 

Az éhségem nagyobb volt így rögtön a konyha felé vettem az irányt ahol a többség már ébredezett valamint Wanda reggelit csinált.

-Jó reggelt! -léptem be a konyhába mögöttem a katonákkal mire mindenki kikerekedett szemmel nézett végig főleg azt, hogy Bucky mögöttem sétál. Rögtön Wanda mellé mentem. -Segítsek? -kérdeztem tőle miközben a pólómat és a vizemet letettem a pult sarkára.

-Az jó lenne, köszi! -mondta majd nekiláttunk a reggeli elkészítésére.

***

Reggeli után a szobámba mentem ahol egy gyors zuhanyt követően felöltöztem egy fehér rövid nadrág és mentazöld trikót húztam fel. Hajamat kibontottam majd középen egy fonatba befontam.
Miután kész lettem nagy levegőt véve indultam meg apához ugyanis amin tegnap este gondolkoztam először neki akarom elmondani. 
Ahogy leértem a szobájához láttam, hogy pont vizsgálják így kint várakoztam amíg végeznek.
Amint kijöttek az orvosok nagy levegőt vettem és bementem hozzá.

-Tücsök jó látni, hogy jobban vagy! Még Bucky közelében sem volt rohamod! -mondta miközben megöleltem. 

-Igen beszéltünk kicsit és átláttam rajta! Még nekem is nehéz volt elfogadnom, hogy mi történt de dolgozok rajta! -ültem le az ágya szélére miközben eleresztettem egy halvány mosolyt.

-Örülök, de látom rajtad, hogy van valami amiről beszélni akarsz! 

-Tegnap este gondolkoztam és rájöttem valamire! -kezdtem bele félve ugyanis mind a ketten tudjuk mi történt múltkor mikor kigondoltam valamit és szerintem apa már látja maga előtt, hogy neki nem fog tetszeni.

-Ugye nem akarsz megint elmenni innen? -kérdezte kicsit félve.

-Nem, de mi lenne ha a többiek tanítanának harcolni és.... -nem tudtam befejezni mert szinte rögtön ellenkezett.

-Biztos, hogy nem! Még az is jobb ha megint el akarsz menni a bázisról! -mondta ingerülten.

-Befejezhetem? -néztem rá kérdőn és próbáltam nyugodt maradni. Bólintott és csendben maradt így nagy levegőt vettem. -Tehát ott tartottam, hogy megtanítanak harcolni és segítek nekik legyőzni a Kirintosu-kat. Ezzel igazán beraknám a porszemet a gépezetükbe és tudom, hogy féltesz de most félre kell tenned és logikusan gondolkodni. Én is sokáig gondolkoztam ezen és még mindig rettegek az ötletemtől de ez az egyik legegyszerűbb megoldása annak, hogy véget vessünk mindennek! -mondtam ki határozottan és nem hagytam, hogy apa közbeszóljon. De láttam a szemébe, hogy bármennyire sem akar igazat adni nekem igazam van.

-Mikor lettél ilyen érett? -sóhajtott lemondóan apa -Segítesz elmenni a nappaliig? -úr isten ez egy igen. 

Miközben haladtunk a nappali felé -természetesen apa tolószékben- apa PÉNTEK-en keresztül értesítette a csapatot, így mire odaértünk már mindenki kíváncsian ült és várt ránk. Na most keletkezett gyomor idegem, ugyanis mindenki ránk figyelt és én ennél jobban nem utálok semmit sem.

-Mi volt ilyen fontos Wilson? -kérdezte Stark miközben Wisky-t kortyolgatott.

-Isa-nak van egy jó ötlete! -mondta mire mindenki rám nézett és várták, hogy megszólaljak.

-Gondolkoztam a tegnapi történéseken és... -miért szakítanak félbe mindig?

-Ugye nem akarsz megint rávenni minket, hogy elvigyünk innen? -kérdezte Natasha.

-Ez még annál is rosszabb Romanoff! -sóhajtott fel apa mire megforgattam a szemem.

-Tehát gondolkoztam és arra jutottam, hogy ha megtanítottok harcolni akkor ezáltal egy igen nagy porszem kerülne a Kirintosu-k gépezetébe ami segítségével sebezhetők és legyőzhetők lesznek. -mondtam ki egy szuszra mielőtt megint beleszólt volna valaki. Mindenki meglepődve méregetett és elsőnek Vízió szólalt meg.

-Logikus, Isabella még soha nem harcolt így nem is tudnák kiszámítani, hogy mit fog csinálni és ez pont annyira zavarná össze őket, hogy le tudjuk végleg győzni! -értett egyett velem Vízió ami nagyon jól esett.

-De veszélyes! -kezdett bele Bruce -A pánik betegségeddel együtt meg még veszélyesebb! Nem is félsz? -kérdezte mire mindenki kíváncsi szemekkel szentelte nekem a figyelmét.

-De rettentően de egyszer már hagytam, hogy a félelmem győzzön és az nem vezetett semmi jóhoz! Plussz az akarat erőm mindig nagyobb volt mint bármi más! -mondtam és lehetett érezni a hangamon is, hogy én eldöntöttem vagy segítenek vagy nem.

-De ölnöd is kell! Lehet, hogy nem emberek de meg kell ölnöd ha tényleg segíteni akarsz! -mondta Bucky kicsit lehet, hogy keményebben mint tervezte de pontosan tudtam mire vállalkozok.

-Tudom, este már mindent átgondoltam és Natasha elejtett tegnap egy olyan mondatot, hogy segít, hogy legközelebb ne fagyjak le! -mosolyogtam rá az említett nőre.

-Én benne vagyok! -mondta vigyorogva és már lelki szemeim előtt látom ahogy a földbe tipor edzések alatt. -Láttam, hogy most mire képes és hiszem azt, hogy jó csapattag lenne! 

-Én is hiszek benne! -mondta hirtelen Tony amivel meg is lepett -Sok vele egykorú lány sikítva elfutott volna vagy legalábbis nem akart volna a biztonságos helyről elmenni és karba tett kézzel várná, hogy mi megoldjuk ezt az egészet de itt van Isabella aki leszart minket világhírű hősöket és inkább egy teljesen másik helyen akart volna lenni ahol nincs ilyen biztonsági rendszer és ennyi jól képzett hős, majd miután megtámadták volt annyi lélekereje, hogy nem csak védje magát de még a társait is segítse és ezálltal rájöjjünk mi a stratégiájuk majd egy napra rá felajánlja magát miszerint képezzük ki, hogy letudjuk győzni azokat a rohadékokat! Ha engem kérdeztek van még egy elég makacs zsenink! -mondta majd lehúzta a maradék alkoholját. Nagyon jól esett Tony szavai és miközbe beszélt láttam, hogy mindenkit meggyőzött és sokaknak ez nem tetszett.

Sziasztok!
Bocsi a késésért, de kicsit szenilis voltam és elfelejtettem.

Jövő héten is várható lesz az ilyen késés, de utána megpróbálom időbe hozni!