Szabad? (Bosszúállók f.f)

Part 19

Nappaliba ültünk. "Megtalálták". Vagyis Bucky úgy csinálta, hogy ők találják meg. Lefordította az üzenetet és a csapat nagyrésze csodálkozva nézte a képeket és engem felválltva.

-De komolyan csak ennyi? Segítesz? -Stark hitte el a legkevésbé.

-Igen, komolyan! -percenként kérdezett valami hülyeséget ehhez kapcsolódva és már kezdett az agyamra menni.

-Ez nekem magas! Józanul biztos! -azzal felállt és elindult a piás pultjához. Eszem megáll.

-Mert? Miért olyan hihetetlen? -kérdeztem mire akik ugye nem tudtak róla nagyon hülyén néztek rám.

-Mondjuk úgy a múltatok miatt? -kérdezte az egyértelműt Tony majd lehúzta a wiskyt ami a poharába volt és töltött egy újat. Pont úgy ültem, hogy feltűnés nélkül rábírtam nézni Bucky-ra akin láttam, hogy ez milyen rosszul érinti.

-De mindenki változik! Főleg ha az ember magába néz! Plusz te kértél át ide, hogy itt tölthessem a gyakorlatom! -dőltem hátra, mert tudtam erre nem fog tudni semmi ütőset mondani.

-Milyen gyakorlatot? -kérdezte Clint

-Pszichológusnak tanulok! -mondtam amit ezek szerint sokan nem tudták.

-Minden világos! -mondta Clint.

-Isabella a fénykép mikor készült? -kérdezte Vízió.

-Nem tudom! Pár napja kezdtük és nem kifelé figyeltem! -válaszoltam de pontosan tudtam mikor történhetett mert mindig mikor már félalomba van Bucky befekszek mellé és úgy alszunk el.

***

Még faggattak sokáig és beszéltünk róla, hogy mit akarnak pontosan. A vacsit is rendeltünk mert csak ültünk a nappaliba és agyaltunk. Mikor kezdett mindenki álmosodni és mindenki elvonult gyors átöltöztem pizsamában majd szóltam Bruce-nak, hogy jöhet az altatóval.

Megint meséltem. Mindig mást. Most egy gyermekkori emléket. Figyelt, Bruce meg mint mindig kiosont miután beadta neki a szert. Mikor már tényleg csak ketten voltunk és már az ágyba voltam, Bucky kezdett el beszélni.

-Hihetetlen! -mondta már kicsit kótyagosan ahogy egyre jobban hatott az altató. -Hihetetlen, hogy egy olyan nő szeret akinek pokollá tettem a tinikorát! -már épp közbe szóltam volna amikor mutatta, hogy maradjak csendben -Tudom, már elmondtad! Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy van esélyem egy normálisnak mondható életre mindenek után! Köszönök mindent! -szorosan átölelt és egy csókot nyomott a homlokomra. Éreztem, ahogy a csontjaimat átjárja a biztonság így olyan közel bújtam hozzá amilyen közel csak bírtam.
Miután csak az egyenletes szuszogását hallottam kicsit átgondoltam az elmúlt heteket, éveket, az egész életem. Végül arra jutottam, hogy utoljára a családomon kívül szívből csak Tinát szerettem ezért gondoltam túl. De tudom, hogyha élne azt mondaná "Szard le ki mit gondol! Élj Bell!" és fogok is rá hallgatni hiszen már annyiszor mondta és élni akarok, méghozzá Bucky oldalán és ezt senki nem akadályozhatja meg!

***

Valami eszméletlen hangos szirénára riadtam fel és ahogy én felültem Bucky is megmozdult. Bár tekintve, hogy eléggé össze voltunk gabalyodva az lett volna a fura, ha nem ébred fel rá.

-Mi a szar ez? -néztem körbe de minden olyan volt mikor elaludtunk, vagyis majdnem volt egy fura érzésem, egy baljós érzésem és nem tetszett.

-Valaki betört! -mondta Bucky majd felkelt az ágyból és a fehér trikóját átcserélte egy fekete pólóra. Édes drága istenem. Az a látvány. Még jó, hogy csak a hátát láttam, de így is majd szétolvadtam. -Isa! -jött oda mellém Bucky aki ezek szerint látta, ahogy stírölöm, na meg hát úgy mosolygott, mit aki teljesen tisztában van vele. -Mennünk kell! -nyújtotta felém a kezét mire kipirosodva elfogadtam és hagytam hagy húzzon maga után.
Még az a szerencse, hogy mióta elsőnek betörtek sportmelltartóban alszok. Igaz nem olyan kényelmes de ha bármi van jobb érzés ha nem csak egy póló van rajtam. Fém kezével vezetett szépen maga mögött, jobb kezében pedig egy pisztoly volt. Óvatosan mentünk lefele ugyanis a garázs mellett volt egy labor szerű aminek saját biztonsági rendszere volt. Ha beindul a riasztó oda kell menni. Ez volt amit már az első nap elmondtak.

Szorosan fogtam a kezét és a fullasztó csend valamint a sötétség miatt teljesen bepánikoltam. Minden neszre odakaptam a fejem és egyszerűen éreztem, ahogy lassan eluralkodik rajtam a pánik. Valahogy levegőt venni is kezdett nehezebb lenni. Mellette még mindig ott volt az a baljós érzés, valami rossz készül lecsapni.

-Pár perc! -suttogta Bucky. Valószínűleg észrevette, hogy egyre nehezebben kezelem. Amennyire lehet a közelében voltam és szinte beleolvadtam az árnyékába. Mikor leértünk fellélegeztem.
Bucky odavezetett egy székhez majd leültetett. Vagyis konkrétan lenyomott a székre. Mély levegőket vettem és még a szemem is behunytam valami szépre gondolva. Ez segített. Sokszor. Percek elteltével kinyitottam a szemem és Bucky-ra néztem aki előttem guggolt, bólintottam mire halványan elmosolyodott és felállt.

-Ez mi a fasz volt? -kérdezte hangosan Tony.

-Kezdett eluralkodni rajta a pánik! Gondolom már az idefele vezető úton is. -mondta apa. Még mindig tolószékben volt ugyanis csak jövő héten kap járó gipszet.

-Én se tudtam volna jobban elmondani! -mondtam miközben kis mozdulatokkal elkezdtem a körmeim basztatását. Nyugtatásképp. -De mi történt? Azon kívül, hogy betörtek! -néztem a csapatra.

-Inkább nézd meg! -ezután a kijelentése után Tony kivetített valamit, amin a nappalit láttam, majd elindította a felvételt.

Bejöttek, nem zavarták a kamerák, kerestek valamit. Nagyon. Majd megszólalt a riasztó, 5-en voltak, összenéztek majd a kép elsötétült.

-Még itt vannak? -kérdezte Natasha a videó végén.

-Nem tudni! PÉNTEK nem érzékeli őket, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek itt! -válaszolt Tony. Pepper szerencsére nincs itt. Egy biztos helyen van Tony valamelyik házában, onnan dolgozik most.

Ha még itt vannak és nem mentek el rögtön, akkor valamit akarnak. Baljós érzés. Egy hullám söpört végig rajtam meg a szívem is belesajdult. Faarc. Nyugi. Valamit nem tudunk, amit ők igen és ez kikészít! Terepszemle...
Csak álca lenne a szét dobált cuccok? Vagy tényleg keresnek valamit? De mit? Hallottam a hangokat körülöttem de nem érzékeltem, hagytam, hogy minden gondolatom átvegye ezt. Csak én és a Bosszúállók vannak itt. Nem hallottam, hogy mást megtámadtak volna a csapat szerettei közül csak engem.
Mit nem veszek észre? Mi az amit nem tudok? Mi a kirakós kis darabja?
Mi van ha tudnak a szobáról? És tudják, hogy mind itt vagyunk és simán szétnézhetnek az egész bázison?

Innen látszik, hogy lenyugodtam. A gondolataim máris a körül forognak, hogy bekergettek ide, hogy ők szétnézhessenek. Mindent szemügyre vegyenek és ne legyenek kérdéseik. De milyen kérdéseik vannak? Mire keresnek választ itt?

Mi az az érzés bennem? Kire utal? Rám? Apára? Bucky-ra? Az egész csaparta? Kire?

De ezeket félre kell tenni mert nem szabad itt kuksulnunk miközben kint nagy valószínűségben feltérképezik az egész bázist.

-Meg kell találnunk őket! -mondtam mire mindenki rám nézett. Vitatkoztak látszik. De min?